Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 9 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi CLXIX. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitáj... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
1726 Ennek a költségvetésnek a tervezését akkor is nagyon élénk kritik ával figyeltük. Azért figyeltük kritikával, mert mind a költségvetés tervezésének alapadatai, mind pedig a költségvetés konkrét számai ügyében is voltak fenntartásaink és kifogásaink. Mire gondolok? Már a 2011es költségvetés tervezésekor vita kérdése volt , hogy vajon a gazdasági növekedés valóságosan elegendő lesze ahhoz, hogy a költségvetés stabil lábakon álljon. Kérdésként merült fel akkor is, hogy vajon a matolcsyzmus elegendő támaszt ade a 2011es költségvetési tervezésnek, vajon a Matolcsyféle gazd aságpolitika megtámogatjae vagy gátolja a költségvetés teljesülését, és vajon azok a nem szokványos lépések - nevezzem így először udvariasan , amelyek megtörténtek a gazdaságpolitikában, a költségvetést segítike vagy gátolják. Három körülményre szeretn ém felhívni a figyelmet, amely a költségvetés tervezése ügyében nem teljesült. Az első ilyen körülmény az, hogy a kormánynak sem az óvatos, sem pedig az optimista gazdasági előrejelzései nem váltak valóra 2011ban - sem, teszem hozzá. Mint bizonyára emléke znek rá, a 2011es költségvetés tervezésekor optimista és kevésbé optimista forgatókönyveket gyártott le a kormány a gazdaság növekedését tekintve, és ebben bizony az optimista tervezés a 4 százalékhoz közeli gazdasági növekedést is valószínűsítette - néha verbálisan még többet is , és a pesszimista is felül volt a 3 százalékon. Kiderült, hogy a pesszimizmus volt indokolt, de ennél jóval nagyobb mértékben. Azért volt indokolt, mert a költségvetés alapját képező gazdasági növekedési adatot a kormány jócskán felülbecsülte, és jócskán felülbecsülte a maga által is támogatott gazdaságpolitikának a lehetőségeit. 2011 volt az az év, amikor az adópolitikának gazdasági növekedést kellett volna indukálnia. Meg kellett volna jelennie annak a fogyasztásnak, amelyet úg ymond az embereknél hagyott pénz gerjeszt. Itt derült ki az első szomorú tapasztalat, hogy ennek az úgynevezett nem szokványos adópolitikának nemhogy nincs sok nyertese, vesztese viszont annál több, hanem gazdasági értelemben is egy melléfogás. Kiderült, h ogy az a fajta élénkítési politika, amely erre alapozott volna már, mármint hogy az adópolitika révén megmaradó pénzből az emberek költekeznek, ez nem létezik. Ezért tehát a gazdaság ebben az időszakban, a 2011es költségvetési tervezési évben nem teljesít ett úgy, hogy kellő támasztékot szolgáltasson a közkiadásoknak. Amikor erről beszélek, akkor arról is kell beszélnem, hogy vajon a költségvetés bevételi ágán tervezett számok megfelelőek és jók voltake. Világosan kiderült az első hónapok után, hogy ezek a számok nem jók, felülbecsültek, és nem fognak teljesülni. Mint emlékeznek rá, ez a költségvetés volt az, amelyik másfél hónapot élt meg, hiszen február közepén kellett 250 milliárddal korrigálni a 2011es költségvetést. Ez az elképesztő helyzet - mármint hogy a költségvetés másfél hónap után nem áll meg a lábán, és jelentős, a GDP 1 százalékát majdnem közelítő korrekciót kellett végrehajtani rajta - bizony nem esett meg még eddig a magyar parlament gyakorlatában, és ráadásul azok a körülmények, amelyek ezt a 250 milliárdos korrekciót kísérték, meglehetősen furcsák voltak. A parlament illetékes szakbizottsága ennek a megvonásnak, ennek a megszorításnak a tartalmáról csak igen nehezen és meglehetősen nagy noszogatásra tudott információt szerezni. Magyarul, ha valahonnan elvontak 250 milliárdot, azt honnan vonták el, és ez milyen következményekkel jár. Ennek a bizottsági procedúrának a keretében derült ki, hogy az adóügyekben megtervezett bevétel nem fog teljesülni, és nem áll jó lá bakon. Persze, a kormányzati oldal képviselői természetesen azzal mentegették ezt a szerencsétlen helyzetet, hogy mi olyan bátrak vagyunk, hogy ha bajt látunk, akkor rögtön lépünk. (11.40) Ez totálisan rendben van, csak a költségvetés elfogadásától a költs égvetés első nagyarányú megszorításáig összesen eltelt nagyjából két hónap sem, ha jól emlékszem. Tehát nem derült ki világosan, hogy mit nem lehetett előre látni 2010 decemberében, ami 2011. február elején a kormány számára már olyan rémségesen világos vo lt. Mik voltak ezek a körülmények? Mi történt közben akár a világgazdaságban, akár a szűkebb régiónkban? Melyek voltak azok a körülmények, amelyek arra
