Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 6 (234. szám) - „Kit terhel a felelősség - az államadósságról és annak okairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz):
2763 vagy éppenséggel egy gazdaságpolitika, társadalompolitika, költségvetési politika következménye az, hogy Magyarország elindult a jelentős államadósságnövekedés útján 2002t követően. Merthogy elindult, és felmerül a kérdés nyilvánvalóan mindanny iunkban azon túlmenően, hogy megállapítjuk ennek a dolognak a fontosságát, mármint az államadósság kérdésének a fontosságát, hogy fontose, érdemese, kelle a felelősség kérdését vizsgálni, vane ennek valamiféle jelentősége, visze ez bennünket előrébb. Meggyőződésem szerint e tekintetben nyilvánvalóan a politikai felelősség kérdését vetjük fel, a politikai felelősség pedig általában a választásokon méretődik meg, akkor derül ki, hogy a választók hogyan ítélik meg egy politikai garnitúra, egy politikai el it teljesítményét, éppenséggel hatalomban tartják, vagy a hatalomból leveszik, leváltják. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy mégiscsak minden esetben fontos a felelősség, ha úgy tetszik, akkor a teljesítmény és a teljesítményre alapuló felelősség kérdését is vizsgálni. Merthogy miért is történt meg többek között ez a jelentős eladósítása Magyarországnak? Azért, mert szükség volt egy olyan költségvetési politikára, amely külső forrásokat igénybe véve azt az érzést keletkeztette az emberekben, hogy a dolgok jól mennek, ők egyre jobb körülmények között, egyre jobban élnek. Ehhez pedig nem a gazdaság teljesítőképessége növekedett, vagy legalábbis messze nem olyan mértékben - ellentétben egyébként akár azzal, ha a körülöttünk levő országok mutatóit nézzük e teki ntetben és ebben az időben , hanem ezen külső forrás bevonása teremtette meg ezt a fajta látszatot. Erre is vannak hiteles források és hiteles állítások, nem nagyon szeretnék idézni az őszödi beszédből, de hát sokan ismerjük, soksok citátumot tudunk ebbő l. Azt hiszem, hogy ez az idézet is vagy ez a beszéd is körülbelül jellemzi, hogy 2006ig mi is történt, a kormányzásnak milyen módja és a látszatkeltésnek milyen módja történt. Ehhez a látszathoz pénz kellett, nem véletlen, hogy Magyarországon ebben az id őszakban az államadósság növekedésének a legkiugróbb éve egyébként 2006. Szoktuk mondani nyilvánvalóan, hogy a választások éve általában a költségvetés tekintetében is egy választási költségvetést jelent, nos, tehát ez a számok nyelvén is kimutatható, hogy bizony 2006 egy jó erős választási költségvetés volt, hiszen nyilvánvalóan, hogyha nincs egy teljesítmény - erről éppen Gyurcsány Ferenc képviselő úr, miniszterelnök úr beszélt , akkor valami mást kell mutatni. Ha nincs forradalom, akkor éppenséggel azt a látszatot kell kelteni, minthogyha mégiscsak volna teljesítmény, és azt a teljesítményt nem lehet másképpen előteremteni, mint ebben az esetben többek között a soksok trükk mellett a hitelfelvétel árán és az ország eladósítása árán. Nos, mindez a felelő sség kérdését tehát joggal felveti, és nagyon fontos, hogy időnként megálljunk, ha úgy tetszik, akkor a parlamenti munkában is megálljunk, és számot vessünk azzal, hogy az a helyzet, amiben most élünk, még akkor is, ha természetesen a jelen döntéseiért a j elen kormány és a jelen parlament felelős, de a döntések mozgástere, azok az eszközök, amelyek a rendelkezésünkre állnak, természetesen nem függetleníthetők attól, ami az előző évben, az előző négy évben vagy az előző nyolc évben történt, hiszen éppen az á llamadósság kérdése tekintetében ez egy olyan gúzsba kötése a jelenleg kormányon lévők számára és a jelenlegi parlamenti többség számára, amely nyilvánvalóan az eszközeinket erősen korlátozza. Ezért fontos az, hogy időközönként nyomatékkal és a számokkal, a tényekkel mindenkinek, a saját közvéleményünknek, az ország lakosságának felhívjuk a figyelmét, hogy pontosan mi is az a helyzet, és mi ennek a helyzetnek az előzménye. Természetesen érdemes arról is beszélni, hogy mi az, amit teszünk, és milyen eredmény ességgel tesszük, hiszen, ahogy mondtam, nemcsak visszafelé kell néznünk, nemcsak azt kell értékelnünk, ami történt 2002 és 2010 között, hanem azt is számba kell vennünk, hogy mi az, amit tettünk 2010 után, a második Orbánkormány idején. Látható , hogy megteremtődött a jogszabályi környezet. Az alaptörvénybe bekerült az államadósság csökkentésének kötelezettsége. Megalkottuk a gazdasági stabilitásról szóló törvényt, ami szintén ezt a célt tűzi ki, és egy eljárásrend szerint többek között a Költség vetési Tanács
