Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 8 (226. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1570 Mindeközben nehéz és komoly gazdasági lépéseket kell meghozni a kormányzatnak, és meg kell küzdenie a ránk maradt súlyos erkölcsi és gazdasági válság mindennapi hagyatékával. Óriási adósság nyomja a vállát ennek az országnak és a svájci frankban eladósodott családoknak, amit nem nézhet és nem is néz tétlenül a kormány. (13.30) A pedagógusbéremelés késlekedése talán minden eddigi lépésnél fájdalmasabb az egész kormányzat számára, és különösen is az az életpályamodellen hosszú ide je elkötelezetten dolgozó Hoffmann Rózsa államtitkár asszony számára. Mindenki számára, aki követi a magyar belpolitikát, nyilvánvaló kell legyen, hogy személy szerint neki nem lehet köze ehhez a késlekedéshez, értelmetlen minden távozását követelő megszól alás. Fontos leszögezni, hogy nem az oktatás megújítása akadt meg, hanem annak pénzügyi, költségvetési forrásai kerültek időleges veszélybe. Talán itt hozzátehetjük azt is, hogy ugyanakkor az MNBnek például mégsem kell megfizetnie a tranzakciós adót a ker eskedelmi tevékenysége után. Vagy megemlíthetjük azt is, hogy körülbelül 500 milliárd forintra becsüli a pénzügyi kormányzat az évente elcsalt forgalmi adót. Mennyi marad az eltitkolt adó jövőre? A válasz minden egyes magyar ember lelkiismeretén múlik. De mi továbbra is kulcskérdésnek tekintjük politikánkban a pedagógusok helyzetének javítását, munkájuk elismerését. 2011ben elkészült a köznevelési törvény és a hozzá tartozó összes intézkedés sorban. Most következnie kell az életpályamodell bevezetésének is . Ez nemzetstratégiai ügy, és ez becsületbeli ügy marad. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : Ismét Hoffmann Rózsa államtitkár asszonyé a szó. DR. HOFFMANN RÓZSA , az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen tisztelt képviselőtársam szavait, a személyemet ért elismerő szavakat is. Hasonló témát pendített meg, mint az ön előtt szóló, de egészen más hangvétellel, én is így szeretnék reagálni. Magam tanárember vagyok, az egész pályafutásomat a k atedrán töltöttem egészen két évvel ezelőttig. A családomnak megszámlálhatatlanul sok tagja tanár, pontosan tudom, hogy hogyan élnek a tanárok, pontosan tudom azt, amit ön is mondott a felszólalásában, hogy ahhoz, hogy elfogadható - hangsúlyozom:elfogadhat ó - életszínvonalat tudjanak maguknak és családjuknak teremteni, ehhez arra kényszerülnek, hogy másodállásokban fecséreljék el azt a fizikai, szellemi és lelki erejüket, amelyre egyre inkább a nevelendő gyerekeknek volna szükségük. Ezé rt is tettem fel államtitkári pályafutásom kezdetén a szakmai tevékenységemet arra, hogy a pedagógusok megbecsülését emelni kell, ez az oktatáspolitikánknak kiemelt része, de ehhez társítva meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a munkájukat valóban a társadalom jogos elvárásainak megfelelően végezhessék. Ennek belátása nem volt nehéz, ennek beláttatása sem volt nehéz. A kormány számára is egyértelmű volt, hogy értelmiségi ember nettó 70 ezer forintos fizetésből ilyen komoly szellemi munkát nem képes végezni. Nos, ezért is döntött úgy a kormány - ahogy az imént is mondtam , hogy a pedagóguséletpálya szoros tartozékaként jelentős mértékben megemeli a pedagógusok bérét, ezért fogadta el az Országgyűlés, már akik megszavazták a köznevelési törvényt, de így is nagy többséggel megszavazták, és ezért került bele, hangsúlyozom: a 2013. évre vonatkozó költségvetési törvényjavaslatba a pedagógusbéremelés fedezete. Időközben azonban nyilván olyan események történtek, amelyek arra kényszerítették vagy késztetté k a kormányt, hogy ennek a lehetőségét elhalassza. Ettől függetlenül egyetlen, hangsúlyozom: egyetlen kormányzati tényező sem kérdőjelezte meg a pedagógusbéremelés
