Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 2 (224. szám) - A Nemzeti Akkreditáló Testület szervezetéről, feladat- és hatásköréről, valamint eljárásáról szóló 2005. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - KEPLI LAJOS (Jobbik):
1330 hiszen tudjuk, és már én is sokszor elmondtam itt az Országgyűlésben is, hogy a legkörnyezetbarátabb energia a meg nem termelt energia. Tehát ha mi energiahatékonys ágra fordítjuk a pénzeket, azokat az összegeket, amik ebből befolynak, az teljesen jó és rendjén való. Azonban, ami ellen már kikeltünk korábban is az Országgyűlésben, az olyan technológiák, mint például a széndioxidleválasztásos és földbesajtolásos tech nológia, amely nemcsak hogy veszélyes technológia, és szerintünk időzített bombát rejt magában, hiszen nincsenek megfelelő tapasztalatok, nincsenek megfelelő hosszúságú kísérletek erre vonatkozóan, hanem ráadásul, ami sokkal fontosabb, a fogyasztónál fog l ecsapódni. Hiszen a villanyáram árát fogja megnövelni. És minden ilyen technológia, amellyel erőszakkal próbáljuk ezeket széndioxidkibocsátásokat visszafogni, az mindmind majd végül az áram árában fog megjelenni, és a fogyasztóknál fog lecsapódni. Tehát az energiahatékonyság, ami akár az épületek, akár a közlekedés, akár más szektor energiahatékonyságnövelésére vonatkozik, teljes mértékben támogatandó, de nem ilyen áron és nem az emissziókereskedelmi rendszer színterén. Hiszen ez az egész emissziókeresk edelmi rendszer a szennyezés piacosításáról szól, amihez mi nem tudunk hozzájárulni. És még egyszer elmondom, ez egy európai uniós diktátum. A hatékonyság pedig, amit szintén elmondtam már, a globális klímaváltozás megakadályozásában szerintem, szerintünk, a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciója szerint a nullához közelít. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell mindent megtenni azért, hogy megfékezzük azokat a hatásokat, hogy ha ez tudva tudott és bizonyított, hogy ezek a hatások a mi ipari tevékenységünkből adódnak, akár pedig nem tudott, és nincs egyértelműen bebizonyítva, természetesen nem szabad esélyt adnunk annak, hogy akár ez így bekövetkezzen, ezért mindent meg kell tennünk a megelőzés érdekében. Azonban nem a szennyezés piacosításával és nem azon az áron, hogy a szennyezési egységek árverésre vitelével majd, akik ezeket a szennyezési egységeket meg tudják vásárolni, többet szennyezhessenek, míg azok, akik nem tudják megvásárolni, azok kevesebbet, és azoknál még inkább rossz helyzetbe kerül az ipar és az energiaágazat. Azt is tudjuk, hogy ezek a kibocsátási egységek fokozatosan csökkennek majd, hiszen ezt a célt szolgálná elsősorban a kibocsátáscsökkentés. Azonban ennek ellenére és mindezzel együtt sem érezzük hatékonynak, éppen ezért nem tudjuk támogat ni. Nézzük meg a világ más részeit, nem pozitív példaként, csak összehasonlításképpen! Mondjuk, Kína keleti tartományaiban, valahol azt olvastam, hogy szinte már átlagban napi egy új széntüzelésre épített erőművi blokkot adnak át, és iszonyatos mennyiségű szénerőmű található Kínában. Az energiaellátásuk nagy részét a szénre alapozzák, ami nem feltétlenül követendő példa, hiszen azért látjuk a kínai városok légszennyezettségi állapotát, és látjuk azt, hogy bár már ők is törekednek bizonyos környezetvédelmi i ntézkedések meghozatalára, azért még messze járnak attól, ami mondjuk, az Európai Uniót jellemzi. És Magyarország ezen a téren is azért mindig jogszabályok terén példamutató volt. Hiszen a jogszabályi keretek mindig is adottak voltak a környezetvédelmi int ézkedésekhez. Az más kérdés, hogy ezek mennyiben valósultak meg. Tehát míg a világ más részein igyekeznek az adottságaikat kihasználva fejlődni és utolérni a fejlődő országok a fejlett országokat, addig a fejlett országok és köztük is nyilván egyértelműen az Európai Unió igyekszik magát korlátozni és még rátenni egy lapáttal az amúgy is meglévő válságra, és visszafogni a saját energiaiparát, illetve saját iparát és termelését. Ezt, környezetvédelmi szakpolitikusként talán furcsán hangzik az én számból, nem tartom elfogadható megoldásnak, és azt gondolom, a gazdaság felélénkítése és felpörgetése sokkal hatékonyabban járulhatna hozzá az emissziócsökkentéshez. Hiszen akkor lenne forrás olyan beruházások megvalósításához, ami környezetbarátabbá tehetné az energi aágazatot. Például, ha megnézzük a magyar szénkészletet, ugye, közelharc folyik itt a parlamentben is meg a civil szervezetek és a kormány, az egyéb szervek és hatóságok között, hogy Magyarországon lehessene újabb bányákat nyitni, lehessene a magyar ásvá nykincsvagyonra alapozva részben egy kicsit energiafüggőségünket csökkenteni, másrészt pedig kihasználni azokat az adottságainkat, amelyek megvannak.
