Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 3 (225. szám) - Egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - MICHL JÓZSEF, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
1548 ezeknek az utcáknak a nevét. Ő azt mondta, hogy majd akkor megváltoztatjuk, hogyha minden utca le lesz aszfaltozva, pormentes lesz. Jelenteném, ez megtörtént, és egyébként m a már nincsenek ilyen utcanevek (Az elnök csenget.) az adott településen. Én azt hiszem, hogy túl azon, hogy politikailag, tartalmilag értelmezhetetlen és vállalhatatlan a javaslatuk, még akkor is, ha sok mindenben egyébként egyetértünk (Az elnök csenget.) , túl ezen gazdaságilag is, azt hiszem, hogy nem egy jó időpontban történt, olyan időpontban történt, amikor nagyon sokan nehezebben élnek ebben az országban. Köszönöm szépen. (Lendvai Ildikó tapsol.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Az MSZP képviselőcsoportján ak vezérszónokát követi a KDNP Michl József képviselő úr által elmondott frakcióálláspontja, vezérszónoklata. Öné a szó, képviselő úr, húsz percben ugyancsak. (15.50) MICHL JÓZSEF , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem sincs szükség erre a törvényjavaslatra, nincs szükség erre a törvénymódosításra. Teljesen egyet kell hogy értsek előttem szóló szocialista képviselőtársaimmal. De ha már mégiscsak ezt a kérdést idehoztuk, és én magam is aláírtam az előterjesztést (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Minek?) , akkor ennek az az oka, hogy szégyen és gyalázat valóban, hogy erről ma itt az Országgyűlésben nekünk beszélgetni kell. 22 esztendővel a rendszerváltozásnak nevez ett időszak után az a kérdés kerülhet ide az Országgyűlés asztalára, hogy hogy néz ki az, hogy ma Magyarországon még mindig ilyen vagy olyan nevű, a régi diktatúrákra emlékeztető vagy azoknak jeles képviselőiről elnevezett utcákkal találkozunk. Azt gondolo m, nagyonnagyon szomorú, hogy erről törvényt kell alkotnia az Országgyűlésnek. Legalább annyira szomorú, mint hogy az alaptörvénybe bele kellett foglalnunk azt, hogy a gyermeknek kötelessége a szüleiről gondoskodni. Ugyanaz a sor, amit még önök közül is b iztosan sokan tudnának folyatni, hogy mi minden olyan kérdésben vagyunk kénytelenek törvényi erőre emelni gondolatot és feladatot, amelyek az emberi élet abszolút természetességéből fakadóan egyszerűbben kellene hogy megoldódjanak, és egyáltalán nem kellen e hogy idekerüljenek. A magyar névadási szokásokat Stágel Bence képviselőtársam nagyon pontosan és precízen, az idő rövidségére való tekintettel, abszolút érthetően foglalta össze. Ahogy a mondások közül sokan ismerjük azt a mondást, hogy a név kötelez, e tekintetben is, ennek a törvénynek a megalkotása során is azt hiszem, hogy ez lehet a jelszava vagy a mottója ennek a törvénymódosításnak. A név kötelez. Sokak hite szerint az ember neve meghatározza a sorsát, és kötelezi őt egyfajta cél elérésére. És amik or arról gondolkodunk, hogy a név micsoda, akkor nagyon egyszerűen megfogalmazva mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy arról szól, hogy egy megkülönböztető eszközt használunk az emberi életünk során. Az elménknek van szüksége arra, hogy a valamilyen, logikai lag számára egybetartozó aspektusokat megjelölje annak érdekében, hogy azok együtt kezelését megkönnyítse a számára. Kosztolányi Dezső azt mondja: felületes dolog azt hinni, hogy a név csak afféle külsőség. Ha az élet nem külsőség, akkor a név sem az. Ha p edig fontos a valóság, akkor a név is fontos. Azt gondolom, nincs olyan ember, akinek ne lenne fontos a neve, akit ne érdekelne a neve, akit ne érdekelne az, hogy a szülei, nagyszülei, az elődei miért éppen ezt a nevet hordozták, és az édesanyja a szülőágy on miért ezt a nevet adta neki. Mindannyiunkat érdekel. Éppen ezért nem mindegy az sem, hogy a közösségeink által adott név, a közösségeink által tartott névadási szokások milyen összefüggésben vannak, és milyen módon kötelez a név ebben az összefüggésben. Az a gondolkodás és az az állapot, ami még ma is sok települést jellemez, az sajnos egy kettős nevelésre, egy kettős mércére ad lehetőséget, amelyet mindannyian, azt gondolom, a patkó akármelyik felében ülünk, elfogadhatatlannak tartunk. Közösen utasított uk el állítólag az elmúlt
