Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 8 (226. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1568 Arra szólítjuk tehát fel, hogy ne mondjon le, vigye most már végig ön ezt az egészet. Számunkra a közoktatás, az iskoláink, a diákjaink, a pedagógusaink fontosabbak, mint egy politikai skalp begyűjtése. A végjáték elkezdődött. A tevékenysége önnek innentől kezdődően a kármentés, a tűzoltás. Érjen el legalább annyit a kormányánál, hogy az életpályamodell elhalasztásával a többi rendelkezése lépjen életbe. N e térjen ki a parlamenti vita elől. Ha építeni már nem tud, államtitkárként mentse még, ami menthető! - ennyi maradt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP padsoraiból.) ELNÖK (Kövér László) : Felhívom a tisztelt képviselő úr figyelmét, hogy mintegy fél perccel lépte túl a rendelkezésre álló időt, úgyhogy kérem, méltányolja a türelmemet. (Dr. Hiller István: Méltányolom, elnök úr. Köszönöm.) Államtitkár asszony következik. DR. HOFFMANN RÓZSA , az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Drámai hangú felszólalást hallottunk. Csak éppen a valóságban nincs dráma, nincs zűrzavar, nincs káosz. Baj van éppen elég, amit ugyan nem mi okoztunk, hanem önök, az elődeink és azok a vil ágjelenségek, amelyektől szenved Görögország, Spanyolország, Ciprus - ahol a múlt héten jártam - és a szomszédos országok szinte mindegyike. Ezekben az országokban erre a pénzügyi válságra rendre olyan választ adnak a kormányok, hogy csökkentik a fizetések et, csökkentik a nyugdíjakat, megsarcolják a szegény kisembereket. A mi kormányunk nem ezt a választ adja ezekre a problémákra, mint ön is tudja, hanem olyan intézkedéseket vezet be, amelyek a jobb módúak jövedelmét csökkentik, és más módon próbálják azoka t a hiányokat betömködni, amelyek - megismétlem - az önök felelőtlen kormányzása idején keletkeztek. Na most akkor a közoktatás vészhelyzetéről és vészjelentéséről hadd mondjak én is néhá ny dolgot. A szakszervezeti levelet ismerem, tételesen megcáfoltuk annak minden állítását. Azt mondja a képviselő úr, hogy a Klebelsberg Intézet azt sem tudja, mit kell csinálnia. Ez nem így van. Pontosan tudja és teszi a dolgát. Ön is tudhatja, hogy novem ber 1je a járási tankerületi igazgatók kinevezésének a határideje. Közel 900 pályázat érkezett a 198 tankerületi igazgatóra. Hétvégét, éjszakát nem kímélve dolgoznak a munkatársaim, hogy november 1jére valóban felállhassanak a tankerületek, amelyek keret én belül majd az a munka el lesz végezve, amelyet a törvények és a jogszabályok pontosan kijelölnek. Ha az önkormányzatok szintén nem tudják, hogy mi az ő feladatuk, az elég nagy hiba, mert önkormányzati tisztségviselőknek azért illenék követni a rendelkez éseket. Az önkormányzatok többsége pontosan tudja, hogy mit jelentenek a működtetői feladatok, nem pedig arról van szó, mint ahogy ön mondta, hogy fogalmuk sincs arról, hogy mi lesz a dolguk. Életpályamodellről és ennek bevezetéséről. Mint ön is tudja, az életpályamodell kétoldalú. Egyrészt áll azokból a munkaviszonyra, munkavégzésre, a munka végzésének minőségére vonatkozó szabályokból, rendelkezésekből, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az oktatás minősége javuljon, a tanulók tudása emelkedjék. Ennek az ére mnek a másik oldala az a kilátásba helyezett béremelés, amelyhez fogható a klebelsbergi idők óta nem volt a magyar közoktatás rendszerében. Na már most, évtizedek óta nem történt meg, hogy egy ilyen horderejű változást törvénybe iktatott volna az Országgyű lés. Ez megtörtént tavaly decemberben, miután a kormány támogatta az életpályamodellt. Mi több, és ezt is mindannyian tudjuk, akik ebben a Házban ülünk és dolgozunk, hogy a költségvetési tervezetben is benne szerepelt éppen az a 73 milliárd forint, amely a béremeléshez szükséges.
