Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 5 (233. szám) - Mentelmi ügy: - Döntés a természetes személyek csődhelyzetének rendezési eljárásáról szóló törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről - ELNÖK (Jakab István): - SZŰCS ERIKA (független): - ELNÖK (Jakab István): - DR. SZILI KATALIN (független):
2650 Körülbelül egy év, majdnem egy év kellett ahhoz önnek, hogy eljusson ahhoz a döntéshez, hogy lehet, hogy a jövő héten benyújtanak egy erre irányuló javaslatot? Jól értettük? M ert ha igen, akkor hozzák, aztán tárgyaljunk róla! Szeretném azt mondani önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a javaslat, ami a devizahitelesek egy jelentős körének jelentene egy érdemi kimenetelt a mostani helyzetből, ez a javaslat alkalmas arra, h ogy a parlamenti vitát ennek nyomán lefolytassuk. Szeretném javasolni önöknek, hogy ne ezt a bátortalan tartózkodást, hanem egy bátor igent nyomjanak, vegyük napirendre, javítsák, formálják, módosító javaslatokkal alakítsák olyanná, amit önök el tudnak fog adni, és azt a sikerélményt, hogy a parlament egy jó döntést hozott meg, azt adják meg a parlamentnek; ne akarjanak egy ilyen kicsinyes, ócska eszközzel megint leszavazni egy ilyen javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) (19.00) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik az elsőnek jelentkezett független képviselő. Megadom a szót Szűcs Erika képviselő asszonynak. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.) SZŰCS ERIKA (független) : Köszönöm a szót , elnök úr. A Demokratikus Koalícióhoz tartozó képviselők támogatják ennek az indítványnak a tárgysorozatbavételét, annak ellenére, hogy nem értünk egyet azzal az interpretációval, hogy a magáncsőd intézménye az eladósodott családok számára a csodafegyver lesz, mint ahogy azzal az elvárással sem, hogy még várjunk, és dolgozzunk rajta. Ez a törvényjavaslat alkalmas arra, hogy alaposan és őszintén beszéljünk erről a problémáról, és arról, hogy a jelenlegi helyzetben a szaporodó családi szociális katasztrófák között milyen célokat lehet egyáltalán kitűzni, hiszen ennek a törvényjavaslatnak nem is titkolt célja egy általános adósságkonszolidációs program elindítása, amiről, azt gondolom, hogy őszintén kell beszélni, hogy vane erre mód és lehetőség, és ki fogja azt finanszírozni, milyen lehetőségünk van erre. Mint ahogy arról is őszintén kell beszélni, hogy önmagában ez nem lehet egy csődeljárás végeredménye, hogy egy szociális minimumot - mondjuk, egy család tartós megélhetését - egy vagyonfelügyelő határozzon meg, ráadásul esetről esetre, hiszen azért nem lehet azonosságot tenni a cég csődvédelme és a család csődvédelme között, mert a cég csődvédelme csak addig tart, amíg ki nem derül, hogy nem lehet megmenteni. Egy csődeljárás átfordulhat felszámolási eljárásb a, de egy magáncsődeljárás nem fordulhat át az emberek, az egyének, a tartozó család felszámolásába. Tehát mindenképpen van ennek az eljárásnak egy olyan sajátossága, ami azt igényli, hogy ne csupán a magáncsőd intézményével, hanem az egész szociális rends zerrel foglalkozzunk abból a szempontból, hogy a jelenlegi adósságkrízist hogyan lehet kezelni magáncsődeljárással, szociális intézkedésekkel és egyebekkel, de azt gondoljuk, hogy ez az indítvány alkalmas arra, hogy ezzel kapcsolatos alapvető konszenzus a Házban létrejöjjön. Ezért mi támogatjuk. Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek padsoraiból.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem Szili Katalin képviselő asszonyt, kíváne válaszolni az elhangzottakra kettőp erces időkeretben. (Jelzésre:) Öné a szó. DR. SZILI KATALIN (független) : Elnök Úr! Képviselőtársaim! Három reflexiót szeretnék tenni.
