Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 11 (217. szám) - A Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - A munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - TÓTH CSABA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
224 Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Tóth Csaba képviselő úr, MSZPképviselőcsoport. Öné a szó. TÓTH CSABA , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Minden olyan javaslattal, amelyne k célja a vállalkozások helyzetének javítása, egyetértünk. Minden olyan javaslattal, amely valós megoldást kínál, egyetértünk, a látszatmegoldások azonban nem nyújtanak érdemi segítséget a kisvállalkozóknak. A munkahelyvédelmi akcióterv keretében meghirdet ett tételes adó és kisvállalati adó első hallásra jónak is tűnt, de ha jobban megnézzük, soksok problémával találjuk szemben magunkat. A két új adónem nem szolgálja a munkahely védelmét és nem szolgálja munkahelyteremtés célját sem. A várhatóan október 1jén elfogadásra kerülő törvényjavaslat a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról is jól tükrözi, hogy a kormány az üres ígéreteket csak kampányfogásra használja. A tételes adót egyéni vállalkozók, cégek, kkt.k, bt.k választhatják . A javaslat szerint a 6 millió forintos éves jövedelemig havi 50 ezer forintos tételes adó befizetésével minden korábban fizetett adót és járulékot letudhat a mikrovállalkozás, a helyi iparűzési adót és az áfát nem számítva. A tételes adó egyik hátránya, hogy a tételes adózó által kibocsátott számlát a megrendelő nem számolhatja el költségként, ami drágább megoldást jelent egy olyan vállalkozóval szemben, aki a jelenlegi szabályok szerint adózik. Az átlépés előtt a kisadózók tételes adóját választó mikrová llalkozásnak a cégben felhalmozott, ki nem fizetett jövedelmek után osztalékadót kell fizetni, ami egyszeri több százezer vagy akár milliós tételt is jelenthet. A könyvelést az adózó ugyan megússza egy áfaanalitikával, a bevételekkiadások nyilvántartásáva l, és mentesül a bérszámfejtéstől is, ha nincs alkalmazottja. Az említett hátrányok ellenére a tételes adózás kedvezőbb a jelenlegi adózásnál, illetve az evánál is, elsősorban az alacsony anyagköltséggel dolgozó cégek esetében. Alkalmazott esetében már jel entősen kisebb az adóelőny, hiszen az alkalmazott után a közterheket a normál mértékekkel meg kell fizetni. 6 millió forint feletti árbevétel esetén azonban nem éri meg ezt az adónemet választani. A javaslat részleteiből is jól látszik, hogy a kisvállalkoz ók tételes adója rendkívül versenyképes az evával, de főként a nem egyszerűsített adózással szemben. Elemzők számításai szerint az adóelőny akár 1,3 millió forint is lehet, ám a költségek növekedésével ez értelemszerűen csökken. Még 3 millió forintos költs ég mellett is 563 ezer forinttal kevesebb éves adót kell fizetni, az 50 százaléknál magasabb költséghányadnál viszont már eltűnik a különbség. Ugyanakkor, ha a vállalkozó saját magán túl további alkalmazottat is bejelent, akkor ezen alkalmazott után már fi zetni kell a személyi jövedelemadót, a tbjárulékot, ráadásul ezzel eltűnnek az adminisztrációs előnyök is. Emellett, ha a kisadózó például táppénzre szeretne menni és mellékállású vállalkozó, akkor az így megszerzett jövedelme nem számít bele a táppénzala pjába, főállásúként pedig a munkavállalói státusnál elérhető ellátásnál kevesebbre jogosult és hasonlóan kevesebbet ér az így megszerzett jövedelem a nyugdíj esetében is. Ugyanakkor előfordulhat, hogy ismét fellendül a munkavállalók vállalkozóként történő foglalkoztatása, mivel ebben az esetben munkavállaló és munkaadó egyaránt jobban járhat, ami azonban ellentétes a kormányzati szándékkal, a foglalkoztatás bővítésével. Az új adónem a kisadózóként történő foglalkoztatásra ösztönözheti a munkaadókat, hiszen olcsóbbnak tűnik egy kisadózó alkalmazott a munkaadó számára, mint egy bejelentett, munkaviszonyban történő foglalkoztatás. Abban az esetben, ha a munkaadó kisadózóként foglalkoztatna valakit, minden bérszintnél jelentősen mérsékelhetné a költségeit, vagyi s pontosan a munkavállaló után fizetendő teljes bérköltség 14 százalékát spórolhatná meg. Például egy bruttó 150 ezer forintért alkalmazott munkavállaló esetében a bruttó béren túl a munkaadó még kifizeti a szociális hozzájárulási adót, valamint a szakképz ési hozzájárulást, amely 192 750 forintos teljes munkaerőköltséget eredményez a bejelentett munkaviszonynál. Ha ugyanez a
