Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 30 (232. szám) - A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
2387 találnunk, amely hosszú távon megoldja azokat a feszültségeket, amelyek nem húsz éve keletkeztek, hanem a magyar vidéken élnek immáron évszázadok óta. A jelenlegi helyzet azonban történelmileg egyáltalán nem hasonlítható a korábbiakh oz. Ha megengedik, egy nagyon rövid kis történelmi kitérőt én is szeretnék adni. Az világos, hogy a jobbágyság megszűnését követően állandó jelleggel jelen volt - egészen a XX. század második feléig - egyfajta földéhség, éspedig egy jogos földéhség a magya r vidéken. (13.00) Ezt a földéhséget nem lehetett kielégíteni, mert egy nagybirtok rátelepedett a vidékre. Egy olyan nagybirtok telepedett rá, amellyel szemben a kisebbek tehetetlenek, kiszolgáltatottak voltak. A változás sokkal kedvezőtlenebb, mint ahogy azt gondolnánk. Az én hitem és meggyőződésem szerint mára, leszámítva persze a nagyon tisztességes földet akarók nem túl nagy táborát, igen sokan ma úgy tekintenek a termőföldre, mint ahogyan a nyugateurópaiak, ahogyan az Európai Unió, mintha az a tőkefel halmozásnak eszköze lehetne. Itt áll előttünk az az immáron elérhető közelségbe került időpont, 2014. április 30a, amikortól kezdődően a magyar föld ki lesz szolgáltatva a külföldieknek. Ezért tehát nyilvánvaló volt, hogy a kormánynak meg kell tennie azok at a lépéseket, amelyek védelmet, minél szélesebb körű védelmet tudnak biztosítani a mi termőföldünknek, a magyar termőföldnek. Ezért föl kell tennem a kérdést még akkor is, ha kormányzati oldalon ülök, alapkérdés: vajon ez a törvény megfelele azoknak a f eltételeknek és kívánalmaknak, amelyeket oly sokan szeretnénk a törvényben látni? Azt kell mondanom, hogy a külföldiek földvásárlásával kapcsolatos lehetőségek beszűkítésében csaknem a végső határig elment a törvény - ez az én álláspontom , megteremtette azokat a feltételeket, amely feltételek még nézetem szerint az uniós szabályokon belül vannak, de amelyek már a védelmet igen nagy mértékben képesek garantálni a termőföldnek. És van egy második kérdés. Megteremtettee a védelmet a magyar termőföldnek az i tt most is jelen lévő, egyre inkább terjeszkedő nagybirtokkal szemben? Ez a második kérdés az, amely nézetem szerint most nyitva van. Erre kell olyan választ, válaszokat adni az elkövetkezendő időben, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy a magyar vidéken ne alakuljon ki olyan helyzet, amely visszaköszönt hosszúhosszú évszázadokon keresztül. Meg kell teremteni a feltételét annak, hogy a magyar emberek meg tudják szerezni azt a termőföldet, ami számukra az életet jelenti. Garantáljae ez a szerződés? Tiszte lt Ház! Az én meggyőződésem szerint a magyar alkotmány és az abból következő, meg nem kerülhető következtetés azt mondja, hogy a magyar termőföldre minden magyar embernek születésétől kezdődően joga van. Következik az alkotmányból persze az is, hogy a korm ánynak - ami csak korlátozottan állhat rendelkezésre - jogában áll bizonyos korlátozásokat, bizonyos olyan eszközöket alkalmazni, amelyekben a földnek akár a térmértéke, akár a megszerezhetőségének más része szabályozott. Van azonban egy alkotmányos szabál y, amelyet átlépni nem lehet: ez nem lehet aránytalan. Nem támaszthat az állam sem olyan feltételeket, amely feltételeket egy igen nagy réteg, akár kétmilliónyi magyar ember nem tud teljesíteni. Mire gondolok? Arra, amit a törvényből mindenki kiolvashatott : a végzettségekre. Én annak vagyok a híve, hogy a magyar földműves az szakma, az szakmát gyakorol. Elfogadom, hogy ez több, mint amit itt sokan gondolnak vagy gondoltak, ez nem egyszerűen a földtúrás, ezt tudni kell, ezt ismerni kell. De ha ezt betesszük a törvénybe, azt is garantálni kell, hogy minden magyar ember számára nyitott legyen ennek a tudásnak az elérése. Benne vane ez most a törvényben? Úgy gondolom, hogy nincs. Ezért - bár ez nem a részletes vita - a törvény jobbítása és javítása érdekében sz ükségesnek tartottam egy olyan módosítót előterjeszteni, amely világossá teszi, hogy meg kell teremteni minden olyan helyen, ahol egyáltalán a földművelés szóba jöhet, de lehetőleg az egész országban a mezőgazdasági ismeretek oktatását. Meg
