Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 10 (216. szám) - „Az Országgyűlés tűzze napirendjére azt, hogy legyen önálló büntetőjogi törvényi tényállása a családon belüli erőszaknak Magyarországon” címmel benyújtott országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
138 feszegetése, ez valami kékharisnya fontoskodás, ez valami életidegen finomkodás, valami olyan, am ire a kocsmában durvább nyelven azt szokták mondani - így érezhetik nemcsak a kezdeményezők, hanem a nőszervezetek szintén jelen lévő képviselői is , hogy kisanyám, neked nem osztottak lapot. Pedig messze nem erről van szó, nem lenne szabad, hogy erről le gyen szó. És nemcsak azt a drámai érvet szeretném - elhangzott már - ismételni az ügy és a téma fontossága mellett, hogy hetente egy nő, havonta egy gyerek halálával kell számot vetnünk és annak megelőzési lehetőségeivel, hanem önmagában arról a kevésbé dr ámai érvről is, hogy rendes ország rendes parlamentje minden eszközt felhasznál a közéleti aktivitás és érdeklődés szélesítésére és annak megbecsülésére. Ha pedig így van, akkor tartozunk annyi udvariassággal a százezer aláírónak, hogy legalább a tévében n yomon követhessék azt épelméjű időpontban, hogy mi történik kezdeményezésükkel. Ezért méltatlan az, ami ezzel a kezdeményezéssel történik, és aminek a része az is, hogy a bizottsági ülésen meg se szólalhat a népi kezdeményezés elindítója. Nem érdekes, nem vagytok érdekesek, sugalljuk most, nem feltétlenül egy majdani döntéssel, hanem ezzel a méltatlan előkészítéssel, időzítéssel és annak megérvelésével a kezdeményezőknek és az egész magyar társadalomnak. Talán ebből már kitűnik, hogy az MSZP frakciója támog atja a kezdeményezést, igennel fog rá szavazni, sőt szélesíteni is szeretné azt. Úgy fogalmaznék, hogy mi nem kevesebbet, hanem ha lehet, még többet szeretnénk, többet várunk a parlamenttől, mint Halász Pálmáék szükségszerűen rövidre, kényszerűen rövidre f ogalmazott kezdeményezése, mert természetesen fontos az, hogy megvitassuk, kelle, lehete, jóe önálló büntetőjogi tényállás a családon belüli erőszak ügyében, és igen, erről is szó van, de a kezdeményezők is úgy gondolták, nem csak erről van szó. Ezzel a z érdemi vitával - ha lefolytatnánk - a parlament egy keretet teremthetne a családon belüli erőszak elleni küzdelem minden eszköze megvitatásának, jogalkotási problémák megvitatásának, amiről a kezdeményezés szól, de ezen túlmenően a jogalkalmazás problémá i megvitatásának, sőt a jogon túlmenő eszközök, a gyermekvédelem, az áldozatok védelme, a szociális munka, az oktatás, a képzés, sőt szélesebb értelemben a társadalmi kultúra terén mozgósítható eszközök megvitatásának is keretet adhatnánk, ha valóban egy i lyen típusú vitát napirendre tűznénk. Mert igen, többről van szó, még a családon belüli erőszak drámai és súlyos problémájánál is többről van szó, arról van szó, hogy teret adunke olyan társadalmi kultúrának, amelyben az agresszió terjed. É s ennek a problémának mindennap tanúi vagyunk, a közéletben, a családi életben és a társadalom más pontjain is. A családon belüli erőszak példája, de egyben forrása is lehet egy olyan kultúrának, amely az agressziót és az erőszakot természetes eszköznek ta rtja; egy olyan kultúrának, amelyben a közélet és a családi élet rossz kört, egymásra rossz hatást gyakorló circulus vitiosust alkothat ebben a tekintetben. Mert ahol például azt gondoljuk, és az elmondható, hogy az összefogás nem szándék, hanem erő kérdés e, ott miért ne gondolhatná valaki, hogy a családon belüli együttműködés sem kölcsönös jó szándék, hanem erő vagy erőszak kérdése; ahol azt lehet hinni és mondani, hogy a társadalmi problémák, még akár nekem nem tetsző társadalmi ügyek is két pofonnal elin tézhetők, ott miért ne gondolhatná bárki a családban, hogy az ő problémáját is, hiszen úgy véli igaza van, majd két pofonnal lehet elintézni; ahol a parlamentben hangozhat el érvelés az iskolai testi fenyítés mellett, ott miért ne gondolhatná valaki a csal ádban, hogy akkor neki otthon ehhez joga, módja van, hiszen csak használ az az egykét pofon. Az agresszió ráadásul nemcsak terjedhet közéletből családi életbe és családi életből közéletbe, hanem éppen a családi élet az, ahol át is örökíthető. Senki sem va dállatnak születik, az összes felmérés azt mutatja, hogy az erőszak magatartásmintája apáról fiúra, anyáról lányra száll. Ezért önmagában is meg az ezen túlmutató jelentősége miatt is rendkívül fontos, hogy a családon belüli erőszakról beszélünk. Minden fo rmája fájdalmas és külön figyelmet érdemel. Nyilván a nők elleni is - érthető, hogy nőként erre különösen érzékenyek vagyunk , de talán még ennél is fájdalmasabb formája, amikor a különösen kiszolgáltatott gyerekek és idős emberek ellen irányul. És ezzel kapcsolatban is részben
