Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 10 (228. szám) - Egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
1880 Először is Varga Lászlónak szeretnék egy nagyon régi hozzászólására reagálni, amikor megvédte baloldaliságában József Attilát. Én ezt azért vitatnám. (Varga László: Melyikre? - Soltész Miklós: Melyik Varga Lászlóra?) Nem akarok belemenni… Az MSZP soraiból Varga László szavaira, igen. Tehát én nem akaro k ilyen irodalmi vitába belemenni, de azért azt ne felejtsük el, hogy az a szubkultúra, az a társadalmi közeg, amiből József Attila jött, egyértelmű, hogy érzékennyé tette a szegény rétegek felé, egyértelmű, hogy - mai szóval - szociálisan érzékeny emberré tette, ami sajnos elsodorta a baloldaliság, a kommunisták felé. De azt sose felejtsük el - és ezt egy nagyszerű verse példázza , hogy pár év után a társaságukba kerülve ő rájött, hogy mekkora csaló, hazaáruló, a nemzet érdekét eláruló társaságról van szó . Éppen ezért mondom a mű címét, a Bánat című verset el kell olvasni, és akkor látszik, hogy mennyire volt kommunista a szó értelmében vagy egyébként a mai értelemben mennyire volt József Attila baloldali, és mennyire volt inkább szerintem nemzeti érzelmű, nagyszerű költő. Nem akarom túl sokáig spirázni ezt a kérdést, ezt a Nyírő – Ságvárivitát. Akkor vegyük le az ideológiát erről a kérdésről! Szabó Timea is felvetette, és Schiffer András is felvetette, hogy mi a különbség közöttük. Vegyük le az ideológiát: Nyírő József mellett ott van egy nagyszerű irodalmi alkotás, egy nagyszerű irodalmi életmű. Ságvári Endre mellett mi van? Körözött személyként az őt igazoltató csendőrt lelőtte, tehát gyilkos volt, ráadásul egy hatósági személyt szolgálata közben ölt meg, vette el az életét. Csak ennyit szerettem volna röviden a kétpercesekre reagálni. Egyértelmű, hogy szükség van erre a törvényre, szükség van. Én a saját megyémben például nagyon örülök annak, hogy - mondjuk, egy települést felhozva - Táton többet nem lesz Engels Frigyes, Felszabadulás, Néphadsereg, Ságvári, Marx, Lenin és Kun Béla utca. A felsorolásban nem szerepel - mondjuk, én bízom a táti önkormányzat józan belátásában, és abban, hogy a történelmi felismerése helytálló, és meg fogja szüntetni például a M ező Imréről és Kállai Éváról elnevezett utcák elnevezését is , de mondjuk, mivel a felsorolásban nem szerepel, bízhatunke egy baloldali vezetésű Almásfüzitőben, hogy ott többet nem lesz Dimitrov utca; nem vagyok biztos benne, hogy a polgármester, illetve a képviselőtestület ezt meg fogja tenni. És még sorolhatnánk számtalan példát, akik a felsorolásban nem szerepelnek, de egyértelműen ebbe a körbe tartoznak. Ők ebbe bele fognak tartozni vagy nem? Igenis meg kell itt említenünk, hogy igenis Károlyi Mihály nak is helye lett volna ezen a listán, mert Károlyi Mihály volt az (Taps a Jobbik soraiban.) , aki kikövezte az utat a trianoni békediktátum felé, és kikövezte az utat a Kun Bélaféle tanácsköztársasági rémuralom felé. Tehát azt tartom, hogy az őáltala elne vezett dolgokat is meg kell változtatni, és igenis nem át kell vinni egy kevésbé frekventált helyre a szobrát, hanem ahogy már a képviselőtársaim mondták, el kell helyezni a Történeti Emlékparkban, mert ott van a helye. Át kell nevezni ezeket a közterülete ket, ugyanis - talán úgy is mondhatnánk, hogy társadalompedagógiai szerepe is van ennek - ha egy gyermek, mondjuk, a gyermeki naivitással ránéz egy utcanévtáblára, akkor egyértelműen az a képzet fogalmazódik meg a fejében, hogy ez valószínűleg egy nagy emb er, ez valószínűleg egy olyan ember, aki hazánkért sokat tett, tehát én mondjuk, büszke leszek arra, hogy a Kun Béla utcában lakom. Sajnos azt is elmondhatjuk, hogy a társadalom többségében ez a gyermeki naivitás felnőttkorban is megmarad, és ugyanúgy auto matikusan, reflexszerűen példaképként fog tekinteni arra, akiről akár az ő utcája, akár az ő városában egy utca el van nevezve. És itt van egy másik aspektus is: tovább tápláljuk sajnos azt, hogy 22 éve - ennek különben köze van az elmulasztott rendszervál tásnak is, illetve a felelősök felelősségre vonásának is , 22 éve küzdünk ezzel az úgymond nosztalgiával való visszatekintéssel a Kádárkorszakra. Tehát ha mondjuk, egy 70 éves ember ma ránéz arra a táblára, hogy “Tanácsköztársaság útja”, akkor lehet, hog y neki azok az érzések jönnek elő, amelyekkel tulajdonképpen nagyon sokszor a szavazatát is befolyásolja, és nagyon sokszor ezért szavaz a baloldalra, mert nosztalgiával, nosztalgikus érzésekkel
