Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 6 (234. szám) - „Kit terhel a felelősség - az államadósságról és annak okairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2752 való bennmaradás az elmúlt 22 évnek közös felelőssége. És szintúgy közös felelőssége az is, hogy ebben a helyzetben az államadósság tárgyalásos könnyítésének felvetését folyamatos elutasítás övezte, kormánytól függetlenül. Szintén beszélni kell az 19982002 közötti sikeres adósságcsökkentésről, értékelni kell ezt is, pontosan értelmezni. Egyesek szeri nt ugyanis ez az időszak bizonyíték arra, hogy a magyar államadósság kinőhető. Számunkra nem. Ez egy kegyelmi időszak volt a mi véleményünk szerint, ahol a szerencsés csillagzat mind itthon, mind a nagyvilágban lehetővé tette azt, hogy a gazdaságunk önerej éből az adósságunkat csökkentsük, de azt, hogy az államadósság csapdájából kikerüljünk, nem teszi lehetővé vagy nem tette lehetővé, ez illúzió, akkor is illúzió volt. Már a ciklus végén nagyon jól lehetett látni, hogy a probléma gyökerei sokkal mélyebbre n yúlnak. Nem csupán felelős gazdaságpolitikára, takarékos költségvetésre, gazdasági növekedésre van szükség, ha az államadósság csapdájából akarunk kikerülni, akkor a gazdaság mély struktúrájának az átalakítására, a privatizációra alapozott önfeladó stratég ia feladására, a dualista gazdasági szerkezet feladására is szükség lett volna. Annak pedig, hogy ez nem történt meg, éppen az az oka, hogy a folyamatos kamatteher erre a lehetőséget nem adta meg a magyar gazdaságnak. Tehát már az első Orbánciklus alatt l átszott, hogy az adósságtömeg kinövése nem reális elképzelés. A mostani ciklusuk, a kormánypártok mostani ciklusa ennek a bizonyítéka. Az nem meglepetés, erre már Rogán frakcióvezető úr célzott is, hogy a Jobbik egészen mást képvisel az adósságállományunk kérdésében vagy a megoldás kérdésében, mint a többi frakció. A Fidesz és az MSZP elvitatkozhat azon, hogy ki a nagyobb felelős, kié a nagyobb felelősség. Egy dologban hadd segítsem ezt a vitát: a Jobbiké biztosan nem ez a felelősség. (Tasó László: Nem is l esz!) Mi viszont valódi megoldást szeretnénk, pontosan ebből a szabadságunkból fakadóan erre a kérdésre, és nem ezt a sok szempontból meddő vitát tovább dagasztani. Ez pedig nem más, mint az államadósság tárgyalásos úton való újrarendezése. Erre pedig rend szerint az a válasz, hogy nem reális, de némi humorral hadd mondjam azt, hogy igen, van kockázata, a realitását meg lehet kérdőjelezni, de az, hogy az önök forgatókönyve az államadósság kinövésére nem reális, az viszont biztos. És nem szeretném azt hallani , hogy a Jobbik ezt azért mondja, mert ezt szeretné. A Jobbik azért mondja, mert ez a helyzet. Mi is nagyon szeretnénk, hogyha az államadósságunk kinőhető lenne, de egyszerűen nem az. A tények ezzel ellentétesek. És nem kerülhető meg az 19982002 közötti c iklus, valamint az elmúlt nyolc év mellett az elmúlt két év értékelése sem, hiszen ami az elmúlt két évben zajlott, az egy állami, kormányzati méretű kísérlet, laboratóriumi kísérlet volt arra, hogy hogyan tudná, vagy hogyan tudhatná a magyar gazdaság az á llamadósságot kinőni. Egy elképesztő méretű társadalmi erőfeszítést követelt meg a kormány és kényszerített ki megszorító gazdaságpolitikával arra, abból a célból, hogy az államadósságból kinőjünk. És mondjuk ki több mint két év távlatában, hogy nem sikerü lt. 2010 óta nominálisan nőtt az államadósság, és a következő évek kilátásai még egyre inkább baljósabbak. A várva várt gazdasági növekedés pedig nemcsak hogy egyre gyengébb lett, hanem most már recesszióba fordult a magyar gazdaság. Az is jelzésértékű, ho gy a mindig optimista Matolcsy György miniszter úr is, akinek egyetlenegy saját előrejelzése nem teljesült még, meglepetésnek nevezte a gazdasági növekedést, meglepetésnek nevezte annak a lehetséges bekövetkeztét 2013ra. És azt is mondjuk ki, hogy a Fides z az elődjeihez hasonló módon, hasonló vehemenciával és hasonló érvrendszerrel söpörte le rendszeresen az asztalról az adósságkönnyítés felvetését. Pedig egyes információk szerint ez a mostani kormányváltás idején is fennmaradt; valamilyen ok miatt mégiscs ak lekerült az asztalról. Ez pedig engem nagyon emlékeztet az Antallkormány idejére, amikor jön egy kormány, amely a társadalom változás iránti akaratából kormányra kerül, történelmi lehetőséget kap, és ezt a történelmi lehetőséget eljátssza. Mondjuk ki, hogy az államadósság kezelésének kérdésében, minden felszíni vitája ellenére, igazából ugyanaz a politika jellemzi mind a
