Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 6 (234. szám) - „Kit terhel a felelősség - az államadósságról és annak okairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2757 2004 után az újonnan csatlakozó országokra is jellemző volt ez a tendencia. A visegrádi országok átlag os hiánya is csökkenő tendenciát mutatott, és bár adósságállományuk nőtt az adott időszakban, továbbra sem érte el az uniós átlagot. Ezzel szemben a magyar deficit 2002től elszakadt a nemzetközi trendektől, egészen 2008ig súlyos, 5 és 10 százalék közötti hiány jellemezte a magyar államháztartást. Ennek oka nagyrészt a pazarló költségvetési politika volt. Jelentősen terhelte a költségvetést továbbá, hogy elszámolástechnikailag a mérlegbe kerültek a korábban államháztartáson kívül szereplő állami beruházáso k, autópályaépítések is. A magánnyugdíjpénztárak létrehozása szintén növelte az eladósodás mértékét, mert rontotta az államháztartás elsődleges egyenlegét. A gyors ütemű bruttó adósságállománynövekedést azonban ekkor még a relatíve magas, 4 százalék körü li GDPnövekedés kísérte, így nem alakult ki az adósságcsapda. Az adósságráta relatív növekedése tolerálható maradt, 2002 és 2006 között mintegy 10 százalékponttal nőtt, a GDP 56 százalékáról 66 százalékára emelkedett. Ám 2007 és 2009 között jött a feketel eves. 2006 után megkezdődött az elsődleges egyenleg hiányának csökkentése, azonban a költségvetési konszolidáció már nem tudta elérni az adósságráta fenntartható szintre szorítását a nemzetközi pénzügyi válság kitöréséig. Ugyan az elsődleges egyenleg javul ása miatt ekkor már nem volt további forrásbevonás, de részben a nemzetközi likviditás elapadása miatt - együtt a GDP sajnálatos mélyrepülésével - az adósságráta tovább növekedett. A 2008 őszén bekövetkezett finanszírozási válságban kimagasló szerepet játs zott az egyébként stabilnak tartott hazai pénzügyi rendszert érő nagy finanszírozási sokk, ami hirtelen tőkemegtorpanással és likvid eszközöket kereső befektetéskivonással járt. A Lehman Brothers összeomlását követő napon a külföldiek tulajdonában lévő for intban denominált állampapírok állománya azonnal és példátlan mértékben zuhanni kezdett. A magyar államadósság kockázati felára régiós összehasonlításban is nagyon megnőtt, közvetlenül a Lehmanbukást követően. Bár ezt követően nagyjából alkalmazkodott a k özépkeleteurópai országok átlagához, az adott pillanatban ez a finanszírozás jelentős szűkülésével és drágulásával járt. A tőkekiáramlást és az árfolyamgyengülést tovább erősítették a magyar tőzsde és állampapírpiac ellen indult spekulációs támadások is, amelyért később a PSZÁF bírság megfizetésére kötelezte a Soros Fund Managementet, a Deutsche Bank, az AG London, valamint a HSBC Holding vállalkozásokat. 2008 és 2009 között a 13 százalékpontos adósságrátanövekményt nagyrészt a magyar gazdaságpolitika ha táskörén kívüli, a pénzügyi válsággal összefüggő, a hazai gazdaságpolitikát kényszerítő tényezők okozták. 2008ban az extrahitelfelvételi kényszer, 2009ben a GDPzuhanás miatti pozitív hólabdahatás és az árfolyam leértékelődése voltak a fő okok. De nézzü k az elmúlt két esztendőt! 2010 és 2012 között a magyar költségvetés nettó hitelezői pozícióba is került egy rövid időre, azonban ez a változás csak a ciklikus bevételeknek tudható be, mint a magánnyugdíjpénztári vagyon államosítása vagy a 2011ben kivete tt válságadó. Az ilyen egyszerű tételektől megtisztított költségvetési egyenleg ebben az időszakban ismét a deficit növekedését mutatja, ami csak 2012től állhat ismét csökkenő pályára a reményeink szerint. A növekvő adósságszolgálat miatt az adósságráta t ovábbra is növekszik, és elmondhatjuk, hogy 2011ben majdnem ugyanolyan magas volt a magyar adósságráta, mint az 1995ös kiigazítás előtt. Magyarország esetében a nemzetközi összehasonlításhoz képest mérsékeltnek mondható az adósságrátanövekmény, 2008 és 2011 között inkább tekinthető kényszerpályának, mint a felelős gazdaságpolitika eredményének. Figyelembe véve az ország gazdaságának integráltságát és nemzetközi kitettségét, kulcsfontosságú lenne az európai konjunktúra fellendülése, ugyanakkor az adósságv álság miatt egyelőre nem számíthatunk annak felívelésére. Ugyan 2010re az ország finanszírozási igénye európai összehasonlításban elfogadható szintet ért el, a magyar kamatprémium - különösen a régiós összehasonlításban - továbbra is rendkívül magasnak sz ámít. Nagyon sokat kell nekünk azért fizetni, hogy hitelezőink akadjanak. Ebben azonban a deficit csak az egyik tényező. A folyamatosan magas
