Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 6 (234. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
2729 panelproliknak hívják azokat az embereket, akik panellakásokban laknak. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: És ki volt? - Miről beszélsz ?) Itt ugyanis ezeket az embereket nem lenézni kell, mert ezek az emberek rakták össze ezt az országot, ők azok, akik az adóbefizetéseikkel segítenek fenntartani a magyar költségvetést, és az ő adóbefizetéseikből kapjuk itt mi mindannyian a fizetésünket. E zt illene nem elfelejteni, önök azonban mégis megteszik, mert lenézik ezeket az embereket. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Hazudsz!) Elég, ha csak arra gondolunk, hogy Kubatov Gábor a róla kiszivárgott hangfelvételen megvető módon nyuggereknek bec ézi a nyugdíjasokat, egy olyan választói csoportnak tekinti őket, akiket bablevessel meg lehet venni, biztosítják őket a nyugdíjemeléssel, biztosítják arról, hogy az inflációt követni fogják a nyugdíjemelések, de arról természetesen nem szólnak, hogy a gyó gyszerek ártámogatása Európa legalacsonyabb szintjén van Magyarországon; hogy visszazuhant a felére az önök kormányzása alatt, és végeredményben sokkal többet vesznek el a nyugdíjasoktól, mint amennyit a nyugdíjemelések formájában a zsebükbe raknak. Emléke ztetnék arra is, hogy azt sem tartom jó ötletnek, amikor Zsiga Marcell - pont egy borsodi képviselő - nem arról beszél, hogy 47 ezer forintból csak nyomorogni lehet az éhenhalás szélén, hanem azt bizonygatja a tévékamerák előtt, hogy 47 ezer forintból is m eg lehet élni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: János, ne röhögtess már!) Ez legalább olyan rossz, mint amikor önök azt mondják, hogy nincsenek megszorítások az országban, miközben négymillió ember él most már a létminimum alatt, négymillió embernek az a na pi tapasztalata, hogy a legnagyobb problémát számára a sárga csekkek befizetése okozza, az, hogy egyáltalán meg tudjon élni a legminimálisabb életfeltételek mellett. Sajnos, pont ennek az arrogáns, pökhendi, az embereket lenéző kormányzásnak az a vége, az köszönhető ennek, hogy erősödik a baloldal, erősödik a Jobbik, egyre több a kiábrándult szavazó, akik máshova fognak majd 2014ben szavazni, más pártot fognak maguknak találni (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ezt még várd ki!) , nem pedig azt, amiben már eddig is csalódtak. Mi az, amit lehetett volna csinálni, uraim? Gondoljunk csak bele, évi 500 milliárd forintot vesznek ki önök a költségvetésből, és adják oda a legmagasabb jövedelmű 15 százaléknyi munkavállalónak. Kérdezem én, akkor, amikor másfél millió val van kevesebb munkahely Magyarországon, mint amennyire valóban szükség volna, akkor az a legjobb megoldás, hogy odaadjuk a nem működő egykulcsos adórendszeren belül ennek a 15 százaléknyi munkavállalónak, a legmagasabb jövedelmű embereknek, vagy pedig e zt az évi 500 milliárd forintot munkahelyteremtésre kellett volna fordítani, azért, hogy a kormány szaporítani tudja az adót fizető, dolgozó, értéket teremtő magyar emberek számát. Önök nem ezt az utat járták, önöknél teljesen nyilvánvaló, hogy bár nemzeti retorikát alkalmaznak, valójában a kormányzati politika szintjén egy rendkívül komoly értékrendválság jelenik meg. Ennek a következménye az, hogy folyamatosan újabb és újabb megszorításokkal próbálják kompenzálni a nem teljesítő magyar gazdaság teljesítmé nyét, azért, hogy legalább a költségvetést kiegyensúlyozzák, azért, hogy az IMFnek és az Európai Unió elvárásainak megfeleljenek. Ez azonban láthatóan szegénységet, lecsúszást hozott Magyarországra (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A Jobbikról is mondjál má r valamit!) , ez egy olyan gazdaságpolitika, aminek nincs és nem is lehet jövője Magyarországon. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki válaszolni. Megadom a szót Cséfal vay Zoltán államtitkár úrnak. DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt azokat a jelzőket, amiket ön használt itt, hogy arrogáns, pökhendi, gőgös, magam és a kormány nevében itt
