Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 3 (225. szám) - Egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZABÓ TIMEA, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1556 Újra kérdezem: ki fogja azt eldönteni? Tényleg azt gondolják, hogy az Akadémia majd heti 80100 vitás esetben fog arról dönteni, hogy hadd idézzek itt a mellékletből: Újirázon, egy Újiráz településen levő utca akko r köthetőe önkényuralmi jelképhez vagy nem? A javaslat komolytalanságánál egyébként jóval nagyobb baj és probléma az, amit már korábban említettem, hogy a pártok vonatkozásában, mivel az egyesületi eljárási törvény a pártokra is alkalmazandó, illetve a sa jtótermékek vonatkozásában ez a javaslat nyilvánvalóan alaptörvényellenes, illetve nemzetközi szerződésekbe ütközik. Elmondom még egyszer azt, hogy a sajtótermékek neveinél, különösen, hogyha az politikai témájú, a véleménynyilvánítás szabadságának ez az egyértelmű korlátozása alaptörvénybe ütközik. Elmondom még egyszer azt, mert itt a kisebbségi vélemény ismertetésénél láttam, hogy sokan csodálkoznak. Igen, ma lehetséges kommunista pártot alapítani Magyarországon, hiszen léteznek kommunista pártok, bejegy zett kommunista pártok ma Magyarországon, és ha ez így van, akkor a lapjukat egyébként miért ne nevezhetnék el úgy, ahogy akarják. Ez a véleménynyilvánítás szabadságába, amit az alkotmány véd, belefér. Itt már korábban említettük azt is, hogy a jelen javas lat szerint a Népszabadság és a Népszava lapok is köthetők az önkényuralmi politikai rendszerekhez, így kétséges az ő sorsuk is. Sajnos, úgy látjuk, hogy az előterjesztők már megint egy Strasbourgba tartó vonatra ültek fel, megint nem figyeltek alapjogi ké rdésekre. Az Emberi Jogi Bíróság gyakorlata ugyan a sajtótermék címét nem tekinti még önmagában szólásnak, hiszen annak az elsődleges funkciója a többi sajtóterméktől való megkülönböztetés, viszont azokban az esetekben, amikor a hatóságok a nyilvántartásbavételi cím miatti megtagadásával cenzúrát gyakorolnak egyben a termék tartalma felett is, annak meg kell felelnie a korlátozás mércéjének, a legitim cél és a szükségességarányosság vizsgálata előtt első feltételként a törvényen alapulás kritériumának. El mondtam, még egyszer elmondom: az Emberi Jogi Bíróság akkor tekinti törvényen alapulónak a jogkorlátozást, ha az a szabályozás kellően konkrét, és a polgárok számára kellően előrelátható annak jogkorlátozó hatása. (16.30) Az LMP álláspontja szerint ez a je lenlegi szabályozási tervezet már ezen a kritériumon megbukik, de ha ne adj' isten átmenne, akkor a szükségességarányosság követelményén viszont egyértelműen el lehetne ezt kaszálni. A javaslat indoklása szerint társadalmi elvárásnak tesznek eleget. Ismét elem: mi is, az LMP is úgy gondolja, hogy semmilyen önkényuralmi rendszert támogatni nem lehet. Ugyanakkor ez az indoklás azért érdekes, mert a másik oldalon az előterjesztők valamiféle népharagtól is tartanak, úgy tűnik, és az adófizetők költségét megakad ályozandó kimondják a közterületnévátnevezés miatt szükségessé váló hatósági igazolványok cseréjére vonatkozó hatósági eljárások általános illetékmentességét. Lehet, hogy akkor mégsem ez lenne a magyar társadalom legnagyobb problémája? - kérdezném az előt erjesztőt is. Akkora társadalmi elvárás azért nincs, hogy - megint csak találtam egy érdekeset: - a boconádi Marx Károly utca felháborodott lakói áldoznának pár ezer forintot is a lakcímkártyájuk cseréjére. Az ötlet egyébként - ez is elhangzott korábban - nem először merül fel már a Ház falai között. Hasonló indoklással, kizárólag a közterületekre és közintézményekre vonatkozóan a helyi önkormányzatokról szóló T/4864. számú törvényjavaslathoz benyújtott kulturális és sajtóbizottsági módosító is felvetette m ár 2011 decemberében, de ez végül elhalt akkor. Most ezt újra előveszik. Ennek az okát nem tudni, de azt javasoljuk, hogy ennek a kezdeményezésnek is legyen ez a sorsa, gondolják át, és tekintsük végre a magyar társadalmat elég felnőttnek ahhoz, hogy ott, ahol tényleg igény van a névváltoztatásra, ott alulról, a közösségből származó szerves kezdeményezésként ez megtörténhessen; azokat meg hagyjuk békén, és ne vezessük pórázon, akik már eddig is együtt tudtak élni bizonyos utcanevekkel és bizonyos történelmi eseményekhez kötődő utcanevekkel attól még, hogy örülnének, ha nem történtek volna meg ezek az események, és belátják, hogy a történelmünk részét képezik, pláne az olyan kétes megítélésűek, mint például a Felszabadulás tér.
