Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 8 (226. szám) - Az elektronikus hírközléssel és a digitális átállással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MANDUR LÁSZLÓ (MSZP):
1677 (21.30) Azt a kérdést tenném fel, hogy amit önök pályázat útján megnyertek, ennek megfelelő volt a koncessziósdíjajánlatuk, amit fizetgetnek az Államkincstárba, és ez nyilván kevesebb, mert ha ezt nem vállalják be, akkor magasabb díjat fizettek volna érte. Mit kívánnak tenni? Vagy leülünk az asztalhoz, és azt mondjuk, hogy mit fogunk közösen tenni annak érdekében, h ogy a vállalt kötelezettségüket önök is teljesítsék? Ugyanis abban az áll, csak mondom önöknek, hogy adunk bérletbe vagy nem is, részletfizetésre dekódert, méghozzá a minimálbér 1 százalékánál nem nagyobb törlesztés mellett, tehát maximum 1 százalék. Ez ma 93 ezer forint, tehát ennek az 1 százaléka 9300 forint. Ez benne van. (Dr. Vas Imre: Az 10 százalék!) Tehát magyarul: azt gondolom, hogy az 570 ezer háztartásban élők java részének - és ezt kell mondanunk, mert ilyen az élet - nem akkora teher, hogy egyéb ként a vállalt kötelezettségnek megfelelően megkapja havi törlesztésben a dekóderét. Mennyibe kerül ma egy dekóder? Az Antenna Hungária honlapján meg lehet nézni, ott mindig pontosabban, mármint nem mint Antenna Hungária, hanem úgy, hogy mindig… - az 9900 forint bruttó. Tehát magyarul: 11 havi törlesztéssel lényegében mindenki meg tudja venni úgy, hogy nem roppantja meg senkinek a családi költségvetését a havi 930 forint maximum - ez csak olcsóbb és kisebb lehet, tehát ez a maximum , viszont 11 hónap után teljes mértékben az övé a berendezés. Ismerve a mai jövedelmi viszonyokat, már nagyonnagyon le fog szűkülni azoknak a hányada, akikre azt kell mondanunk, hogy ők már azt a maximum 930 forint/havi törlesztőrészletet 11 hónapon keresztül sem képesek fizetni azért, hogy televíziót nézhessenek. Én ezt nagyon fontosnak tartom, mert ezt a kötelezettséget be kell hajtani, mert ez a kötelességünk, mert ez volt a pályázati végeredmény, és ez kíméli a Kincstárat természetesen, amire nagyon kell vigyáznunk, és tudjuk , hogy mekkora hiány van ebben. Ezt azért is mondom, mert annak idején én sokat kardoztam ezért, hogy vállaljanak kötelezettséget a pályázók azért, hogy amikor eljön az idő, akkor ne ezt terheljék, hanem vállaljanak ebben kötelezettséget. Hogy hogyan és mi képpen, mi lesz ennek a lebonyolítása, nyilván most ebbe a törvényjavaslatba, amit önök letettek az asztalra, vagy ön letett az asztalra, nagyon nehezen lehet beapplikálni, de érvényesíteni muszáj szerintem. Ezek után kell megnézni, hogy ezen túlmenően vag y emellett persze mi az, amiben fel kell nekünk térképezni, hogy kik maradtak, akik aztán már tényleg abban a helyzetben vannak, hogy már nem tudják ezt sem megoldani. Ennyi ennek a napirendnek a kapcsán. A többi részét nagyjából elmondták itt az eddig fel szólaló kollégák. Én jobban örülnék annak, és ez lenne talán a zárszóm, hogy így vége szakadna ennek a fajta műmájerkedésnek, elnézést a kifejezésért, nem is idevaló talán ez a szó, tehát amit itt lejátszunk egymás előtt, hogy ez önálló képviselői indítván nyal bejön, misztikussá tesszük az egészet, és akkor úgy csinálunk, hogy van valami misztikus háttérbe állítás, Schiffer képviselő úr beszélt erről sokat. Tegyük vissza! Tegyük vissza a normális menetbe, hogy van felelőse, van egy erős kormányzati háttér, óriási apparátussal, sok pénzért, nagy infrastruktúrával és így tovább. Miért játsszuk el egymás előtt meg a közvélemény előtt, hogy a kormány szinte nem felelős azokért a törvényekért, amelyek ide bekerülnek, mert nyilván más oka nincs ennek a dolognak, v agy mi lehet még? Ha más oka van, hogy a hatalmi izékben valami másfajta lopakodások, kiscsoportos játékok, ebbe én bele se merek gondolni, remélem, hogy nem is ez motiválja ezt a dolgot. De jó lenne, mindenki jobban járna; főleg a törvényalkotás minősége, azt gondolom, mert ugyanis abban a pillanatban, ahogy elfogadunk egy törvényt, az objektivizálódik, ezt mindannyian tudjuk, és önálló életet él. Nagyon nehéz lesz vele mit kezdeni, de alkalmazni kell az országban az embereknek, a családoknak, vállalkozáso knak, bíróságnak, ügyvédeknek, és még sorolhatnánk, aztán átírjuk százszor meg ezerszer. Na, de ezt nem is folytatom tovább. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Azt kérném tisztelettel, függetlenül attól, hogy most ebből mi fog bekerülni a végén, vagy mi les z a végleges szövege ennek a módosításnak, a probléma megoldására kell koncentrálni, és azt gondolom, nem arra, hogy a különféle ilyen bekezdésekbe mit lehet beapplikálni. Van egykét szakasz, ami nagyon nem tetszik, de ezt még hadd mondjam el.
