Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 16 (230. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SZABÓ REBEKA, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2104 Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar vidék, az agrárium súlyos válságban van, de a most tárgyalt földtörvény sajnos csak egy újabb elszalasztott lehetőség lesz arra, hogy rendezzék a birtokviszonyokat, hogy valóban fenntartható és jövedelmező pályára á llítsák a magyar mezőgazdaságot. Ez egy elszalasztott lehetőség, ugyanis az összes érdekelt fél bevonása és megfelelő társadalmi egyeztetés nélkül nem lehet igazán jó törvényt alkotni. Legutóbb egyébként a hegyközségi törvény vagy a kamarai törvény alkotás a során is láthattuk, hogy önök úgy szoktak törvényt írni, ahogyan mások a lottószelvényeket töltik ki. Elvonulnak egy csöndes sarokba, fölírnak valamit a papírra, mit sem törődve azzal, hogy az átgondolatlan, részérdekeket képviselő gondolatfoszlányok ham arosan az itt élő emberek alapvető életviszonyait fogják meghatározni. A földtörvény az agrárium alkotmánya, amely közvetlenül legalább félmillió mezőgazdaságból élő ember, több százezer család és persze közvetve az egész lakosság és a magyar gazdaság jövő jét fogja meghatározni. Önök ugyan folytattak egyeztetéseket, mégis számos szervezet kimaradt ebből, és nincsenek megfelelő nyilvános hatástanulmányok sem. Ezért attól tartunk, hogy a készülő szabályozás nem lesz alkalmas az elmúlt két évtized kedvezőtlen tendenciáinak megváltoztatásához. Szeretnék kitérni a birtokméret kérdésére is. Az LMP által felvázolt és már sokszor hangoztatott, és egyébként számos nyugateurópai országban működő modell szerint a kisbirtok is életképes, ha megkapja azt a segítséget tá mogatásban, képzésben, a szövetkezés elősegítésében, a termékeik piacra juttatásában és persze a spekulánsokkal és oligarchákkal szembeni védelemben, ami létét és működését fenntarthatóvá teszi. Ebben a modellben a mezőgazdaság, illetve elsősorban maga a f öldből élő ember nem gyárszerűen működik, azaz nem az emberi és anyagi ráfordítások minimalizálása és ezzel egy időben a termelés maximalizálása a cél. A földművelés hatékonyságát nem mérhetjük csupán az árutermelés számaival, a termelés magánhasznát nem é rtékelhetjük a közhaszontól függetlenül. Ezért birtokpolitikánk nem szolgálhatja csupán a termelési funkcióra szűkített mezőgazdaság érdekét, hanem a termelés mellett a környezet és a társadalom hasznáról is gondoskodó környezet- és tájgazdálkodás érdekét kell képviselnie. A természeti környezet védelmének, a fenntartható erőforrásgazdálkodásnak és a foglalkoztatás, az életminőség szempontjának is egyenrangú szerepet kell kapnia benne. Ellenkező esetben elegendő lenne néhány, sok ezer hektáros agrárnagyvá llalkozó az országban, a vidék lakossága pedig választhatna, hogy napszámos, cseléd vagy földönfutó lesz. De az LMP nem ilyen jövőt szán a magyar vidéknek. Ahhoz, hogy az önálló egzisztenciájú családi gazdálkodókra, a kis- és kö zepes birtokok sokszínű szövedékére, az együttműködésre és az önkéntes szövetkezésre épülő mezőgazdaságnak esélye legyen, első lépésként a birtokpolitikában kell új fejezetet nyitni. A közcélokat az szolgálja, ha minél több életképes árutermelő kis- és köz épbirtok jön létre, beszerzési és értékesítési szövetkezetek, szociális szövetkezetek, nonprofit vállalkozások hálózatával kiegészítve, amelyek megfelelő integrációjával nemcsak a hazai agrárium, de az élelmiszeripar is újra talpra állhat, és jelentősen me gerősödhet a helyi gazdaság. Ezt a lehetőséget félő, hogy a kormánypárt elszalasztja. A földtörvény jelenlegi tervezete alapján tovább folytatódhat mindaz, ami az elmúlt 2022 évben lezajlott, a birtokkoncentráció, a vidék leszakadása, a vidéki társadalom polarizálódása és az agrármunkahelyek leépülése. Ugyanakkor Magyarországnak, ezt mindannyian tudjuk, nincs újabb 20 évnyi elvesztegetni való ideje. Éppen ezért állítja az LMP, hogy ökoszociális földreformra van szükség, amely a családi gazdaságok megerősít ésével és a közösségi földhasználat különféle formáinak segítségével, az élelmiszerelőállítás bővítése mellett a vidéki foglalkoztatás bővülését, a hagyományos táji adottságokhoz illeszkedő, természeti erőforrásokat megőrző mezőgazdasági termelés újjászül etését és fennmaradását, a vidéki életminőség javítását és az élelmiszerönrendelkezés ügyét is szolgálja. Tehát a földtörvénynek, mint ahogyan az állami földek haszonbérbe adásának is, ezeket a közérdekű birtokpolitikai célokat kellene szolgálnia. Ám ez a jelek szerint egyik esetben sem érvényesül. A földtörvénytervezet, ugyanúgy, mint az állami földbérletekkel való bűvészkedés, csak látszólag a kis és közepes családi gazdaságok megerősítését segíti, de mindeközben számos
