Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 10 (228. szám) - Az új Országos Fogyatékosügyi Program, valamint a végrehajtására vonatkozó középtávú intézkedési tervben foglalt feladatok megvalósításának időarányos teljesítéséről (2007-2010) szóló jelentés, valamint az új Országos Fogyatékosügyi Program, valamint ... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SZABÓ TIMEA (LMP):
1891 és pályázati keretek 2011 előtt már évek óta nem emelkedtek, íg y az intézmények finanszírozása évről évre egyre nehezebbé vált. Ennek ellenére idén jelentős megszorítást szenvedtek el többek között a fogyatékos személyek mindennapi életét segítő, támogató szolgálatok is. Az államtitkár úr júliusi felszólalásában külön kiemelte, hogy tavaly több millió forintos pályázati keretösszeget hirdettek meg a fogyatékos személyek országos, megyei és helyi szervezeteinek, azt azonban elfelejtette államtitkár úr hozzátenni, hogy erre a gyorssegélyre égető szükség van akkor, amikor a reálértékekből folyamatosan veszítő normatíva összege annyira csekély, hogy ha csak ez állna rendelkezésre, abból már másnap bezárna az összes fogyatékosotthon. Nem csupán az elégtelen finanszírozás miatt állnak a működésképtelenség szélé n a fogyatékosokat ellátó intézmények. Többször felszólaltunk már annak kapcsán, hogy a sorozatos kormányzati malőrök és hiányosságok miatt a jogosan megítélt támogatásukat sem kaphatták meg idén a támogató szolgáltatások és a szociális foglalkoztatásban r észt vevő szervezetek hosszú ideig. Ez a csúszás az intézmények nagy részét csőd közeli állapotba sodorta, és azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a fogyatékkal élő személyek ellátatlanul maradnak. Ez a krízis az elemi látássérültrehabilitáció esetében be is következett idén. Az államtitkár úr ezzel kapcsolatban ugyan azt mondta expozéjában, hogy a finanszírozási nehézségek ellenére továbbra is forrást biztosítanak a látássérültek elemi rehabilitációjának országos ellátásához, de persze azt itt sem tette h ozzá, hogy az úgynevezett finanszírozási nehézségeket pont az ő kormánya okozta azzal, hogy a pályázati pénzeket a látássérültrehabilitációt végző központok esetében nem fizették ki heteken, hónapokon keresztül. Több vidéki, megyei központ saját működését be is fejezte rövidebbhosszabb időre e miatt a finanszírozási válság miatt. Amikor pedig ezt számon kértük a kormányon, államtitkár úron, cinikusan azt válaszolta a minisztérium, hogy a budapesti Vakok Állami Intézete működik, tehát biztosított a rehabil itáció mindenki számára. Ezt persze az ellátottak egészen máshogy tapasztalják. (15.40) Beszéljünk az akadálymentesítésről is. Soltész államtitkár úr azt is kiemelte, idézem: “Gyakorlati nehézséget jelent, hogy egyes akadálymentesítési kötelezettséggel éri ntett közszolgáltatások esetében nem készült és így jelenleg nem áll rendelkezésre semmilyen felmérés vagy más hiteles adat arra vonatkozóan, hogy azok milyen arányban felelnek meg a törvényi előírásoknak. Ahhoz, hogy a következő időszak támogatáspolitikáj át, jogalkotási vagy egyéb államigazgatási lépéseit felelősen tervezni lehessen, mind a kormányzati, mind pedig az önkormányzati felelősségi körbe tartozó közszolgáltatások tekintetében képet kell kapni arról, hogy országosan hol tart az akadálymentesítés, és mely közszolgáltatások felelnek meg az egyenlő esélyű hozzáférés követelményeinek.” Tisztelt Képviselőtársaim! A FideszKDNP a kormányváltás óta erre a hiányosságra hivatkozik, amikor az akadálymentesítést kérjük rajtuk számon. Mi értjük, hogy a szocia listák kormányzása alatt sem haladt előre ez az ügy sokat, és sokat mulasztottak ők is, de a kormányváltás óta eltelt két évben sem történt semmilyen előrelépés. Meddig akarnak még elmúltnyolcévezni, tisztelt államtitkár úr? Meddig akarnak még visszafelé m utogatni, ahelyett, hogy cselekednének? Hol van az a felmérés, ami alapján végre képet kaphatnánk az akadálymentesítés jelenlegi helyzetéről, ha már eddig nem készült ilyen? Miért nem sikerül két éve elindítani azt? Mi is tudjuk, hogy komoly uniós források állnak rendelkezésre, de az akadálymentesítésre szánt 8 milliárdos forrást legkésőbb 2013ban fel kellene használni, hogy megfeleljünk az EU előírásainak, és ne kelljen lemondani erről a támogatásról. Ahhoz, hogy időben legyünk, már rég meg kellett volna kezdeni nemhogy a szükséges felmérést, hanem magát a források felhasználását is. A kormány tétovázásának a mozgáskorlátozottak látják kárát. Ha már az akadálymentes mozgásnál tartunk, akkor röviden hadd említsem meg a közlekedési támogatások rendszerét is. Ez az elmúlt időszakban jelentősen átalakult, sok esetben azonban pont az érintettek kárára. A korábbi rokkantnyugdíjasok egy részének megszüntette a kormány az utazási
