Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 9 (227. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP):
1699 decemberben az Országgyűlés nagy többséggel törvénybe fogl alta a pedagóguséletpályamodellt. Ön és párttársai és az ellenzéki képviselők ezt nem szavazták meg, pedig a pedagóguséletpályamodellnek két oldala van, ahogy ön is mondta. Egyrészt szolgálja azt a szükséges, elodázhatatlan, évtizedek óta óhajtott minősé gi megújulást, amely az iskola világában már nagyon kívánatos, és hozzárendeli az ehhez szükséges pénzt. Azóta, hogy a törvényt az Országgyűlés elfogadta, még egy nagyon fontos esemény történt - talán ez sem kerülte el a figyelmét , az tudniillik, hogy a nyáron elfogadott költségvetési sarokszámokban szerepelt a pedagóguséletpálya bevezetéséhez szükséges többletforrás. Ez tehát nem kudarc, hanem azt mutatja, hogy itt a kormányzat nagyon elszántan, következetesen azon dolgozott, hogy ezt a reformot - hogyh a úgy tetszik - a hozzárendelt pénzzel együtt bevezessék. Az elmúlt heteknek az európai, világgazdasági történései olyan kényszerhelyzetbe hozták a kormányt, hogy ezt a bejelentést tette a múlt héten Matolcsy miniszter úr, de nem bizonyosságról, nem döntés ről szólt, hanem arról, hogy ha a lehetőség megvan rá, akkor nem tartja kizártnak azt sem, hogy jövő év szeptemberében indulhat az egész program. Igen, két oldala van a pedagóguséletpályának, tartom továbbra is azt, amit korábban is mondtam, a kettő egymá stól elválaszthatatlan. Ezért most, a közeli napokban azt kell mérlegelnie a kormánynak, egész gépezetének, hogy mégis meg tudjae találni a lehetőségét annak, hogy hogyan tud együtt indulni a megújulás, az új finanszírozási modell, a pedagóguséletpályáva l kapcsolatos komolyabb munkafeltételek, az új munkaszervezési eljárás, az iskolák egész napos nyitva tartása és az ehhez kapcsolt béremelés, avagy ez halasztást szenved. A lehető legrosszabb döntés ebben a konstellációban még mindig csak a halasztás, nem pedig az elmulasztása, én magam ezen dolgoztam szintén az elmúlt napokban és éjszakákban, hogy megtaláljam azt a lehetséges megoldást, ami mindenki számára megnyugtató. Éppen ezért a jövő hétre a szakszervezeteket is egyeztető tárgyalásra hívtam, és bízom benne, hogy megtaláljuk a megoldást, mert mindannyiunknak, iskolarendszerünknek, pedagógusainknak, gyerekeinknek, az egész kormánynak és az egész országnak ez az érdeke, és ezért dolgozunk. (Taps a kormányzó pártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönö m szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Nemény András, a Magyar Szocialista Párt képviselője: “A NyugatMagyarországprogramról” címmel. Öné a szó, képviselő úr. DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP) : Kös zönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szülővárosban, gyermekkori barátok között, a család közelében élni, tisztességes bérért, minőségi környezetben dolgozni, a gyermekeknek jó iskolát biztosítani, kiszámítható nyugdíjrendszerre alapozni, ez minde n ember célja. A mi feladatunk az lenne, hogy ezt segítsük tisztességgel, felelősséggel. Az elmondott igény éppúgy megvan Magyarország bármely pontján, mint akárcsak NyugatMagyarországon. Sajnos a teljesülése a kormány eddigi működése miatt éppúgy veszély ben van NyugatMagyarországon, mint Magyarország bármely pontján. A Magyar Szocialista Párt nem nyugodhat bele ebbe, és az előző célok teljesülése érdekében külön regionális programokat is készít helyi szereplők bevonásával, problémafelméréssel, valós vála szok megfogalmazásával. Hiszen ki is ismerhetné jobban a mindennapi küzdelmeket, mint azok, akik átélik NyugatMagyarországon azt, hogy napi 45 ezer ember csak a munka miatt, a munkahely miatt lépi át a határt Ausztria irányába; azt, hogy a jól felszerelt kórházainkban ott porosodnak a drága gépek, mert nincsen orvos, aki használni tudná őket; azt, hogy hiába tesz meg mindent egy kis- és középvállalkozó, hogy eltartsa a családját, nem jut forráshoz, nem kap hitelt, elveszíti a piacát, végül csődbe megy, elv eszik a munkahelye; azt, hogy a nagyvállalatok nem alkalmaznak hazai
