Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 5 (233. szám) - Tóbiás József (MSZP) - a miniszterelnökhöz - “A jelekről” címmel - ELNÖK (Balczó Zoltán): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP):
2608 Köszönöm a szót, elnök úr. A gyerekekről is beszélhetnénk, de a miniszterelnök úrral elsősorban a jelekről szeretnék beszélni. Azért szeretnék erről beszélni, hiszen ez év szeptemberében a jelekből való olvasás t udományát osztotta meg hallgatóságával Ópusztaszeren. Az őskép, a vér, a turul és a magyarok világra jöttének összefüggéséről tartott beszédének eszenciája: a turulmadár pedig a most élő és már meghalt és az ezután megszülető magyarok nemzeti azonosságának a jelképe. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból: Így van!) (16.00) Miniszterelnök Úr! Idéznék egy másik beszédből. A jelenlegi hatalom - és mostantól szó szerinti az idézet - egy olyan elkorhadt, régi világot képvisel, ami soha nem fog Magyarországon vi sszatérni. A 20. század közepén, az európai integráció, a parabolaantenna, a motorizáció és a számítógépek korában már nem lehet elsüllyedt világokat restaurálni. A mi generációnk ennek fizikai, biológiai akadályát képezi. Meggyőződésem, hogy az 1992es sz ónok az ópusztaszerihez hasonló beszéd hallatán élesen határolódott volna el attól a történeti és fogalmi szempontból egyaránt zűrzavaros tartalomtól, amelyet képvisel ma. Ezt ön mondta, miniszterelnök úr, az 1992. évi pécsi kongresszuson. Miniszterelnök Ú r! Jómagam, és azt hiszem, a mai magyar társadalom döntő többsége politikai hovatartozástól függetlenül hisz a békében és hisz a biztonságban, hisz egy olyan Magyarországban, ahol nem a vér, amely igaz családot és közösséget, nemzetet összefűz, hanem az eg ymás élete iránti tisztelet és az a sorsközösség, amely, ha vállalja, a közös siker érdekében teszi, nem pedig a másként gondolkodó ember ellenében jön létre. Miniszterelnök Úr! A kérdés ma már csak annyi, hogy mi motiválja, hogy az elsüllyedt világok rest aurációját a XXI. század elején újraélessze. Kérem a válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Izgalmas kérdés, és nagyon sajná lom, hogy alig két perc áll a rendelkezésemre (Dr. Józsa István: Ki kell használni!), hogy megvilágítsam a modernség és a tradíció összefüggését. Talán a legjobb, hogyha a filozófiai magyarázatok helyett Bajorországra irányítom az ön figyelmét. Tehát mi úg y képzeljük el a modernséget, ahogy nagyjából az Bajorország környékén hétköznapilag felfogott: az embernek persze van bőrnadrágja, de van otthon laptopja; miközben természetesen osztrák, alpesi és bajor dalokat énekel, aközben a világ legmodernebb gépkocs ijait gyártja. Nem látom az ellentmondást, nem látom a hagyomány és a modernség ilyen módon felfogott kettősének az ellentétjét. Ellenben, ha már fölkínálta a lehetőséget, röviden fölolvasom az inkriminált mondatot, amely nem nyerte el az ön tetszését, hát ha másét most elnyeri. Ez így hangzott ez év szeptemberében: “A turul őskép, a magyarok ősképe, beleszületünk, akárcsak a nyelvünkbe és a történelmünkbe. Az őskép a vérhez és a szülőföldhöz tartozik. Onnantól, hogy magyarként világra jövünk, a mi hét törzs ünk köt vérszövetséget, a mi Szent István királyunk alapít államot, a mi seregeink vesztenek csatát Mohácsnál, a turulmadár pedig a mi, a most élő, a már meghalt s az ezután megszülető magyarok nemzeti azonosságának jelképe. Tisztelet a múlt előtt, éljen a jövő!” (Nagy taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Viszonválaszra megadom a szót a képviselő úrnak. TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tényleg lehetne arról folytatni… (Zaj a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) Tudj ák, a modernséghez és a hagyományhoz a tisztelet is hozzátartozik, ami
