Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 15 (229. szám) - Az Országgyűlésnek a Volánbusz Zrt. 2003-ban megalkotott reorganizációs programja végrehajtásának körülményeit vizsgáló bizottsága vizsgálatának eredményéről szóló jelentés, valamint az Országgyűlésnek a Volánbusz Zrt. 2003-ban megalkotott reorganizác... - SZILÁGYI GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2041 feltett kérdéseinkre olyan feleleteket kaptunk, amelyek valóságtart alma enyhén szólva is erősen megkérdőjelezhető volt. Nem tehetem meg, hogy ezzel kapcsolatosan ne álljak meg egy szóra, és ne emlékeztessem elsősorban kormánypárti képviselőtársaimat arra, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom GaudiNagy Tamás képviselőtá rsam közreműködése mellett már az Országgyűlés megalakulását követő első ülésszak során benyújtott egy törvénymódosítást a tisztelt Ház elé, amely éppenséggel a bizottságok akadálymentes munkáját lett volna hivatott biztosítani. E módosítás a T/1171. számo n a büntetőjog szigorával lépett volna fel minden olyan esetben, amikor a bizottsági meghallgatásra meghívott érintett nem jelenik meg vagy megjelenik ugyan, de nem a valóságnak megfelelően nyilatkozik, illetve a bizottság munkáját meghiúsítani törekszik. Ez egyfajta törvényi garanciát adott volna a bizottsági munkának. A helyzet ugyanis az, tisztelt képviselőtársaim, hogy noha állampolgári kötelezettség a bizottság előtti megjelenés, semmilyen joghátránnyal nem jár, ha valaki ezen kötelezettségének nem tes z eleget. A probléma nem új keletű, emlékezzünk csak vissza például arra, hogy Szilvásy György és Gyurcsány Ferenc nem jelentek meg az emberi jogi bizottságnak a 20022010 közötti jogsértéseket vizsgáló albizottsága előtt, sőt arcátlan módon ki is nyilatko ztatták, hogy a megjelenés egy önkéntes együttműködésen alapuló, számonkérhetetlen kötelezettség. Ez a magatartás - minthogy a bizottsági munka is az Országgyűlésnek, a népképviselet, a népszuverenitás legfőbb letéteményesének tevékenységéhez szorosan kötő dik - gyakorlatilag az egész nemzet pökhendi arcul köpése. Számos egyéb hasonló példát lehetne felhozni arra, hogy adott esetben releváns információval rendelkező személyek távol maradtak a meghallgatás bizony nem túl kellemes élményétől, és nem számoltak el azzal, hogy mit tettek és mit nem tettek. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy különösen fontos közérdek fűződött volna ahhoz, hogy megfelelő szankciórendszert hozzunk létre a szóban forgó esetekre. A Magyar Országgyűlésnek meg lett volna a lehetősége err e, hogy e tekintetben egy régi adósságát pótolja. Mégis az történt, hogy az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság tárgysorozatbavételre sem ajánlotta a javaslatunkat. Elmondható, hogy a kormánypárti képviselők az MSZPvel és az LMPvel kart kar ba öltve meggátolták azt, hogy ezekben az ügyekben valóban érdemi munka történhessen. Mindezt azért tartottam szükségesnek tehát bemutatni, hogy mindenki számára érzékelhető legyen, hogy ennek a bizottságnak a munkája rendre ilyenfajta akadályokba ütközött , éppenséggel olyan személyeket nem sikerült meghallgatni, akik rokoni, egykori házastársi, ismerősi kapcsolatban állnak a privatizációt levezénylő vezérigazgatóval, Pekli Ferenccel, egyúttal a magánosítás során nyilvánvalóan anyagi előnyökre, üzletre tett ek szert. Kóka János szavaival élve mondhatnám, hogy okosan kockáztattak, befektettek, gyarapíthatták a vagyonukat, azonban ez az állítás mégsem igaz teljességgel. Hiszen jóllehet gyarapították a vagyonukat, azonban kockáztatni nem igazán kockáztattak. Oly an szerződéses kötelmek kerültek a bizottság látókörébe, ami mindenfajta kockázatot leemelt a Volánbusszal kontraktusra lépő üzleti körök válláról, telepítve egyúttal ezen terheket a köztulajdonban levő társaságra. Az egyes járatkiszervezésekkel kapcsolato san érintett, luxemburgi offshore háttérrel rendelkező gazdasági társaságok pár év alatt több ízben gazdát cseréltek, mígnem mára kevés kivételtől eltekintve egy bizonyos Ipacs László tulajdonába kerültek. Releváns lett volna tehát az illető urat is megha llgatni, hogy ugyan vajon kitől vásárolta össze a mára komplett rendszert alkotó tömegközlekedési szolgáltató társaságokat, azonban erre a többszöri megkeresés ellenére sem volt mód, hiszen az illető úgymond beteget jelentett. Minthogy erre nem kerülhetett sor, azt sem lehet teljes bizonyossággal kizárni, hogy a tulajdonosi cserék csak látszólagosak voltak, valójában már az offshore társaságok mögött is maga Ipacs László állt. Kissé bizarr, mármár megmosolyogtató helyzetet teremtett az a megállapított és valójában szomorú tény, hogy a nevezett Ipacs Lászlónak és a Volánbuszvezérigazgató Pekli Ferenc feleségének a lakcíme megegyezik. Igen, jól hallották, tisztelt képviselőtársaim, a lakcímük egy és
