Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 8 (226. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
1684 Megállapítom, hogy az Országgyűlés lát ható nagy többsége az indítványt elfogadta. Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 18. pontjaira. Megkérdezem, hogy kíváne valaki felszólalni 15 perces időkeretben. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, ezért a részletes vitát lezárom. Nyilvánvaló, hogy Répássy államtitkár úr sem kíván élni a felszólalás lehetőségével. Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan a következő ülésünkön döntünk. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Lezsák Sándo r) : Tisztelt Országgyűlés! Napirendi pontjaink tárgyalásának a végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Magyar Zoltán jobbikos képviselő úr: “Mi lesz veled, vidék?” címmel. Megadom a szót ötp erces időkeretben. (22.00) MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend utáni sorozatomnak most azt a részét folytatnám, amellyel hazánk földjogi változásait mutatom be. Úgy gondolom, hogy ennek azért van most rendkívül nagy jelentősége, mivel az új földtörvény a Ház elé fog hamarosan kerülni, a bizottsági vita első körén már túl is vagyunk, és úgy gondolom, hogy ez a javaslat, amit a Fidesz benyújtott, világosan mutatja azt, hogy az elmúlt ezer év tör ténéseiből ezen a területen nem sokat tanult vagy nem akart tanulni. Szent István király központi hatalmának megerősödésekor nyugati mintára Magyarországon is kialakult a földesúrjobbágyi rendszer. A jobbágyok nagy- és középbirtokon éltek, munkájuk ellené rtékekért házhelyeket és művelésre alkalmas földet kaptak. E földterület, a jobbágytelek jogilag nem volt a jobbágy tulajdona, beépítésével és megművelésével csak állandó használati jogot szerzett arra. E jogát leszármazói örökölték. A jobbágytelkek nagysá ga 2440 hold között változott, ami a föld minősége szerint olyan 11001300 négyszögöl nagyságú területet jelenthetett. Mária Terézia az adóbevételei növekedése érdekében könnyíteni igyekezett a jobbágyok terhein, ezért újraszabályozta az úrbéri viszonyoka t, emellett a szabad költözés jogát is visszaállíttatta. A XIX. század első felében a tőkés mezőgazdasági árutermelésnek útját állták a feudális kötöttségek, ez akkorra már nyilvánvalóvá vált. Bár a változások egyébként már a XVIIIXIX. század fordulójára is visszanyúlnak, a gyakorlatban csak az 1848as törvények jelentették az átalakulás mérföldköveit. Az úgynevezett áprilisi törvények eltörölték az úrbéri szolgáltatásokat és az egyházi dézsmát, kimondták a törvény előtti egyenlőséget és a származási külön bségek megszűnését. Az 1848. évi törvényhozás megszüntette az úrbéri jogviszonyt, a földesurak kártalanítását az állam kötelezettségeként határozta meg. Az 1848. évi törvénynek nagy politikai és gazdasági jelentősége mellett gazdasági fogyatékosságai is vo ltak, nem gondoskodott például a gazdaságilag gyengébb birtoktípus védelméről, az érvényesülést a szabad versenyre bízta. Ez ma is komoly probléma. A nemesi kis- és középbirtokosok elvesztették az úrbéri szolgáltatásokat, mezőgazdasági munkásaikat, tehát a tőke és munkaerő nélkül maradt gazdaságok a lejtő útján elindultak. Az ősiségi törvény eltörlésével megszűnt a nemesi birtokok kötöttsége, ennek következtében birtokukat sokan eladták, de a zsellérek így sem jutottak földhöz. A helytelen földbirtokpoliti ka következtében az elszegényedett lakosság a városokba kényszerült költözni.
