Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 10 (228. szám) - Az új Országos Fogyatékosügyi Program, valamint a végrehajtására vonatkozó középtávú intézkedési tervben foglalt feladatok megvalósításának időarányos teljesítéséről (2007-2010) szóló jelentés, valamint az új Országos Fogyatékosügyi Program, valamint ... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SZÉL BERNADETT (LMP):
1895 gondolom, ezt a kérdést komolyan kell kezelni, mert az adatok arra utalnak, hogy több tízezer, akár százezer ember is érintett ebben a kérdésben. Azt szeretném támo gatni, ami az eredeti fogyatékosügyi programban csírájában már benne van, mert ha a fogyatékos személy társadalmi elszigeteltségét és kirekesztődését minden eszközzel megpróbáljuk oldani - és a fogyatékosügyi program többek között erre is irányul , akkor ugyanezzel a szemlélettel és gondolkodásmóddal kell kezelni azt, aki őt gondozza. Mert az nem lehet, hogy az egyikük számára több lehetőséget biztosítunk, a másikuk pedig benne marad és benne ragad a kirekesztettségben. Ezért olyan megoldásokat kell keresn i, ahol egy speciális közösségi térben, szociális munkában, de az érintett képes kimozdulni otthonról, és úgy tud minimálbért vagy legalább minimálbért szerezni, hogy dolgozik, hogy tanul, hogy közösségi és társadalmi kapcsolatokat épít. Ezzel felkészül ar ra az időre, amikor már nem lesz rá otthon mint ápolóra szükség, és pillanatok alatt vissza tud térni a nyílt munkaerőpiacra, és nem lesz kétségbeesve otthon, hogy most mit csináljon, mert 1520 éve már otthon kellett maradnia. (16.00) Azt gondolom, hogy e z egy kiemelten fontos feladat lenne, főleg azért, mert van előzménye, és ezeket a kísérleteket a rendelkezésre álló európai uniós pénzekből és saját pénzből nagyonnagyon komolyan folytatni kellene, mert ez olyan ígéret az önök részéről - és ezt az ígéret et támogatta a baloldal is , amelyet erkölcsi kötelességünk is teljesíteni, de nem úgy, ahogy egyszerűen elhangzik, hogy legyen munkaviszony, mert ez nem megoldás, ez egy sokkal bonyolultabb dolog, és erre a bonyolultabb dologra egy bonyolultabb modell ke ll, azt meg ki kell próbálni és meg kell alkotni. Köszönöm szépen. ELNÖK (Balczó Zoltán) : A következő felszólaló Szél Bernadett, az LMP képviselője. Öné a szó. DR. SZÉL BERNADETT (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Az LMP júliusban tiltakozását fejezte ki az országos fogyatékosügyi program végrehajtásáról szóló jelentés általános vitájában, ugyanis - ahogy képviselőtársam is elmondta - a kormány negyedórával az ülés kezdete előtt találta ki, hogy a jelentés eg yáltalán napirendre kerüljön. A jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslatot önök a szociális bizottság ülése közben szövegezték, amiről az egyik képviselőnő nagyon találóan azt mondta, lassan már ott fogunk tartani, hogy először szavazunk valamiről, és csak utána fog megtörténni a javaslat benyújtása. A jelentést tehát botrányos körülmények között tűzték önök napirendre, és mi ennek megfelelően tiltakoztunk a fogyatékossággal élőkhöz ennyire méltatlan és az egész ügy súlyának kormányzati megítélését jól tükröző eljárás ellen, még júliusban. A nagy sietség ellenére végül le sem zárta a parlament a jelentés általános vitáját, így átcsúszott erre az ülésszakra a vita, és ez még inkább tükrözi azt a kapkodást és komolytalanságot, amivel a kormányoldal egy általán a parlamenti munkához mint olyanhoz viszonyul. A jelentésről ugyanakkor nem csak eljárási szempontból lehet kritikusan vélekednünk, tartalmilag ugyanis az előttünk fekvő dokumentum nem nevezhető jelentésnek a szó szoros értelmében, sokkal inkább eg y fércmunkának. Ahhoz képest, hogy a minisztériumi illetékes a bizottsági üléseken nem győzte hangsúlyozni, hogy azért késett egy évet a jelentés, mert az Országos Fogyatékosügyi Tanács javaslatára egy második körös, az elmaradt intézkedések, mulasztások b eépítését célzó beszámoltatásra is sort kerítettek, ennek semmilyen nyomát nem látjuk a jelentésben. Így sajnos egy összecsapott, kidolgozatlan anyagot vizsgálhattunk meg, amelyben kritikai számvetés, a célok teljesülésére vonatkozó átfogó értékelés vagy a jövőre vonatkozó bármiféle ajánlás, javaslat nem olvasható. Az anyagból gyakorlatilag nem derül ki, hogy az országos fogyatékosügyi programban vállalt célokban történte egyáltalán valamilyenfajta előrehaladás a vizsgált időszakban. Bár ez nem meglepő ann ak fényében, hogy a kormányzat miként viszonyul a
