Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 6 (234. szám) - „Kit terhel a felelősség - az államadósságról és annak okairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SZEKERES IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2745 Nincs másról szó, mint arról, hogy két és fél év sikertelen kormányzása után önök mindenki mást akarnak hibáztatni, a Magyar Szocialista Pártot, az Európai Uniót, az egész világot. Pedig szeretném, ha tu dnák, és nyilván vannak önök között olyanok, ebben biztos vagyok, akik valóban tudják, hogy a világ nem az elmúlt nyolc évvel kezdődött, és nem a Fidesz kormányzásával fog befejeződni, mert egyszerűen vannak olyan előzmények és lesznek olyan következmények , amelyekkel mindnyájunknak szembe kell nézni. Nézzük tehát a tényeket! Kétszer két számot szeretnék önöknek mondani. 2002ben, amikor önök átadták a kormányzást, 739 milliárd forint volt a kamatszolgálat, ami akkor egyébként a GDP 4,3 százalékát tette ki. 2010ben, amikor mi átadtuk a kormányzást, az adósságszolgálat 1067 milliárd forint volt, ami a GDP 3,8 százalékát tette ki. Kisebb terhet jelentett tehát Magyarországnak a 2010es kormányváltás, mint amit a 2002es jelentett az akkori társadalom számára. (Moraj a kormánypárti sorokból.) És igen, tisztelt képviselőtársaim, igen, az önök hozzáállása végig az elmúlt 20 évben rendkívül negatív, destruktív és Magyarország érdekeivel ellentétes volt, mert igen, önök ’94 és ’98 között ellenzékben nem támogattak egyetlenegy olyan intézkedést sem, ami akkor egyébként érdemi és előremutató volt, és ami nagymértékben csökkentette azt a káoszt és eladósodást, amelyet ’90 és ’94 között sajnos szükségszerűen és nem csupán az akkori kormány hibájából Magyarországnak el k ellett viselnie. Igen, az is egy nagyon fontos tény, hogy önök kormányra kerülve 2000ben, kormányra kerülésük után két évvel egy olyan gazdaságpolitikára tértek át, amelynek a következménye az volt, hogy az adósság csökkenő trendje megfordult egy növekedő trendre, és a potenciális növekedés lehetősége is egy visszaesésbe, egy visszafejlődésbe fordult át. Szeretném világossá tenni, hogy a negatív trendváltás nem a szocialistákhoz, hanem éppen a Fideszhez kötődik és 2010hez. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért , amit kormányzásunk alatt tettünk, természetesen a felelősséget vállalnunk kell. Ma is állítom, hogy helyes volt, hogy 2002 után fedeztük a közszférában a béremelést, hogy végrehajtottunk nyugdíjemelést (Közbeszólások.) , hogy autópályákat építettünk, és h ogy kedvező adókedvezményeket és adócsökkentést hajtottunk végre. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hazudsz!) Emlékezzenek rá, képviselőtársaim, 2002ben, amikor önök átadták a kormányzást, 22 500 forint volt egy közalkalmazott legalsó bére, sőt az első h árom kategória alacsonyabb volt, mint az akkori minimálbér Magyarországon. Emlékezzenek csak vissza, bár nincsenek ma mindnyájan itt, hogy hogyan lehetett Debrecenbe jutni, hogyan lehetett Miskolcra, Szegedre, Nyíregyházára vagy más városokba, és emlékezze nek rá, hogy a fölépített 700 kilométer autópálya milyen fejlődési lehetőséget jelent Magyarország számára, nemcsak most, hanem a jövőben is. És igen, képviselőtársaim, igen, 2006tól rákényszerültünk arra az egyensúlytalanság miatt, hogy egy többéves kiig azítási programot vigyünk véghez, amelynek, ha nem jön a világgazdasági válság, nyilvánvalóan kedvezőbb eredménye lett volna, mint amilyet végül is el kellett viselnünk. Állítom önöknek, hogy azok a lépések, amelyeket akkor a kiigazítás érdekében tettünk, a magyar nemzet érdekeit szolgálták, és önök kivétel nélkül mindegyiket ellenezték, és ha kétharmados törvényre volt szükség, nem adták meg hozzá a felhatalmazást. (Dr. Józsa István: Így van!) (10.50) Ha valaki felelős azé rt, hogy ez a kiigazítás nem mehetett sikeresen végbe, abban legalább önöknek is annyi szerepük van, mint az akkori kormánypártoknak vagy a kormánypárti képviselőknek. (Dr. Józsa István: Így van!) Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen a kormányváltás ót a eltelt két és fél év is egy fontos időszaka annak, hogy vajon Magyarország milyen lehetőséget kap a jövőre nézve. Nem lebecsülve azokat a lépéseket, amelyeket annak érdekében tettek, hogy valamilyen módon az adósságszolgálatot csökkentsük, vagy a jövőre nézve ezt az adóssághullámot megállítsuk, szeretném világossá tenni,
