Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 5 (233. szám) - Egyes törvényeknek a pénzügyi jogok biztosával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2683 szervezetnek a kezébe, amitől komoly előrelépéseket vártak. A helyzet az, hogy valam i a kormányzati kommunikációban is problémás lehet, hiszen a saját PSZÁFfel kapcsolatos terveik be nem teljesülése állhat amögött, hogy most még egy intézményt találnak ki. Kitalálták korábban és nagyon helyesen elkezdték elmélyíteni a pénzügyi békéltető testületek szerepét és bevezetését is, de láthatjuk, hogy ez a két ág és most a mellérendelt harmadik - tehát a pénzügyi jogok biztosának - szerepköre még ebben a hármasságban sem biztos, hogy alkalmas a probléma kezelésére, pontosan azért, mert a másik ol dalon ez a kormányzat minden megoldásinak szánt javaslat esetében a Bankszövetséggel alkudozik. Ennek legeklatánsabb példája a devizahitelesek állítólagos megmentési kísérlete volt, ahol aztán azt láttuk, hogy a Nemzeti Eszközkezelő az ígért 8 ezer helyett 8 ingatlant mentett meg a nyár végéig. Oké, hogy azóta állítólag ötszázat vagy még többet felajánlottak számára, de aláírt szerződések sajnos még nincsenek - bárcsak itt is előrébb tartanának , és továbbra sem változott az a kitétel, hogy minden egyes Ne mzeti Eszközkezelőszerződés esetében a banknak kell jóváhagyni az ügyletet. Ha a banknak jobban megéri kalapács alá küldeni azt a lakást, azt a házat, akkor az ügyfél megy az utcára. Ez a tarthatatlan helyzet tökéletesen leképezi azt, hogy Magyarországon pénzügyi fogyasztóvédelmi és általában fogyasztóvédelmi szempontból mi az, amit ez a kormányzat tesz, pontosabban mi az, amit nem tesz. Az oké, hogy a pénzügyi jogok biztosa eljárhat, és ajánlásokat fogalmazhat meg, de gyakorlatilag kiraknak a kirakatba va lakit, akihez állítólag lehet fordulni, de a kérdés az, hogy mit fog csinálni ez az illető. Tételezzük fel, hogy nagyon jó szakember lesz, s tételezzük fel, hogy pártsemlegesen, a Bankszövetségtől is távol tartva magát semlegesen látja el a feladatát, és a dott esetben egyéni ügyekkel is lehet hozzá fordulni. No de mit tud tenni ez az ember, hiszen jól körülhatárolt jogkörei nem szerepelnek ebben az előterjesztésben? Gyakorlatilag azt teheti, hogy nekiáll egyeztetni a szakmai, szakmaközi szervezetekkel, adot t esetben leveleket, kérvényeket küldözget ideoda valamelyik hivatalhoz. Vagy ne adj’ isten, elkezd alkudozni a hitelező bankkal? Tökéletesen látszik az, hogy megpróbálnak valamit tenni - és én ezt elismerem , ugyanakkor az eszközrendszer hiányzik emellő l, és nem egy erős jogosítványokkal felhatalmazott pénzügyi jogok biztosáról beszélhetünk e tárgykörben, hanem egy teljesen homályos feladatokkal ellátott és teljesen homályos eredményeket produkáló valakiről van szó, ugyanis egyáltalán nem tudhatjuk, hogy mit várhatunk ettől a rendszertől. Megjelenik az is, hogy a pénzügyi kultúra fejlesztése egy nagyon fontos igény a pénzügyi jogok biztosával szemben. A pénzügyi kultúra fejlesztése alapvető fontosságú, nagyon fontos feladat, kikerülhetetlen feladat, de ho gy miért a pénzügyi jogok biztosa az, akinek az egyik legfontosabb kitétele kell hogy ez legyen, számomra tökéletesen érthetetlen. Meg is mondom, miért. Volt egy előző kormányzat, amelyikkel én nem nagyon szimpatizáltam. 20062007 magasságában kitalálták a zt, hogy egy Magyar Nemzeti Bank hátterű tanulói csomagot, egy tudástárat raknak össze, amely jellemzően alapvető pénzügyifogyasztóvédelmi ismeretekről szólt, majd ezen amúgy szakmai érvekkel, tényekkel és számokkal alátámasztott csomagot megpróbálták bev inni a középiskolákba. 70, azaz hetven középiskolába jutottak be. Nem mondom azt, hogy teljes kudarc volt ez a program, mert ez hazugság lenne, de nem fejtette ki széles körben a hatását, nem ért el százezreket, és alapvetően nem tudott a lakosság úgynevez ett pénzügyi kultúráján változtatni. Ugyanakkor örvendetes, hogy az új Nemzeti alaptantervben megjelenik a pénzügyi alapvető ismeretek mint tárgy, de azért tegyük hozzá, hogy a finoman a lényeget elbújtató egyik kormánypárti felszólaló véleményével szemben ez csak választható tárgyként jelenik meg, és mivel nem látható emögött sem a felkészült szakértői gárda, aki ezt normális, használható, korszerű, interaktív tantárggyá tudja varázsolni, sem pedig az a gárda, aki ezt oktatni tudja akár az ország minden po ntján, így ha sikerrel is jár ez az elképzelés, akkor is öttíz éves, adott esetben évtizedes kifutással kell számolni.
