Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 9 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi CLXIX. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitáj... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BANA TIBOR (Jobbik):
1756 jelent az, hogy a jö vő év, azaz a 2013as év a tervezési időszak utolsó, kötelezettségvállalásra lehetőséget biztosító éve. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2013. december 31ig meg kell történniük a szerződéskötéseknek, ellenkező esetben, ha ez nem megfelelő hatékonyságg al, nem kellő eredményességgel zárul, akkor akár jelentős, több ezer milliárd forintos forrásvesztéssel is szembesülhetünk. Sajnos ki kell jelentenünk, hogy minden komoly fogadkozás ellenére, minden kormányzati ígérettel szemben, amelyek az uniós források felhasználásának gyorsítására vonatkoztak, dacára minden kormányrendeletnek, még mindig rosszul állnak a kifizetések, és ez különösen aggályos és félő akkor, ha belegondolunk abba a lehetőségbe, hogy adott esetben már csak úgy tudja felgyorsítani a kormány ezeket a folyamatokat, ha nem hatékony, felesleges dolgokra költjük el a pénzt. Mi is a helyzet jelen pillanatban? A jelenlegi fejlesztési időszak, vagyis a 20072013as időszak végéhez közeledve a 8209 milliárd forintos támogatásból mindössze 2973 milliá rd forint van kifizetve, ami a felhasználható összegnek csupán valamivel több mint 36 százalékát jelenti. Ez különösen aggasztó, ha belegondolunk abba, hogy már közel 6 év eltelt ebből a fejlesztési időszakból, ebből a többéves ciklusból, és már csak alig több mint 1 év van hátra. Utaltam rá, hogy minden operatív program esetében jelentős kifizetési elmaradással találkozhatunk. Még egyszer idehoznám azért a KEOP példáját, a környezet és energia operatív program példáját, hiszen ebben az esetben az egyik leg nagyobb értékű OPval állunk szemben, mégis messze átlag alatti a kifizetések aránya a KEOP vonatkozásában. Azt gondolom, ez mindenképpen elgondolkodtató, és az általam eddig elmondottak alapján bizony nem túlságosan pozitív jövőkép rajzolódik ki előttünk az ország gazdasági fellendülésének vonatkozásában. Ha pedig mindehhez még hozzátesszük azt, hogy a Matolcsy György miniszter úr által múlt pénteken bejelentett megszorító csomag egyik része az, hogy az uniós társfinanszírozás mértékét 15ről 5 százalékra kívánja csökkenteni a kormány, akkor bizony a lehívások vonatkozásában ez sem kecsegtethet bennünket pozitív fejleményekkel. A Jobbik Magyarországért Mozgalomnak az az álláspontja, hogy a hazai önrész csökkentésének következtében az adatok még rosszabbak l esznek, és összhangban az Állami Számvevőszék jelentésével, bizony kijelenthető, hogy ez az intézkedés visszafoghatja a beruházásokat. Mit lehetne tenni? Mivel lehetne javítani a rendszert? Egyrészt a pályázati rendszert mindenképpen egyszerűbbé, kevésbé b ürokratikussá kellene tenni. Ezzel kapcsolatban komoly ígéretek hangzottak el kormányzati oldalról, és a korrektség kedvéért meg kell jegyeznem azt, az igazsághoz hozzátartozik, hogy valóban történtek egyszerűsítések ezen a területen, ittott javuló hatéko nyságról beszélhetünk, ám a valódi érdemi áttörés nem következett be. A hátralévő egy év kapcsán az lenne a legfontosabb álláspontom szerint, hogy a lehető legproduktívabban, legeredményesebben használjuk fel a rendelkezésünkre álló forrásokat. Hiszen, ha visszatekintünk az uniós csatlakozásunk óta eltelt időszakra, bizony kijelenthetjük, hogy nagyon sok esetben átgondolatlanul lettek elköltve ezek a pénzek, elsősorban presztízsberuházásokra költöttünk ahelyett, hogy a kis- és középvállalkozások, a hazai vá llalkozások helyzetbe hozását állítottuk volna a középpontba. Meggyőződésem szerint a munkahelyteremtő, foglalkoztatást növelő beruházásokat kellene a fókuszba állítani, hiszen ezek járulhatnának hozzá érdemben a gazdaság élénkítéséhez. (A jegyzői szé kben Hegedűs Lorántnét dr. Lenhardt Balázs váltja fel.) Vagy hogy még egy területet említsek, az elektronikus közigazgatás területén szembesülhettünk bizonyos előrelépésekkel, de azt gondolom, hogy itt is további komoly fejlesztésekre van még szükség. Még egy területet szeretnék érinteni, a kutatásfejlesztés témakörét, mert azt gondolom, hogy ez jelentős mértékben hozzájárulhatna hazánk versenyképességének növeléséhez. És ez különösen fontos akkor, ha belegondolunk abba, hogy a következő többéves pénzügyi ciklusban, vagyis a
