Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 11 (217. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
186 Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Kérem, nézzék el nekem, hogy egy kicsit szubjektívan úgy kezdjem a válaszomat, hogy igen nagy öröm számomra, hogy oktatásért felelős államtitkárként a sors az ölembe adta ezt a lehetőséget, hogy erre a napirend előtti felszólalásra én válaszoljak. Ez azért öröm számomra, mert a sport nevelési lehetőségeiről is szólhatok. Hallgatván Lukács Tam ás képviselő úr szavait, eszembe jutottak a nemzetközi hírű francia vallásfilozófus, Teilhard de Chardin szavai, amelyeket az Út az Ómega felé című művében ír le. Nem szó szerint fogom idézni. Röviden arról van benne szó, hogy háromféle ember van a földön. Elképzelünk egy nagy hegyet. Az egyik embertípus látja a nagy hegyet, azt mondja, hogy túl magas, túl nehéz oda fölmászni, jó nekem itt alul, itt maradok. Ők a málnakérő emberek. A másik ember azt mondja, hogy szép ez a hegy, megpróbálok rá fölmászni. Föl megy középig, elfárad, azt mondja, szép innen a kilátás, itt maradok, nem megyek tovább. A harmadik, és ők vannak a legkevesebben, azt mondják, hogy megmászom a csúcsot, akkor is, hogyha nehéz, akkor is, hogyha izzadok, leküzdöm önmagamat, ahogy hallottuk képviselő úrtól. Ezek az emberek a jövő emberei, ők azok, akik nagyot tudnak alkotni. A sportolóink, akik az olimpián és a paralimpián érmeket szereztek, vagy akár csak pontot, vagy helytálltak, mind ezt az embert jelenítették meg előttünk. Ez óriási nevel őerővel fog bírni az iskolában, mert azt mutatja, hogy van értelme, önbecsülésünket fokozva egy olyan ország polgáraiként, amelyet rendre sokszor hazai segítséggel Európában, a nemzetközi porondon méltatlanul bántanak és kárhoztatnak, azt tudtuk megmutatni ezeknek a honfitársainknak a segítségével, hogy képesek vagyunk rendkívüli eredményre. Ezért öröm ilyen témára válaszolni, és külön öröm, hogy a parlamentben erről most már másodszor lehet szólni. A sportbeli eredményeink nem kisebbek, hanem legalább olya n értékkel bírnak, mint a nagyon sokszor emlegetett Nobeldíjaink, és a két dolog megint összefügg, mert az a fiatal, aki rendszeresen sportol, erőfeszítéseket tesz, megtanulja önmagát legyőzni, bármilyen, akár fizikai fájdalommal vagy lelki szenvedéssel i s jár neki, nos, ez az ember csúcsokra képest jutni. (9.20) Az ilyen embernek a szellemi képességei is fejlődnek; ez kísérletileg bizonyított tény. Ezért kapott a sport az embernevelés és az értelmi fejlődés, az egészségnevelés szempontjábó l kiemelt helyet az oktatáspolitikában a művészeti neveléssel együtt, amelynek másfelől ugyanezek a hatásai igazoltak, és ezért vezettük be - nagyon helyesen - igen nagy elégedettséget kiváltva sokfelé a mindennapos testnevelés fokozatos megkezdését az isk olai oktatásban. Az előző napirend előtti felszólalásban mintegy kárhoztatták ezt a kezdeményezésünket. Hadd mondjam el itt önöknek is, kedves képviselő hölgyek és urak, hogy akkor cselekszenek jót a mai és a jövendő ifjúság érdekében, ha segítik azokat az iskolákat, ahol esetleg létesítményhiány vagy egyéb gond miatt némi nehézséggel jár a mindennapos mozgás megszervezése. Hiszem, hogy van annyi ötlet és van annyi lehetőség a magyar pedagógusokban és iskolákban, hogy ezt a feladatot megoldják. Szólnunk kel l arról is, hogy Magyarország kormánya igen sokat tett azért, hogy olimpikonjaink sikeresen felkészüljenek, nemcsak a szükséges források biztosításával, hanem az új sporttörvény elfogadásával és mindazokkal az intézkedésekkel, amelyek a sportirányítást meg felelő szervezeti keretek közé rendezik. Ezek között említeném meg a területi sportirodák hálózatának a tervezett kialakítását, amely például lehetővé teszi majd azt, hogy szervezett formában kapcsolódjék össze iskola, városi sportcsarnok, uszoda és egyéb olyan intézmény, ahol a gyerekek a mozgásukat intézhetik. Ha sikerül a sportunkat továbbfejleszteni, felvirágoztatni, akkor sikerülni fog Magyarországot is olyan állapotba hozni, hogy büszkék lehetünk mindannyian ismét arra, hogy ebben az országban születt ünk, és itt borul majd ránk a szemfödél is - hogy a költőt idézzem.
