Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 15 (229. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1919 ne látna. Látni ugyanis nemcsak szemmel, hanem tapintás és hallás útján is lehet, sőt ha a kézzelfogható világ mat erializmusa fölé emelkedünk, mindehhez hozzátehetjük a szív látása által megismerhető valóságot is. A mai nap legfontosabb feladatát én a vak emberek iránt tanúsított empatikus viszony kialakításában, illetve ezzel összefüggésben a saját korlátaink megisme résében látom. Bár nem olyan szembeötlő módon s talán nem is olyan gyakran, de mi magunk is kiszolgáltatottá válunk esetenként. A szó szoros értelmében vett szokatlan élményben lehet része annak, aki ellátogat a teljes elsötétítésben működő vakéttermek egy ikébe. Nos, ott az étkezés során elég hamar egyértelművé válik, hogy a nullára korlátozott látás mennyiben akadályozza boldogulásunkat, és az is, hogy milyen módon helyettesíthető a szemnek köszönhető egyszerű tájékozódás. Az esélyegyenlőség jegyé ben ma már számos technikai eszköz segíti a látássérültek tájékozódását a vakbarát weblapoktól kezdve a hangkibocsátással is figyelmeztető közlekedési jelzőlámpákig. A jogszabályi környezet pedig kikényszeríti a középületek akadálymentes megközelíthetőségé t. Mindezek mellett azonban csak akkor beszélhetünk valódi áttörésről, ha megismerjük, megértjük a látásukban akadályozott emberek dilemmáit, s ezek szellemében szükség esetén képesek leszünk aktív cselekvésre is. Ha nem így teszünk, nem vált ki majd döbbe netet és atyáskodó aggodalmat a látássérült házaspárok gyermekvállalási hajlandósága. A szociális, illetve karitatív munkában részt vevők bizonyára tudják, hogy az ilyen családokban nevelkedő látó gyermekek mely területeken igényelnek támogató segítséget, s hogy idővel miként képesek kiegészíteni a család hétköznapi boldogulását akadályozó hiányosságokat. Ha elfogadó közegre talál a család, képes szinte teljes értékű életet élni. A vak gyermekek jó részét szegregált intézményekben készítették és készítik fe l az életre, ami azt az üzenetet hordozta, hogy az itt tanuló diákok nem teljesen hétköznapi emberek. Ma már tudjuk azt, hogy a látássérültekhez való helyes viszonyulás, a szükségleteiknek megfelelő segítségnyújtás megtanulása az egészséges gyermekek felad ata, ehhez azonban a személyes kontaktus, valós találkozások szükségesek. Oktatási rendszerünknek tehát ösztönözni kell az integrált képzést nyújtó iskolák működését. A fehér bot világnapja, remélem, alkalmat teremt arra, hogy mindenki elgondolkozzon azon: vajon ez az érzékszervi hiányosság igényele a többség részéről a közösségi közlekedésben vagy a társasági eseményeken elvárható udvariassági gesztusokon túl nagyobb odafigyelést, több empátiát és aktív segítségnyújtást? “Láss, ne csak nézz!” - énekelte ’ 73as lemezén az Illés együttes. Bízom abban, hogy mind többen fogunk a jövőben erre a kérdésre helyesen felelni. Köszönöm, hogy meghallgattak. Köszönöm, elnök úr. (Taps.) ELNÖK (Kövér László) : A kormány nevében Soltész Miklós államtitkár úr kíván reagálni . SOLTÉSZ MIKLÓS , az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm szépen, hogy ezt a témát a parlament elé idehozta, hiszen azok az emberek, akiknek a z élete - akár érintettként, akár gondozóként, ápolóként, szülőként, hozzátartozóként - nagymértékben megváltozik a látás sérültsége, a látás elvesztése esetén, mindenképp a társadalom segítségét igénylik. Ezek az emberek egyébként, amikor megkapják a segí tséget, támogatást, vissza is adnak a társadalomnak nagyon sokat. Sokat adnak vissza, amellyel, az ő szenvedésükkel, az ő nehéz életükkel, az ő küzdelmeikkel az egész társadalomra is tudnak hatni, és pozitívan tudnak hatni. Éppen ezért szeretném önnek is, illetve a tévénézőknek is és az egész parlamentnek jelezni azokat a munkákat, amelyeket az elmúlt időszakban elvégeztünk, amelyek nyilván egyegy ilyen nap alkalmával esetleg nagyobb figyelmet kapnak, de másrészt pedig fontos az is, hogy ez a figyelem ne t erelődjék el ezekről az emberekről, sérült emberekről, jelesül most a látássérült emberekről, hanem
