Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 26 (222. szám) - Az Állami Számvevőszék 2011. évi szakmai tevékenységéről, és beszámoló az intézmény működéséről szóló beszámoló, valamint az Állami Számvevőszék 2011. évi szakmai tevékenységéről, és beszámoló az intézmény működéséről szóló beszámoló elfogadásáról szó... - ELNÖK (Jakab István): - DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke:
1017 számvevőszék szintjén vagyunk, de azt sem tudnám visszaigazolni önöknek, hog y a brit számvevőszék átvette az összes ISAIsztenderdet, amit 2010ben fogadott el a nemzetközi számvevők világa, és ezt ajánlja minden tagország irányába. Azt sem várom el feltétlenül mindenkitől, hogy az ENSZ határozatait nyomon kövesse, amely 2011 dece mberében, először a világon, úgynevezett legmagasabb globális szervezeti szinten meghozta döntését, amelyben elismeri a legfőbb ellenőrző szervek szerepét a közpénzek és a közvagyon ellenőrzésében, és ehhez bizony szigorított, határozott függetlenségi krit ériumok megfogalmazását jeleníti meg. Nem biztos, hogy a brit számvevőszék még minden ilyen feltételnek megfelel, nekik is dolguk most ennek vizsgálata, mint ahogy Magyarországon is feladatunk, hogy ezt tegyük. Hiszen valóban, a jogok kötelezettségeket is vonnak maguk után. Márpedig eljárási, minőségbiztosítási, megközelítésbeli, auditálási kérdésekben is egy új, magasabb követelményrendszer fogalmazódik meg. Ebben, azt gondolom, kimondottan fontos, szintén nemzetközi szinten, az ENSZ szintjén már 10 évvel ezelőtt az úgynevezett good governance kérdését megfogalmazták. Senki eddig korábban az Országgyűlésben ezt a kérdést nem vetette föl. Nem tisztem igazából a számvevőszéki törvény megvédése, de mégiscsak igent mondtunk mi is rá, amikor megkérdezték itt önö k, hogy mi a mi véleményünk, és valóban azt mondtam, hogy ez a számvevőszéki törvény elfogadható, lényeges előrelépés a múlthoz képest, és mindenféleképpen nagyon sok tekintetben őrzi a múlt értékeit. Tehát egyszerre értékőrző és megújuló. Természetesen ma kaptunk ebből a szempontból hideget és meleget, hogy miért lettek megőrizve korábbi szabályok, ami mondjuk, az alkotmányban is rögzítve van. El kell olvasni az alaptörvényt, és mondjuk, az ÁSZtörvény célszerűségre vonatkozó kritériumát. De nem az én dolg om, azt gondolom, ezen jogi, alkotmányos összefüggésekre rávilágítani, csak annyiban, hogy felhívjam a figyelmet, hogy igen, az Országgyűlésben én tisztelettel igyekszem a törvényeknek megfelelően szervezni a munkát, és ha azt mondják a törvényeknek megfel elően, hogy célszerűséget kell vizsgálnunk, akkor bizony erre törekednünk kell. Miközben nagyon jól tudjuk, hogy nagyon sok esetben sem korábban, sem most a kormányok nem szívesen tudnak vagy akarnak, vagy képesek, mondjuk, kritériumrendszert szabni a céls zerűséghez. Mi az az indikátor, mik azok az eredményességi követelmények, amelyeket az elköltendő pénzzel szemben megfogalmaznak? Igen, itt az alkalom, hogy ha valóban a jövőbe nézünk mindannyian, hogy próbáljunk meg erre vonatkozóan megoldásokat találni, javaslatokat. Ugyanígy, ahhoz, hogy egyáltalán vállalatszerű könyvvizsgálatok legyenek, nagyon fontos lenne, hogy az eredményszemléletű számvitelre való áttérés megtörténjen, hiszen akkor lehet összezárni a rendszereket, a mérleget, a leltárt, egyáltalán a bevett, megszokott dolgokat. A vállalati szférában talán 20 év alatt a legtöbb magyar ember is megszokta, hogy van ilyen. Csak zárójelben mondom, mert szerintem nincsenek tisztában a tényekkel sokan, akik itt megszólaltak; az tudom jelenteni, hogy azoknak az önkormányzatoknak, akiket ellenőriztünk, döntő többsége könyvvizsgálói audit mellett ment csődbe, ment tönkre, vagy jutott abba a nehéz pénzügyi helyzetbe, amelynek eredményein most siránkozhatunk. (Dr. Józsa István: A könyvvizsgáló is megszűnt.) Azt t udom mondani, hogy önmagában helyes ez az új megközelítés, és erre használnám föl ezt a megszólalásomat válaszként is, hogy igen, a jó kormányzás irányába tett lépések rendkívül fontosak. Mert önmagában attól, hogy valamit szabályosan költenek el, még tönk re lehet menni, attól még célszerűtlenül lehet a pénzt felhasználni, attól még nem biztos, hogy az eléri a legeredményesebb követelményt, annak teljesülését. Különösen akkor kérdéses ez, ha ehhez nem is szabnak eredménykövetelményt előzetesen a tervben, a kritériumrendszerben. Nyilvánvalóan az ÁSZ sok esetben, azt gondolom, olyan dilemma előtt van, hogy egy előre nem meghirdetett követelményrendszert hogyan kérjen számon később az ellenőrzöttön. Nyilvánvaló, hogy ez egy tanácsadó, ajánló, javaslattevő szere pre kényszeríti a Számvevőszéket, hiszen amit a törvény nem ír elő, azt tételesen számon kérni nem lehet. És nyilvánvaló az, hogy
