Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 2 (224. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi CLXIX. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről együttes általá... - ELNÖK (Jakab István): - DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1271 ugye önök is látják, hogy ez nem következett be, hiszen képviselőtársaim akkor nem hivatkoztak volna itt folyamatosan a közfoglalkoztatásra. Gyakorlatilag azonban a foglalkoztatásp olitikát a megszorítások sora jellemezte 2011ben. Egyrészt ugye alapvetően már csökkentett forrású volt a 2011. évi zárolás következtében a munkaerőpiaci eszközök köre, gyakorlatilag stabilitási tartalékképzés címszó alatt zároltak összegeket, amelynek v égleges elvonásakor 25,3 milliárd forinttal csökkentették a Munkaerőpiaci Alap kiadási előirányzatát. A fűnyíróelvszerűen elvont összeg közel fele kifejezetten a munkaügyi központok által nyújtott foglalkoztatási és képzési szolgáltatásokat érintette, ez pótolhatatlan veszteség, mi úgy látjuk. Az előirányzatmódosítások végrehajtásával ráadásul a foglalkoztatási alaprész összege 40,5 milliárdról 28,6 milliárd forintra csökkent, jelesül ebből csak 25,8 milliárd forint kiadás realizálódott. Itt is egy hatal mas elvonásról van szó - egy újabb megszorítás. Így a 2010ben felhasznált forrásokhoz képest mintegy 10 milliárd forinttal kevesebb pénz jutott 2011ben a munkaerőpiaci elhelyezkedést elősegítő támogatásokra. Ez egyébként meg is látszik a foglalkoztatási adatokon. Összességében pedig elmondható, hogy a munkaerőpiaci kiadások szempontjából egy fekete év volt 2011, a közfoglalkoztatási forrásokat, ugye, önök minden átmenet nélkül megfelezték, az aktív munkaerőpiaci szolgáltatásokat húsbavágóan zároltá k, és az álláskeresési ellátásokat pedig drasztikusan csökkentették, és megszüntették a Munkaerőpiaci Alap rehabilitációs alaprészét is, ami kifejezetten a megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjára fordított kiadásokat csökkentette még tovább. Ez az önök valós mérlege, ha a foglalkoztatáspolitikáról beszélünk 2011ben. (A jegyzői székben dr. Tiba Istvánt dr. Szűcs Lajos váltja fel.) Ha áttérünk a szociálpolitikára, akkor sem sokkal fényesebb, amit láthatunk. És azt kell mondanom, hogy az LMP ne m tud támogatni egy olyan zárszámadást, amely szerint a szociális területet érintő megszorítások politikája az elmúlt évek súlyosan negatív tendenciáját követte. Mit mondanak a számok? A számok azt mondják, hogy az összes jóléti funkcióra 2010ben a GDP 31 ,11 százalékát költötte az államháztartás, míg a 2011. évi teljesítés már csupán 29,84 százalékot mutat. Gyakorlatilag az államháztartási összes kiadást tekintve 61,5 százalékról 57,6 százalékra csökkent a jóléti kiadások aránya. Ezek ismét súlyos elvonáso k. Ráadásul ezek a folyamatok teljes mértékben ellentétesek az LMP által vallott társadalompolitikai célkitűzésekkel. Az LMP korábban is kifogásolta már, igazából folyamatosan kifogásoljuk, hogy bár a szociális célú kiadások a sorozatos megszorítások terhé t viselik, az eleve visszafogottan tervezett kiadási előirányzatok így is több alkalommal alulteljesültek. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy még a szűkös lehetőségeket sem sikerül teljeskörűen kiaknázni a magyar államnak akkor, amikor a szociálpolitikai e lvek érvényesítéséről van szó. Gyakorlatilag azt is láthatjuk, hogy az anyagi biztonság megőrzésében segítő pénzbeni támogatások összegei évek óta nem emelkedtek, esetenként a jogszabályváltozások miatti kifizetésük feltételei és körülményei az ellátásra j ogosult számára kifejezetten kedvezőtlenebbek lettek. Tehát kevesebb van, és azt a kevesebbet is nehéz lehívni, nehéz vele élni. Többek között ez okozta például a korábbiakban említett álláskeresési ellátások előirányzatokhoz viszonyított jelentős alultelj esítését. Sokat bíráltuk önöket a passzív munkaerőpiaci ellátások rendszerében 2011. szeptembertől hatályos módosításával kapcsolatban is. Gyakorlatilag a szociális biztonsági rendszerek leépítésének ez volt ebben az évben az egyik legjellemzőbb példája. Folytathatjuk a sort az oktatáspolitikával is. Gyakorlatilag a 2010es 11,6 százalékról tovább csökkentették a finanszírozás arányát. Gyakorlatilag azt látjuk, ha a kiadásokat tételesen vizsgáljuk, akkor is az oktatásra szánt kiadások veszítettek a reálért ékükből. A fogyasztóvédelem tekintetében is, azt gondoljuk, két negatívumot mindenképpen említeni kell, ami számunkra azt mutatja, hogy a FideszKDNP új állam modellje egyszerűen nem felel meg a fogyasztói érdekvédelem általános elveinek. Meg kell arról em lékeznünk, hogy a 2011ben az
