Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 16 (230. szám) - A szakmaközi szervezetekről és az agrárpiaci szabályozás egyes kérdéseiről szóló 2012. évi CXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor):
2122 voltak kormányon, önök voltak kormányon, hát olyan tészt építettek, amilyet csak akartak, és a mezőgazdaságban minden termelői szektor felére vagy egyharmadára zsugorodott. (Gőgös Z oltán: Nagykereskedőként megbuktatták, azért! - Az elnök csenget.) Képviselő úr, önök voltak kormányon! Fel kellett volna építeni azt a tészrendszert, amely egyébként NyugatEurópában jól működik, csak ott nem úgy működött, ahogy önök felépítették a haveri körnek, hogy hogy kell a tészben rejlő lehetőségeket lenyúlni. (Dr. Budai Gyula: Gulácsi elvtárs és társai!) Ott volt a lehetőség. Tisztelt Képviselőtársaim! Meg kellett volna csinálni. Göndör István képviselő úr arról szól, hogy ötször aláhúzza, hogy egy fontos szempont kell hogy vezéreljen bennünket, hogy a fogyasztók minél olcsóbb áruhoz jussanak, na, ez az a szemlélet, képviselő úr, ami tönkretette a magyar mezőgazdaságot. (Göndör István: Amikor ön vásárol, nem az olcsóbbat keresi?) Képviselő úr, a sze mlélet az, ami nem kerül semmibe, de sok pénzt lehet vele keresni. (13.30) Az a szemlélet, hogy megfojtották a magyar termelőket, a magyar terméket előállító cégeket, csak annak reményében, hogy a különböző áruházláncokba a különböző spekulánsok minél olcs óbb terméket állítsanak elő. Azok az emberek, akik elő tudták állítani a bútort, a cipőt, a tornacipőt, a ruhát vagy bármit, azok az emberek most munkanélküliek. És ön most is azt mondja, ötször aláhúzza, csak azzal kell foglalkozni, hogy valami minél olcs óbb legyen. (Gőgös Zoltán: Mennyi az élelmiszer ára? - Göndör István: Ez a verseny!) Képviselő úr, tudni kell: ha valami minél olcsóbb, amikor ön a versenyt és a minél olcsóbb terméket húzza alá, Magyarországon a termelők és vállalkozók tucatját sodorja a szakadék szélére, és tucatját állítja sorba segélyért. Azok az emberek valamikor meg tudtak élni a saját vállalkozásukból. Képviselő Úr! Egy fejlettebb országban, ahol nem a szocialisták vannak kormányon, nem voltak kormányon (Gőgös Zoltán: Mindenhol azok lesznek. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nana!) , és nem volt a szocialisták szemlélete a meghatározó, ott a vásárló úgy vásárol a boltban, legyen az bútor, élelmiszer, zöldség vagy gyümölcs, hogy tudja, azokkal a termékekkel a gyermekének, az unokájának, a keresztfiának, a szomszédjának ad munkát. Lehet, hogy az a termék egy kicsivel drágább, de ez egyedül, ami különösen egy válságban a belső fogyasztást fellendíti, ami munkahelyet teremt, ami adót fizet az emberek számára. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök azt próbálják az államtitkár úr és az én szememre vetni, hogy ez az előterjesztés egy olyan képviselőtől származik, aki maga is mezőgazdaságból él. (Gőgös Zoltán: Nem ezt mondtuk.) Dehogynem! Hát, drága képviselő úr, én erre büszke vagyok. Képviselő úr, én erre büszke vagyok. Ki is fogok állni amellett, hogy a mezőgazdaságból élő emberek meg tudjanak élni, ahogy önök előtt meg tudtak élni. Természetesen úgy gondolom, az volna a leginkább köpönyegforgatás, ha én arról beszélnék mezőgazdasági tapasztalattal, hogy az egészségügyben milyen változásokat kell végrehajtani, majd egy orvos előterjesztést hozna be a mezőgazdasági bizottság elé. Lehet, hogy önök ezt szokták meg. Úgy gondolom, nekünk ettől sokkal egyenesebb magatartásra van szükségünk. Tisztelt Képvise lőtársaim! Tisztelt Szabó Rebeka! Azt várom önöktől, azt várják önöktől a magyar emberek, hogy ragadjuk meg azt a lehetőséget, tegyünk eleget annak az elvárásnak, hogy a magyar gazdák érdekében, a magyar kormány és a magyar Gazdasági Versenyhivatal egymás kezét fogva, lendüljön föl a magyar gazdaság. Adjon munkahelyet az embereknek, és biztosítson megélhetést, egészséges élelmiszert. Ehhez kérem tisztelettel továbbra is képviselőtársaim szavazatát és figyelmét. (Gőgös Zoltán közbeszül.) Köszönöm szépen a le hetőséget, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) :
