Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 26 (222. szám) - A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1031 Számvevőszék számításai szerint 2006 és 2011 között mintegy 64 százalékkal, több mint 8 ezer milliárd forinttal nőtt Magyarország eladósodottsági foka. Az államadósság összege 2006ban - ugye a kiug rás egyik évében - több mint 12 ezer milliárd, 12 766 milliárd volt egész pontosan, ami 2011 végére már 20 955 milliárdra kúszott föl. Elhangzott a korábbiakban, és nagyon helyesen, hogy 2006 és 2008 volt az a két különösen kiugró év, amikor ez az eladósod ottsági fok mármár gusztustalan mértékűre emelkedett. Látható, hogy olyan nemzetközi pénzügyi folyamatok húzódtak meg mögötte, amelyek semmiképpen és semmi esetre sem képviselhették Magyarország nemzeti érdekeit. De a végeredmény az - és ez az utóbbi két és fél évben sem változott , hogy jóval ezermilliárd fölötti az a kamatteher, amit Magyarország évente fizet, az utolsó elfogadott költségvetésben 1325 milliárd forint szerepel csak és kizárólag a “kamattörlesztés” címszava mellett. Ez pedig együtt a magy arországi hitelezés nehézségeivel mármár kezelhetetlenné teszi a helyzetet, ugyanis ha csak az alapkamatra egy 12 százalékos kereskedelmi banki kezelési költséget számítunk föl vagy számolnak fel a bankok, akkor látható, hogy egy kitermelhetetlen mértékű helyzetbe kerülnek a vállalkozások, tehát nem tudnak olyan szintű kölcsönhöz jutni, amit a magyar gazdasági környezetben ki lehetne termelni, vissza lehetne fizetni, és még egy tisztességes haszonra is szert lehetne tenni mellette. Nem véletlen, hogy mond juk, Csehország esetében töredéke ez az alap mutatószám a miénknek, és ha arra számolja rá a kereskedelmi bank az ő 12 százalékos kezelési költségét, ott még mindig megtalálhatja a vállalkozó a számítását, de Magyarországon nem. Tehát adódik a kérdés, hog y nem lennee jobb, ha az államadósság felhalmozódását megakadályozó tényezőkbe fektetne Magyarország. Ilyen lehetne egy átfogó lakhatási program, amit nem fogok még egyszer részletezni, hiszen nagyon sokszor részleteztünk, de ilyen lehetne adott esetben a gyermekvállalás megkönnyítése valóban mérhető fokon is, hiszen Magyarországon - nem csak én mondom, mértékadó közgazdászok és kutatóintézetek is mondják - mind a munkanélküliséget, mind a gazdasági bajokat részint már a meg nem született gyermekeknek a hi ánya okozza. Gondoljunk csak abba bele, ha az a 600700 ezer gyermek, aki az utóbbi évtizedes távlatban hiányzik, itt dolgozna, keresletet támasztana, számára a magyar kis- és középvállalkozások tudnának keresletet kiszolgálni, akkor Magyarország sokkal kö nnyebben, sokkal kiegyensúlyozottabban működhetne. Tehát most már nem lehet eltagadni azt, hogy egyfajta demográfiai zuhanás is okozza a gazdasági bajokat, és nem lehet ennek a következményeivel nem foglalkozni. Végül pedig zárógondolatként engedjék meg ne kem, hogy megemlítsem azt, hogy hova vezet, ha nem működik a nyugdíjrendszer, és nő az eladósodottság foka; ez tapasztalható Magyarországon az utóbbi években, lényegében szünet nélkül. Dr. Csath Magdolna kiváló közgazdász és egyetemi tanár vezette le számu nkra és a széles közvélemény számára is azt, hogy egyre több pénzügyi érdekcsoport, alapkezelő társaság és bank hirdetésében hallható, hogy arra biztatják a hatvan év feletti lakosságot - jellemzően a jó minőségű ingatlannal rendelkező nyugdíjasokat , hog y adják el házukat, lakásukat életjáradék fejében. Itt adódik egy nagyon frappáns és a helyzetet nagyon pontosan leíró kérdés, hogy vane még olyan ország a világon, ahol az idős emberek az egész életük során kemény munkával összegyűjtött, óriási vagyonnak nem tekinthető ingatlanok felélésével tudnak csak megmaradni időskorukban. Tehát egy olyan tömeges kiszolgáltatottsági helyzet mutatkozik, amin nem fog érdemben változtatni az, hogy az előterjesztésben szereplő alap különböző értékösszegeit átcsoportosítj uk valahova máshova, és ezzel statisztikát javítanak. Tehát az is látható, hogy az egész mögött egy olyan kettős hibarendszer húzódik meg, amely nem rendezi egyik oldalról az eladósodottság fokának folyamatos növekedését, a másik oldalról pedig egyáltalán nem teszi lehetővé azt, hogy a kilábalás megtörténjen akár a vállalkozói szektor részéről. Ehhez pedig nemcsak a jegybanki alapkamatok átgondolására lenne szükség a Magyar Nemzeti Bank részéről, hanem egy olyan felelős vállalkozói környezet kialakítására, ahol a magyar vállalkozó tud vállalkozni, nem vándorol ki külföldre, hogy ott találja meg a számítását, tehát mindenképpen
