Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 30 (232. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. PUSKÁS IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2368 tehát nem kell önöket meggyőznöm egyébként arról, amit mondani fogok, hiszen önök ezt nagyon jól tudják, de azért mégiscsak éppen talán a nyilvánosság számára érdemes felhívni arra a figyelmet, hogy a 16 százalékos adó a jövedelmet adóztatja, nem a vagyont adóztatja. Akinek ma éppen esetleg egy átlagnál nagyobb jövedelme van, lehet, hogy a következő hónapban kisebb lesz. Akinek ma kisebb jövedelme van, adja isten, hogy a következő hónapban egyébként át lagosnál magasabb jövedelme lesz. Biztosan van közöttünk olyan, aki az életét nem ’90 óta a parlamentben tölti, hanem abban a világban, ahol bizony az embernek valóban van egy ilyen dinamikus mozgása a havi jövedelmében, mert mondjuk, egyszer egy ilyen mun kahelyen dolgozik, aztán a következő hónapban, következő évben egy másik munkahelyen, ahol más jövedelmi lehetőségek adatnak meg. Úgyhogy azt gondolom, hogy érdemes lenne azért tisztázni ezt a vonalat is, hogy amikor a gazdagokról beszélünk, akkor nem bizt os, hogy aki most éppen ebben a hónapban egy átlag fölötti jövedelemmel bír, az éppen gazdag, vagy ne adj’ isten, aki most szerényebb jövedelemmel rendelkezik, az lehet, hogy amúgy komoly megtakarításokkal vagy éppenséggel komoly ingatlanvagyonnal rendelke zik, talán éppen akár öröklés által is. Tehát mindenképpen fontos leszögeznünk, hogy ez egy olyan politikai demagógia, amelynek a valósághoz csak súrlódásnyi köze van és kapcsolódása. (Göndör István közbeszólása.) Mint ahogy önök azt sem veszik figyelembe, és azt gondolom, hogy ezt nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a 16 százalékos adókulcs mellett, amely egyértelműen éppen azt ösztönzi, hogy az emberek akarjanak minél nagyobb havi jövedelemre szert tenni, érdemes legyen számukra több munkát vállalni, és ez a több munka egy arányos adózás mellett legyen adóztatva az állam által. Ilyen értelemben ne büntessünk senkit azért, mert mondjuk, több vagy jelentősebb horderejű munkát vállal. Érdemes azért hangsúlyoznunk, hogy továbbra is érvényesü l a gyerekek után járó adókedvezmény, ami így, összességében vizsgálva a dolgot, egy nagyon komoly jövedelemnövekedést jelentett statisztikailag kimutathatóan 2011ben Magyarországon. Bizonyára így lesz ez 2012ben is, és bízunk benne, hogy ez a két tényez ő, tehát a 16 százalékos jövedelemadó és a gyerek után járó családi kedvezmény ezt a hatást eléri, tehát valójában az embereknél, a családoknál több pénz marad. Ilyen értelemben teljesen erőtlen és teljesen alaptalan az a fajta demagógia, amely arról szól, hogy megszorítás van, hogy ez a kormány elvesz az emberektől. Éppenséggel az történik, hogy ez a kormány a terheket azokra kívánja hárítani, elsősorban azokra kívánja hárítani, akik haszonélvezői voltak a korábbi években, itt akár a bankok, akár multinaci onális cégek. Azt gondolom, hogy ez egy jó irány, és ebben az adórendszerben egyébként ez kevéssé fellelhető, tehát mindaz, amiről beszéltem, ez a Mátyás királyról való beszéd volt. Beszéljünk egy kicsit azért Nagy Lajosról is, beszéljünk arról az előttünk lévő törvényjavaslatról, amely valóban az adóknak, az adójogszabályoknak és a hozzájuk kapcsolódó jogszabályok módosítását jelenti. Milyen irányt is vesz ez, és milyen elvek érvényesülnek benne? Azt gondolom, hogy egy nagyon helyes és nagyon is az adózók érdekeit, az állampolgárok érdekeit szem előtt tartó módosítássorokról és olyanfajta koherens, átgondolt módosításról van szó, amely éppenséggel azt célozza, hogy az emberek számára egyszerűbb legyen az adózás, az emberek számára érdemes legyen a jogkövető magatartás, merthogy alapvetően ez mindig célja az adótörvényeknek. Nyilván mindig célja az államnak, hogy lehetőleg olyan adótörvényeket szabjon, amelyek betarthatóak, amelyek egyébként értelmezhetőek, megérthetőek, követhetőek, érdemes legyen őket követ ni, mert annak a követése nyilvánvalóan akkora terheket ró rá, amely vállalható, és sokkal kevésbé vállalható az, hogy esetleg egy adókövetési magatartás elmaradása vagy éppenséggel a jogszabály szigorú megsértése következményekkel jár, és ezeknek a követk ezményeknek a viselése éppenséggel meglehetősen nagy kockázatot jelentsen. Ebben az egyensúlyban nyilvánvalóan fontos az, hogy valóban olyan terheket rakjon az adótörvény az emberekre, az adózókra, amely követhető, vállalható és teljesíthető. Ebbe az irány ba megy el az a módosítássor, amely előttünk fekszik, nemcsak a személyi jövedelemadótörvény
