Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 30 (232. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BODÓ IMRE (Fidesz):
2487 Köszönöm, elnök úr, befejeztem, köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban. ) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra Bodó Imre képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr! BODÓ IMRE (Fidesz) : Tisztelettel köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valósz ínűleg utolsóként, de mégiscsak engedjék meg, hogy elmondjam néhány gondolatomat. Végigülve ezt az elmúlt hathét óra hosszát, számomra az csapódott le, hogy valószínűleg a Házban ülő tisztelt képviselőtársaim valamennyi gondolata építő jellegű és nagyon e lőremutató. (20.10) De én azt a kérdést szeretném feltenni, mielőtt önökkel megosztom az általam összeírt gondolatokat, hogy 2012 őszén, majdnem telén jutunk el oda, hogy Magyarországon arról beszélhetünk, hogy földtörvény, arról beszélhetünk, hogy birtokp olitika, arról beszélhetünk, hogy hogyan és miként tartsuk meg és ragadjuk meg azt a lehetőséget, amelyet ma a polgári kormányzás biztosít számunkra egy kétharmados többséggel. Engedjék meg, hogy azt mondjam önöknek, hogy a rendszerváltozás 20 évvel ezelőt t történt, és akik 20 évvel ezelőtt hatalmas ambíciókkal nekivágtak az akkori Magyarország újraépítésének, azok fölött eltelt 20 év. Nagyon sokan nincsenek már az élők soraiban. Volt, aki föltette itt a kérdést, hogy egyáltalán vannake fiatalok, és akarna ke gazdálkodni. Szerintem vannak fiatalok, és akarnak gazdálkodni, de az élet könyörtelen, és az idő múlik és rohan. Így én azt látom, hogy az elmúlt 20 év, de azt lehet mondani, hogy a háborút lezáró, majd az azt követő kommunista társadalom egyértelműen ennek az országnak, az ország polgárainak, a gondolkodásnak, a világnézetünknek iszonyatos károkat okozott. Mégiscsak eltelt fölöttünk úgy immáron 70 év, hogy azon kell gondolkodnunk, hogy egyáltalán szükségünk vane tiszta élelmiszerekre, azon kell gondo lkodnunk, hogy vane a mezőgazdaságnak falumegtartó ereje, azon kell gondolkodnunk, hogy kicsi vagy nagy gazdaság, azon kell gondolkodnunk, hogy hogyan és miként maradjon talpon ez a szerencsétlen nemzet, amely a történelem viharában már nagyon sok mindent megélt. Ha megengedik, úgy fognék hozzá a gondolataimhoz perceken belül, illetve rövid időn belül, hogy bár nem ide tartozik, de azért három kérdést fölteszek valamennyiünknek: miért van az, hogy 20 évvel a rendszerváltozás után azt tapasztaljuk, hogy enn ek az országnak soha nem látott mértékű államadóssága van? Miért van az, hogy múlt hét szombaton egy kongresszus keretében Magyarország miniszterelnöke azt mondja, hogy a magyar önkormányzati rendszert ki kell húzni a válságból, és 600 milliárdot át kell v állalni a magyar társadalomnak? Miért van az, hogy több mint egymillió család Magyarországon el van adósodva - el volt adósodva, mert azóta már több százezer család életét sikerült rendezni - külföldi valutanemben? Azt gondolom, hogy ha ezekre a kérdésekre , és pont ennél a napirendi pontnál, amit fél kettő óta végighallgattam, és figyeltem az önök véleményét, azt a választ kell adni, hogy a háborút lezáró időszak napjainkig rendkívül zűrzavaros, káoszos és a legtöbb kárt az agyakban tevő időszakát éltük meg , és szerintem ennek az országnak nagyon sok ideje már nincs; nem gondolom, hogy újabb 102050 éveket kellene leélnünk, hogy végrevalahára ennek az országnak a szekerét jó irányba helyezzük. Meg vagyok győződve arról, hogy az önök támogatásával, közös ak arattal nekünk egész egyszerűen nincs más kiutunk, mint összefogni, és azt mondani, hogy bizonyos kérdésekben, amelyek közé tartozik például a földkérdés, bizonyos kérdésekben közös akarattal ezt az országot, ezt a hazát ki kell mentenünk abból a lehetetle n állapotból, ahova ez az ország jutott. Engedjék meg, hogy az általam összeállított anyagot is ismertessem önökkel, és elnézést kérek, hogy egy picikét megpróbáltam talán más mederbe terelni az előző gondolatok világát. Úgy lá tom,
