Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 30 (232. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz):
2424 tartja fönn az államot a közpénzekből. Az államnak tehát olyan szabályokat kell hozni, amelyek ezeket a közösségeket megvédik. A világon érdekes folyamat zajlik, amit Korten ír le először, és ide kell hozzam, mert ez a probléma, amiről ma beszélünk, ebbe a kategóriába tartozik. David Korten “Tőkés társaságok világuralma” című könyvében írja le tán legelőszö r, hogy hogyan is működnek ezek a korporációk, és hogyan viszonylik ez a közösségek értékeihez és érdekeihez. Ő azt mondja ebben a könyvében, hogy egyfajta modern kétpártiság alakult ki a világban, ahol az egyik oldalon állnak a tőkeérdekek - ideértve a gl obális tőkét és persze a helyi rezidenseit, mert egy kört alkotnak , és a másik oldalon állnak a helyi közösségek értékei és érdekei. Ez önmagában még nem okoz konfliktust - mondja Korten. A probléma ott kezdődik, hogyha az állam, a közösségek állama, aki a törvényeket hozza, a játékszabályokat meghatározza, nem a közösségek oldalán áll ki, hanem épp a tőkeérdekek mentén. Brutálisan ezzel sokfelé szembesülünk ma a világban, az Európai Közösségen belül is hasonló tendenciákat érzünk. Azt gondolom, hogy ez h osszú távon működésképtelen modell. Az államnak egyértelműen a közösségek pártjára és oldalára kell állnia ezzel a fajta spekuláns tőkével kapcsolatban, mert ha nem ezt teszi, a saját közösségei romlását fogja előidézni a saját intézkedéseivel, lépéseivel. Az állam esetében is - akárcsak a háborúk esetében - ezt a lépést, ha átáll a túloldalra, dezertálásnak hívják. És mint ahogy a háborúban is ennek meg kell legyen a következménye arra a katonára, aki átáll a túloldalra, valószínűleg az államnak is viselni kell aztán a felelősséget, ha nem a saját közössége érdekeiben hozza meg azokat a játékszabályokat, amelyekről beszélünk. Hogyan védhetjük meg a saját érdekeinket ebben a közegben, ami tehát az egész világon látható, és aminek a jelei igen erőteljesen meg jelennek nálunk is? Mondhatnám azt is, hogy brutálisan szembesülünk a helyi közösségek és a tőkeérdekek összeütközésével. Két szintje kell hogy megjelenjen a védelemnek. Nem elég azzal foglalkozni, hogy nemzeti hatáskörben maradjanak ezek az erőforrások; a zért nem elég, mert a tőke is nemzetközi és összefog. Nem elég tehát azt mondanunk, hogy magyar kézben maradjon a magyar termőföld, hanem azt kell mondjuk, hogy a helyi közösségek kezében kell hogy legyen a termőföld, értve alatta mindenekelőtt a családoka t, és értve alatta a települési közösségeket, azt a közösséget, ami meg fogja tartani a földet. A földet alapvetően mi nem törvényekkel tudjuk megvédeni, hanem ha odaadjuk azoknak a közösségeknek, amik ebből élnek. (15.40) Nincs az a család, amelyik a léta lapját, ha a családi gazdaságokhoz juttatjuk valóban ezt az erőforrást, veszélyeztetné, vagy az már a végső stádium, ha a saját létalapját piacra viszi. Nézzék meg, Ausztriában vagy NyugatEurópa boldogabb részén, ahol nem az az előzmény, az a kolhoz, szo vhozrendszer volt, ami nálunk volt az elmúlt időszakban: nincs földpiac, nem lehet földet vásárolni. De nemcsak azért, mert olyan a jogi környezet, hanem azért, mert a családok kezében van, és ők ebből élnek, és foggalkörömmel ragaszkodnak a földhöz. Nekü nk a családokat kell olyan helyzetbe hozni, hogy ne kelljen megszabadulniuk attól az alaperőforrástól, amit ha elveszítenek, a végüket jelenti. Tehát a két dolgot mindenképpen össze kell kapcsoljuk. Miközben valóban meg kell védenünk a földet a külföldi sp ekuláns tőkétől is, ez nem elégséges. A saját belső spekulánsainktól is meg kell védeni a saját földünket. Akkor ér valamit a szabályozás, ha garantálja, hogy a helyi közösségekhez kerüljön ez az alaperőforrás, és ez jelent az egész nemzet számára is egyéb ként biztonságot a jövőre nézve. Nos, ennek jegyében fogalmaztuk meg annak idején azt a néppárti programot, amivel elindultunk, és amit a választási programunk tartalmaz, amit a kormányprogram megfogalmaz, amit a birtokpolitikai irányelveink eredendően 201 0 nyarán megfogalmaztak a Nemzeti Földalapról szóló törvényben, és ebbe a sorba illik az a nemzeti vidékstratégia, amit ez év márciusában a kormány egy határozattal meg is erősített. Azt kell azonban mondjam, hogy koherenciazavar van, ha finoman akarok fog almazni, koherenciazavar van a vidékstratégiában megfogalmazott célrendszer és a
