Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 10 (228. szám) - A kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
1841 Nem látunk ilyen biztosítékot, hogy a kisajátítással érintett termőföld az átminősítésekkel szembe n kellő védettséget élvezne. A másik aggályunk a termőföldvédelemmel kapcsolatban pedig a következő. Mi abban vagyunk elkötelezettek, hogy alapvetően a helyi érdekű birtokrendezés és földforgalom irányába történő elmozdulás érdekében kellene átalakítani a termőföldszabályozást, és ezért a termőföld kisajátítása esetén is indokoltnak tartjuk, hogy az új földtörvény által létrehozni szándékozott földbizottságok útján a helyi közösség kifejezhesse véleményét. Egy ökopolitikai párt elkötelezett abban, hogy a f enntarthatóságot, a természeti erőforrások, természeti kincsek megőrzéséről szóló döntések esetében a legmegalapozottabb véleményt a helyi közösségek tudják meghozni. Tehát arról, hogy adott esetben egy természeti erőforrást hogyan lehet a leginkább megóvn i, leginkább azok a helyi közösségek tudnak megalapozott véleményt hozni, akik adott esetben hosszú évszázadok óta például annak az érintett termőföldnek a megműveléséből élnek. Természetesen nem azt gondoljuk, hogy a helyi földbizottságoknak kellene magát a kisajátítási határozatot meghozni, hiszen ez nyilvánvaló abszurditás lenne. De arra igenis gondolunk, hogy nem képzelhető el az, hogy a hatóság úgy hoz meg egy ilyen határozatot, hogy a helyi földbizottságot, tehát azt a fórumot, ami a helyi közösséget, adott esetben a helyi gazdálkodó embereket képviseli, ennek a véleményét nem kérdezi meg. Tehát adott esetben, ha például egy érintett személy a kisajátítási határozat bírói felülvizsgálatát kéri, akkor a bírói fórum, amikor a kisajátítási határozatról dö nt, lássa az asztalán azt, hogy a helyi közösség, a helyi közösség nevében eljáró földbizottság milyen véleményt fejtett ki, és adott esetben a hatóság mivel indokolta azt, hogy a földbizottság véleményétől eltért. Tehát két szempont fontos az LMP számára a kisajátítási törvény és termőföldvédelem vonatkozásában. Az egyik az, hogy a termőföldek maradjanak védve a különböző mutyigyanús átminősítési döntésektől; a másik, hogy a termőföldeket érintő kisajátítási döntéseket ne lehessen a helyi közösség nélkül m eghozni, tehát róluk nélkülük ne lehessen dönteni. Harmadrészt pedig én is szeretnék arról szólni, hogy a Natura 2000es területeket érintő kisajátítások tekintetében, hogy is fogalmazzak, nem kellően következetes, nem kellően elkötelezett ez a módosítási javaslat. Üdvözli az LMP azt, hogy a Natura 2000es területek természetvédelmi célú kisajátítására lehetőség van. Ha úgy tetszik, ez egy nagyon fontos előrelépés. Ugyanakkor az egyéb célú, tehát beruházási, infrastrukturális célú kisajátítások esetében nem tartjuk elégségesnek azt, hogy pusztán a természetvédelmi hatóság előzetes hozzájárulása alapján meg lehet hozni egy kisajátítási határozatot. Natura 2000es területek, tehát védett természetvédelmi területek esetén megint csak hivatkoznék az alaptörvény idevágó rendelkezéseire, nem biztosít kellő védettséget az, ha pusztán a szakhatóság véleményére hagyatkozunk. Szükség van normatív előírásokra, tehát szükség van arra, hogy vagy ez a törvény, vagy a kisajátítási törvény utaló szabálya alapján természetvéd elmi törvény pontosan leírja azt, hogy egyébként a szakhatóság mikor adhatja a hozzájárulását egy Natura 2000es terület kisajátításához. Még néhány elemet említenék. Az elővigyázatosság elvéből kiindulva nem tartjuk elégségesnek azt, hogy kizárólag akkor léphet a hatóság, akkor sajátíthat ki Natura 2000es terület védelme esetében ingatlant, ha a tevékenység a terület elpusztulását eredményezi. (12.10.) Az elővigyázatosság elvéből kiindulva nem kéne megvárni a közösségnek, az állami hatóságnak azt, hogy má r előre látható a terület elpusztulása. Lépni kell akkor is, hogyha egyébként az adott környezetterhelő tevékenység egy Natura 2000es terület elpusztulásával fenyeget. Olyan helyzetben vagyunk nemcsak itt, Magyarországon, hanem az egész bolygón, hogy alka lmaznunk kell az elővigyázatosság elvét, nincs időnk arra, hogy azt várjuk be egy ilyen intézkedésnél, hogy már előre látható legyen egy terület elpusztulása. Szeretnénk továbbá utalni arra is, hogy minden védett természeti terület eseté ben miniszteri rendeletben kihirdetett kezelési tervet kell készíteni, és ez világos, mindenki számára hozzáférhető és
