Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 10 (216. szám) - „Az Országgyűlés tűzze napirendjére azt, hogy legyen önálló büntetőjogi törvényi tényállása a családon belüli erőszaknak Magyarországon” címmel benyújtott országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - ERTSEY KATALIN (LMP):
131 k épviselővel éjszaka 10 órakor tárgyaljuk ezt a népi kezdeményezést, amelynek 103 ezer aláírás volt a végén… (Közbeszólás a kormánypárti oldalon.) Igen, hat darab képviselőről beszélek. A magyar nyelv szabályai szerint, talán nézze meg a lexikonban, hogy ez megfelelő kifejezés önökre. Ez a kezdeményezés, a 103 ezer aláírás 103 ezer ember akaratát tükrözi, és azt a folyamatot, amelyet Halász Pálma elkezdett, rengeteg önkéntes támogatta, és akadt olyan vállalat is, amely ezt a rendkívül megosztó, nagyon rizikó s témát felvállalta, és segített abban, hogy ez az aláírásgyűjtés sikeres legyen. És fontos felhívni arra a figyelmet, hogy ebben a folyamatban, az aláírásgyűjtésben nagyon sok érintett is részt vett, olyan érintettek, akik ma is itt ülnek körünkben a páho lyban, és figyelik ezt a vitát, amit ma nemcsak nekik kellene figyelni, és annak a pár embernek, aki az interneten keresztül tudja figyelni, aki segít, hanem az ország nyilvánosságának kellene látnia, hogy milyen hozzáállást tapasztalhatnak a kormánypárti képviselők részéről, mi az a teljes ellenállás, amely gyakorlatilag ignorálni próbálja ezt a problémát, ami Magyarországon több ezer, több tízezer nőt és gyereket érint. A vita tárgya ugye az, hogy önálló büntetőjogi tényállást alkossunk ennek a cselekmény sorozatnak. Pontosan ez a vita és ennek a méltatlansága, ennek a hangneme, az a fajta gesztus, ahogyan legyintenek önök erre, pontosan azt mutatja, milyen nagy szükség van arra, hogy megismerjük ezt, hogy mi mindenből áll össze az a folyamat, amelyben a cs aládon belüli erőszakról beszéltünk, és nem mind azokról a különkülön tényállásokról, amelyek önök szerint megfelelően kezelik ezt a dolgot. Egyáltalán nem véletlen, hogy egy olyan parlamentben beszélgetünk erről, amelynek 90 százaléka férfi. Nagy valószí nűséggel önök nem tudják egészen egyszerűen elképzelni ezt a helyzetet, mit jelent folyamatosan, hónapokon, éveken keresztül kiszolgáltatottnak lenni, mert a férjük, a volt férjük, a barátjuk fenyeget, a gyerekkel zsarol, és olyan módon bánik önökkel, ami ellen önök mint férfiak rég tehetnek, és megszabadulhatnak abból a szituációból, de a nők és a gyerekek nincsenek ebben a szituációban. Pontosan azért kell erről beszélni, mert azt a folyamatot, ahogy egy házasság megromlik, ahogy egy kapcsolat megromlik, ahogy az első pofonból akár a gyerek, akár az asszony kapja, abból a kijelentésből, amit Varga képviselőtársam tesz, hogy a gyerek mellett a helye az asszonynak, hogyan válik fokozatosan a beszólogatások során egyfajta lelki bántalmazássá, majd később a fi zikai erőszak bekövetkeztével családi erőszakká ez a folyamat, ami, ahogyan említettem, hónapokon, éveken keresztül mehet. És nem érdemes gúnyolódó hozzáfűzéseket tenni, mert ezzel pontosan azt a képet erősítik, amit én próbáltam csitítani a Facebookoldal akon, amikor ott kiírtuk, hogy éjszaka fogjuk tárgyalni ezt a vitát, az első reakciója minden kommentelőnek az volt, hogy persze ezek is verik a feleségüket. Hogyan fogják lemosni önök ebben a vitában azt a szégyent vagy azt a vádat, hogy persze a magyar p arlamentet azért nem érdekli ez a kérdés, mert 90 százalékban férfi, és a férfiak ebben az országban szokásosan verik a feleségüket? Azt gondolom, a kormánynak jelentős felelőssége lett volna abban, hogy még ha nem is követel meg a szabályzat egy kormányza ti expozét, idejöjjön Répássy Róbert, és elmondja a véleményét, elmondja a véleményét, amit a Btk.vitában vitattunk, hallhattunk, és meg lehetne beszélni, meg lehetne vitatni azt, hogy hogyan változott a kormánypártok álláspontja, hogyan alakult az, hogy a Btk.egyeztetések során felmerült ez a kérdés, pontosabban nem merült fel sem a pártközi, sem a tárcaközi egyeztetésekben, de mi jeleztük, hogy ez a kérdés létezik. Navracsics Tibor jelezte, hogy igen, köszönjük szépen, akkor betesszük. Majd megszületett egy olyan javaslat, ami igazán nem volt alkalmas a családon belüli erőszak folyamatának, ennek az önök számára igazán nehezen átélhető folyamatnak a leírására, majd pedig megszületett az a közös nagykoalíciós döntés, hogy ezt vegyük ki. Én azt gondolom, h ogy a méltatlan folyamat végén, a tévé elől elrejtve, a nagyközönség, a nyilvánosság elől elrejtve végső soron csak szégyen születhet meg emiatt a parlamentre nézve. Ebben a szégyenben abban az értelemben osztozunk mi is, hogy a magyar parlament képviselői ként azt gondoljuk, mindenképpen változtatnunk kellene azon a hozzáálláson, de azt gondolom, erre
