Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 15 (229. szám) - Az Országgyűlésnek a Volánbusz Zrt. 2003-ban megalkotott reorganizációs programja végrehajtásának körülményeit vizsgáló bizottsága vizsgálatának eredményéről szóló jelentés, valamint az Országgyűlésnek a Volánbusz Zrt. 2003-ban megalkotott reorganizác... - MANNINGER JENŐ, a vizsgálóbizottság elnöke:
2058 Megkérdezem Manninger Jenő képviselő urat mint előterjesztőt, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Manninger Jenő: Igen. Köszönöm szépen.) Igen, kíván. Megadom a szót, parancsoljon! MANNINGER JENŐ , a vizsgálóbizottság elnöke : Szeretnék válaszolni néhány kérdésre. Először is szeretném leszögezni, hogy a bizottsági munkában és a jelentésből is kiolvasható, hogy a Fidesz álláspontja szerint - itt reag álok az előttem szólóra - nem önmagában a szolgáltatások külső szolgáltatóval való ellátásával volt probléma, habár kétségtelen, hogy nagyon óvatosan kell eljárni, és említettük is, a nagyságrend több volt, mint a Volánoknál általában, hanem a kérdés a hog yan és miként. A buszos privatizációkról nagyon sok negatív példát lehet találni Európában. Például annak idején a szélsőséges liberális állatpontot úgy képzelték el, hogy egy vonalon több buszcéget is megversenyeztettek, amiből az lett tulajdonképpen, hog y teljes káosz uralkodott, és mindenki a másik elől akarta elvinni az utast. Ugyanakkor vannak nagyon pozitív példák. Vannak olyan városok, ahol a buszos szolgáltatás egy jelentős részét kiszervezték, mert ezt pontosan szabályozottan, előkészítetten, megfe lelő keretek között sikerült megvalósítani. Ezt csak azért mondom el, mert talán az a legfontosabb tanulsága ennek a Volánbusztörténetnek is, hogy ha jól előkészítve, szabályozottan megy, akkor valóban lehet önmagában a szolgáltatást kiszervezve is jó köz szolgáltatást nyújtani. Itt természetesen nagyon fontos a piaci szabályozás és az, hogy megfelelő céljai legyenek ennek a kiszervezésnek. Nem tisztem nekem erre válaszolni, amit a képviselő úr föltett, hogy most miért pályáztatják meg ezeket a vonalakat. D e nyilvánvaló, a történetből adódik, és itt térnék vissza arra, hogy történte vagyonvesztés, hogyan történt, mert látható, hogy az MSZPnek ez a kibúvó, hisz megvan a cég. Tehát amint a tolvaj megy kifelé, a kerítésnél elkapják, és még a táskában van a cu cc, akkor azt mondja, hogy nem probléma, megvan még tulajdonképpen, ő csak meg akarta védeni ezt az árut. Tulajdonképpen itt is most ez a helyzet. Tehát igazából valóban, szemben más cégekkel, hála istennek, azt lehet mondani, 2010ig nem sikerült eltüntet ni a Volánbuszt, tehát megvannak az ingatlanok, igaz, hogy vissza kell bérelni, megvannak a szolgáltatások is. Igaz, hogy kényszerhelyzetbe került a cég, mert tulajdonképpen nyilvánvaló, hogy egyszerre ilyen nagy volumenű buszbeszerzést saját erőből, saját maguk működtetve a mai banki konstrukciók között valószínűleg nem tudnak megoldani, de erre talán egy másik parlamenti műfaj keretében választ tudnak kapni az október 5ei pályázat kapcsán. A bizottságnak ez nem volt hatásköre, hogy ebben vizsgálódjon. Mé g egy dolgot szeretnék itt elmondani, megköszönve Schiffer képviselő úrnak is, hogy méltányolta a bizottság jelentését. Sajnos, tényleg a jogi munkában ők nem vettek részt, akkor még nem tudtuk, hogy ez ilyen elvi állásponton van, hogy tulajdonképpen ők ne m vesznek részt a vizsgálóbizottság munkájában, mert eleve nem értenek azzal egyet, hogy a vizsgálóbizottságok csak az előző kormányciklusra vonatkoznak, ahogy ő mondta. Jó lett volna bizonyos jogi konzultáció akkor is, mert azt el kell mondjam, hogy a leg nagyobb probléma, és itt a MÁVvizsgálóbizottság kapcsán tudok elmondani nagyon röviden egy esetet, amikor egyértelműen bebizonyosodott, hogy a köztulajdonban levő cég, a MÁV tulajdonában lévő másik cégnél a vezető egy olyan vállalkozásba fogott, ahol mill iárdos kár érte a céget, vagyis a közvagyont. (22.50) Ezek után felmondott neki a MÁV vezetése. Följelentést is tettek, ügyészségre is került a dolog, felmentették egyébként, tehát semmifajta kárt nem állapítottak meg, károkozást nem állapítottak meg, sőt a munkaügyi bíróság még megítélt neki, miután fölmentették, több mint tízmillió forint kártérítést és végkielégítést.
