Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 8 (226. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
1572 A kormány hibáinak az árát most jelentős mértékben a tanárok, a szegények és a közért dolgozók fizetik meg. Azok a tanárok, akik számára az utób bi évek egyetlen pozitív kormányzati intézkedése az lett volna, ha az életpályamodell részeként megemelik a bérüket. Ennek most búcsút mondhatnak, tisztelt képviselőtársaim, maradnak a terhek, amiket már bevezettek, óraszámnövekedés, leépítések, összevonás ok, káosz és bizonytalanság. A pedagógusok fizetése 2010 óta reálértéken 15 százalékkal csökkent. Úgy tűnik, a kormány nem képes felfogni, hogy az oktatás, a közoktatás az ország jövője, és ha ezt lerombolja, akkor bármit tehet más területeken, adhat százm illiárdos támogatást autógyáraknak és más kedvezményezett cégeknek, nem fog tudni ez az ország felemelkedni. (13.40) A szegényeket sújtó segélyplafon a cinikus hatalmi gőg újabb megnyilvánulása. Miután a közmunkabért levitték a nyomorszintre, most a segély eket úgymond hozzáigazítják. Már most tudjuk, hogy az olyanokat is fog sújtani, akik például betegeket ápolnak, akik nem azért élnek segélyen, mert lusták, hanem azért, mert élethelyzetük miatt nem tehetnek mást. Mindebből ráadásul érdemi bevételük sem fog származni, tisztelt államtitkár úr. A közszféra leépítése, a közért dolgozók kirugdosása 20 éve minden kormánynak a mániája. Önök, úgy tűnik, zavartalanul folytatják az eddigi gyakorlatot. Ahelyett, hogy a mindenkinek hasznos közszolgáltatások megerősítés én, színvonalának emelésén dolgoznának, a kormány most újabb forráskivonást hajt végre, a kényszernyugdíjazásokkal, a leépítésekkel sújtja a mindannyiunk közös ügyeit szolgáló közszférát. Pedig lenne más kézenfekvő út is, államtitkár úr, csak fel kellene h agyni a gőggel, azzal az elképzeléssel, hogy egyes társadalmi rétegeknek és haveroknak akkor is kedvezünk, ha az ország belerokkan. Első és legnyilvánvalóbb intézkedés az kellene hogy legyen, hogy nem vezetik ki a második adósságként működő félszuperbruttó t, és egyszer s mindenkorra felhagynak a tisztán egykulcsos jövedelemadó erőltetésével. Ez nekifutás nélkül 100 milliárddal javítaná az egyenleget, így megőrizhető lenne például a pedagóguséletpályamodell fedezete. Az ára mindössze annyi, hogy GiróSzász András nem fog 21 ezer forinttal több keresetet hazavinni, és kénytelen lesz talán egy kicsivel kevesebb konyakot inni. A magasabb jövedelműek jövedelmét tovább növelni, miközben megszorítanak, ez több mint igazságtalan, ez az alacsony jövedelműek arculcsa pása, ez aljasság! Nyilvánvalóan még jobb hatása lenne, és még igazságosabb lenne, ha visszahoznák a progresszív jövedelemadót, ahogyan azt az LMP javasolta, és alternatív költségvetési programjában, amelyet most szerdán be fogunk mutatni, ismét javasolni fogja. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Szerdán az A38 hajón bemutatjuk az önök alkalmatlan gazdaságpolitikájával szemben egy működőképes alternatívát tartalmazó költségvetési javaslatainkat. (Az elnök csengetéssel jelzi a h ozzászólási idő leteltét.) Valamennyi tanácstalan kormánytagot, önt is, államtitkár úr, szeretettel látjuk. Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : Cséfalvay Zoltán államtitkár úré a szó. Parancsoljon! DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgaz dasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ha szabad, akkor idézném a képviselő urat, és visszakérdezném. Nekem úgy tűnik, minthogyha az LMPnek lenne a valóság “tök mindegy”. Én ilyen kifejez ést azért nem használnék, de azt kifejteni, hogy semmiért, azért az már sok, de az, hogy az államháztartás stabilitásának biztosítása alapvető érdek, gondolom, ezzel az LMP is egyetért. Hadd idézzek egy olyan korszakot, amikor az államháztartás stabilitásá t nem tudták biztosítani. Például 2006ban a tervezett hiány 6,1 százalék volt, ami önmagában borzasztó, nyilvánvalóan
