Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 10 (228. szám) - Az új Országos Fogyatékosügyi Program, valamint a végrehajtására vonatkozó középtávú intézkedési tervben foglalt feladatok megvalósításának időarányos teljesítéséről (2007-2010) szóló jelentés, valamint az új Országos Fogyatékosügyi Program, valamint ... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SZŰCS ERIKA (független):
1893 érdekvédelmi és szakmai szervezeti véleményeket, ezért azt hihetné, aki ezt olvassa, ho gy úgy nagyjából minden rendben van. Azt gondolom, nagyon sok mindenben szükség volna alapos értékelésre, de ezt most itt mi nem tudjuk elvégezni. Van azonban néhány dolog, amely megítélésem szerint a jelentésben az elmúlt két év kormányzati tevékenysége a lapján mindenképpen figyelemre méltó, és szóvá kell tenni. Az egyik dolog az, ami ebből a jelentésből így, ebben a formában is nagyon világosan kiderül, hogy a korábbi országos fogyatékosügyi program rendkívül sokrétű és összetett intézkedéscsomagjának a m egvalósításában nemcsak az érintett tárcák, hanem a fogyatékosügy szervezetei és a civil szervezetek rendkívül jelentős szerepet játszottak. Ez egy szemléletmód, egy olyan szemlélet, amely azt mondja, hogy a minisztériumok által megvalósítható bürokratikus koordinációt mindenképpen ki kell egészíteni egy társadalmi típusú koordinációval, és ez a híd nem nélkülözi azoknak a gyakorlatoknak az alkalmazását, amelyek a tettre kész, szakmailag felkészült, emberileg elkötelezett civil csoportok részvételét igényli k és támogatják. Én úgy ítélem meg az elmúlt két évet, hogy ebben a dologban értünk el előrehaladást, és most mintha visszafelé haladnánk. Rendkívül fontos, hogy kik, milyen felhatalmazás alapján, milyen ösztönzéssel, milyen biztonsággal vesznek részt enne k a programnak a megvalósításában. A jelentés világossá teszi, hogy az egyik legfontosabb kérdéskörben, a megváltozott munkaképességű, illetve fogyatékos embertársaink foglalkoztatásában milyen fontos volt - őszintén remélem, most is az, csak ezt most nem lehet világosan érzékelni - az egykori Állami Foglalkoztatási Szolgálat, amelyben kifejezetten olyan programok, fejlesztési programok indultak, amelyek integrált foglalkoztatási és szociális rendszer részeként kezelték ezt az intézményt, és a fogyatékosokr a, a megváltozott munkaképességűekre jellemző szociális típusú problémákat megpróbálták egyenrangúan kezelni a foglalkoztatási képzettségi problémákkal, és ezekre komplex megoldást nyújtani. Hasonlóképpen fontosnak tartom a korábban már említett civil szer vezetek részvételét ennek a programnak a megvalósításában, folyamatos monitorizálásában, a véleménynyilvánítást éppúgy, mint az aktív megvalósítást, a civil szervezetek szerepét ennek az ügynek a további menedzselésében. (15.50) A másik probléma, amivel fo glalkoznék, egy olyan téma, amely hangsúlyosan szerepel ebben a beszámolóban és a mellé csatolt állami számvevőszéki véleményben, ez a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, támogatási rendszere, annak az eredményessége vagy eredménytelensége és az új rendszer lehetőségei. Szerencsére csatoltak ehhez a beszámolóhoz egy statisztikát is, amiből azért nagyon érdekes adatok derülnek ki. Mégpedig az, hogy 2006tól 2010ig a bevezetett jogszabályi változások hatására 100 ezer fővel csökkent az egészségkár osodása alapján nyugdíjban, nyugdíjszerű szociális ellátásban részesülők száma - tehát négy év alatt 100 ezer fővel az összes , a korhatár alatti rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjasoké pedig 50 ezerrel. Jelentősen csökkent az új igénylők száma i s, 2008as adatot idézve, amely, ha jól emlékszem, 24 ezer. Most megnéztem, hogy az idén a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalhoz hány új igény érkezett: augusztus végéig 24 348. Tehát azt kell mondani, hogy valójában vélhetően a kétezres évek első évtizedének a végére az új igények már nem azt a fajta megközelítést támasztják alá, amit önök a megváltozott munkaképességűek ellátásai kapcsán a törvényhozáskor hirdettek és hangoztattak és a jogszabályi környezetben képviselnek. Márpedig, hogy a megvál tozott munkaképességűek többsége lusta, munkakerülő, ingyenélő, abból szeretne megélni, hogy járadékot kap, és ezért nagyon keményen kell velük bánni, felülvizsgálattal el kell érni, hogy kiszűrjük azokat, akik indokolatlanul vannak ebben a rendszerben. Ép pen hogy azt tükrözik ezek az adatok, hogy az első évtized végére nagyjából kialakult az a nagyságrend, amivel valószínűleg a következő évtizedben számolni kell, amikor megváltozott munkaképességű emberek ilyen típusú ellátásért és támogatásért folyamodnak a közösséghez.
