Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 15 (229. szám) - Z. Kárpát Dániel (Jobbik) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Ki állítja meg a sofőr nélküli buldózert? - Avagy kaphatnak-e moratóriumot, átmeneti mentességet a hitelkárosultak” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
1935 egyszer mondom - szociális összeomlás, kataklizma szélén újabb megszorításokról hallani, melyek értelmében a saját pénzünk felvétele, átutalása, de még a számlák rendezése is adózik, legyen szó tranzakciós díjról, legyen szó ATMadóról, teljesen mindegy, hogy hogyan nevezik, ezeket közvetlenül vagy közvetve a családok, az állampolgárok, az ügyfelek fizetik meg. Szeretném azt kérni, hogy konstruktí v lehessen ez az adokkapok, ami itt szóban a következőkben előfordul, ne beszéljenek nekünk arról, hogy majd Ócsára kerülnek a hitelkárosultak, és majd ott menedéket nyújtanak számukra, mert ez nem igaz, mert egy éve húzódik ez a fejlesztés. Ne beszéljene k nekünk Nemzeti Eszközkezelőről, amely nyár közepéig nyolc ingatlant mentett meg, és igaz, hogy most még 500at felajánlottak neki, de aláírt szerződések nincsenek, és 8 ezer családnak ígértek segítséget erre az évre, és ennek a 8 ezer családnak semmit ne m adtak. Ne beszéljenek nekünk árfolyamgátról, ami bár néha levegőhöz juttathatja a hitelkárosultakat, de a hitel alapkamatával való játszadozás által a későbbiekben ezt kamatostul fizettetik vissza velük; és ne beszéljenek nekünk a végtörlesztésről sem, a minek nagyon örülünk, hogy pár szerencsésebb és tehetősebb család szabadul, de pontosan a kormányzati képviselőktől idézve elmondhatjuk, hogy ezzel a tartozástömegnek csak az ötöde tűnt el, a károsultaknak a hatoda szabadult. El kell mondanunk azt is, hogy nagyon sokan forinthitelekbe kényszerültek, nagyon sokan teljesen ki kellett hogy ürítsék a családi kasszát. Tehát Magyarországon egy társadalmi, szociális összeomlás közepette adódik a kérdés, hogy a széles tömegeknek, akiknek senki nem segített, milyen segítő kezet nyújtana a kormány. Ha pedig nem képes erre, miért nem látja be, hogy a helyzet rendezéséig szükség lenne egy teljes körű kilakoltatási és végrehajtási moratóriumra, mégpedig egy olyanra, ami alatt nem szaporodhatnak föl a tartozások, a banki praktikákat betiltják, és végre valaki segítő kezet nyújt a nélkülözőknek. Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Válaszadásra megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és iga zságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Amit ön mond, képviselő úr, az valós, igazolt és aktuális volt két évvel ezelőtt, csak mostanra lejárt lemezzé vá lt. Hiszen azok a különböző intézkedések, amelyeket a Jobbik javasol, akár ön is most a felszólalásában, vagy amit korábban, sajtómegnyilvánulásaikban tettek, azokat körülbelül két évvel ezelőtt a kormányzat is meglépte. Csak önnek is be kell látnia, hogy nem lehet korlátlan ideig a végrehajtásokat szüneteltetni. Ettől függetlenül korlátok közé szorítani lehet, úgyhogy jobban örülnék, ha a Jobbiknak olyan javaslatai lennének, amelyek az egy lépésen túli lépéseken is gondolkodnának, az orruk hegyén túllátnán ak, és hosszú távú megoldásokat keresnének. Amivel kezdte, képviselő úr: a gáz ára. Azért felhívnám a figyelmét arra a számsorra, hogy míg az előző kormányzati ciklus, a szocialista ciklus alatt 39 forintról 115 forintra emelkedett a gáz ára, 195 százalékk al emelkedett, addig nálunk vagy tizedszázalékos, vagy az infláció alatti emelkedés volt. Az áram ára az alatt az időszak alatt 90 százalékkal emelkedett, a vízé pedig 87 százalékkal, ehhez képest a mostani áremelkedések mind törtszámok, vagy pedig egypár százalék, amelyek pontosan az infláció alatt maradnak, és mint azt talán ön is tudja, az idén is a lakosság 94 százaléka számára nem fog nőni a gáz ára, nem fog nőni az energia ára. Mint arról a hétvégén is hallhattak beszámolót, pontosan azért, hogy ezt a 94 százalékot megvédjük, ezért lesz egy olyasfajta elképzelés, hogy az átlagfogyasztás két és félszeresénél többet fogyasztóknál jelentkezzen az árnövekedés, és az az alatt fogyasztóknál nem. Sőt, a legkisebb fogyasztóknál így akár árcsökkenésre is - nem nagy, körülbelül egyszázalékos, de árcsökkenésre is - lehet számítani. Pontosan azért, hogy a szociálisan legrászorultabb helyzetben levőkön tudjunk segíteni az energiaárakkal. De a lakáshitelek terén nem mondhatja, képviselő úr, hogy tétlen volt ez a korm ány. Emlékezzen, ön csak legalább három csomagot tud talán felidézni fejből is, amelyekkel próbáltunk segíteni. Az
