Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 11 (217. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
192 úgy nyilatkoztak, 58 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy két éven belül bizt osan nem jön haza, míg további 25 százalékuk csak és kizárólag akkor, ha itthon pozitív változások és tartósan állnak be, az eddigi eltelt két év történéseit nem ilyeneknek tudják be. Mindamellett, hogy 15 százalékuk bizonytalan volt, mindösszesen 2 százal ékuk mondta azt, hogy két éven belül bizonyosan hazaköltözik, ez pedig túlzás nélkül katasztrófa. Nem meglepő módon kiderült, hogy az alacsony bérek mellett a heti 60 óránál magasabb munkaidő és a családi élet ellehetetlenülése az, ami Magyarországtól távo l tartja ezeket a Magyarországon végzett szakembereket. Ugyanakkor abból sem csináltak titkot, hogy 300 ezer forintos kezdő szakorvosi bér esetén itthon lennének, hazajönnének, itthon maradnának, és mindez hálapénz nélkül értendő. Tehát a rendszer megtiszt ulása esetén, gyakorlatilag ugyanazért az összegért, amit most is meg lehet keresni, egy tiszta rendszerben, kiszámítható rendszerben itt lennének, itthon maradnának. És nem következne be az a katasztrófa, amelynek értelmében Magyarországon nemcsak az orvo sokból állt elő elképesztő szakemberhiány, hanem a szakápolók, az ápolói gárda tekintetében is olyan problémákkal kell számolni, amelyek mármár megoldatlanok, és megoldhatatlannak tűnnek, és az aktív ellátás összeomlásával fenyegetnek már ezen kormányzati ciklus végén. (Folyamatos zaj.) Egyes becslések szerint egy orvos úgynevezett eszmei értéke “óriási”, valahol 10 és 70 millió forint között van, tehát nagyjából ekkora ráfordításba kerül a magyar államnak az, hogy egy szakembert kimunkáljon, kiképezzen, m ég akkor is, ha ő maga hozzájárul képzésének költségeihez. Tessék megszámolni, hány százan mentek el Magyarországról a rendezetlen körülmények miatt, és ezáltal hazánk hány 10 milliárd forinttal támogatta Németországot, Angliát, Franciaországot, tette olcs óbbá számukra nemcsak az orvosképzést, de egyáltalán a fenntartható rendszer kimunkálását. Mindemellett a kivándorlás tekintetében elriasztó adatokkal szembesülhettünk. A “Magyarország 2025” című akadémiai kutatás tekintetében kiderült, hogy tavaly a közép iskolások alig 39 százaléka nyilatkozott úgy, hogy Magyarországon szeretne fixen, kiszámíthatóan és hosszú távon élni, 30 százalékuk pedig már egyértelműen külföldön képzeli el a jövőjét. A többiek sorsa egyelőre bizonytalan. Megkérném elnök urat, hogy az alapzajt egy kissé halkítsa le, mert nem tudom így elmondani a felszólalásomat. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Tisztelt Képviselőtársaim! Teljes mértékben igaza van a felszólaló képviselőtársunknak. Kérem, foglalják el helyüket, lehetőleg figyeljenek oda, ami t mond, hogy megfelelően reagálhassanak arra. Parancsoljon, képviselő úr! Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Köszönöm a konstruktív segítséget. Úgy érzem, hogy a kivándorlás problematikája van akkora probléma Magyarországon, hogy figyelmet és megoldási javaslatoka t is érdemeljen. Tovább vázolja ezt a képet az, hogy a befogadó országok statisztikái alapján, tehát nem a magyar statisztikák alapján 19942007 között legalább 340 ezer magyar távozott Magyarországról, főleg európai országokba. De ami még inkább riasztó, hogy majdnem 200 ezren 2001 óta hagyták el Magyarországot. Látható, hogy egy olyan kivándorlási hullámmal van dolgunk, ami csak forradalmi vagy háború utáni időszakokban volt jellemző Magyarországra. Ez már nem agyelszívás, mert NyugatEurópa, amelynek meg gyűlt a baja a muszlim bevándorlókkal, most már mindenkit visz KeletKözépEurópából, aki munkaképes, aki képes arra, hogy megállja a helyét ezekben az országokban. Tehát már a Pokol Bélai jóslat előszelén is túl vagyunk. A munkaképes fiatalok jó részét e l akarják vinni tőlünk, és itt marad az elöregedett magyarság, valamint a roncstársadalom egyre szélesebb rétegei. Ezek aztán majd farkasszemet néznek egymással a semmiért, pedig a folyamat megállítható, kezelhető lenne. Megállítható lenne egyrészt munkahe lyteremtéssel, csakhogy a kabinet mostanában éri el a 2008as szintet a betöltött álláshelyek számát illetően, és ezen statisztikát
