Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. június 25 (206. szám) - Bejelentés azonnali kérdés visszavonásáról - Jávor Benedek (LMP) - a miniszterelnökhöz - “Milyen országban akarunk élni - kaszárnyakapitalizmus vagy tudásalapú társadalom?” címmel - ELNÖK (Jakab István): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: - ELNÖK (Jakab István):
370 Az önök tevékenysége az elmúlt két évben a kaszárnyakapitalizmus modelljét valósította meg. A reálbérek 4 százalékkal csökkentek a KSH adatai szerint, a szociális ellátásokat csökkentették, az egykulcsos adó a felső jövedelmi réteg 10 százalékának kedvez, a munka törvénykönyvével kiszolgáltatottá tették a munkavállalókat. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nemcsak az a baj, hogy ez a modell mélységesen igazságtalan, a társadalmat szétszakítja és hosszú távon gazdaságilag sem működik, hanem már rövid távon sem hozza azokat az eredményeket, amelyeket önök várnak tőle. Írország az adóversenyben alacsony adóterhekkel szaladt bele Európa egyik legsúlyosabb v álságába. A mediterrán országok, a skandináv vagy a német modellhez képest alacsony szociális költésekkel futottak bele az eurózóna legsúlyosabb válságába. És Magyarország abban a negatív versenyben, amit a munkabérek és az adók tekintetében önök elkezdtek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , Kínával próbál versenyezni. Miniszterelnök úr, ez nem fog menni (Az elnök ismét csenget.) , miniszterelnök úr, ez Magyarország jövőjének elárulása. (Taps az LMP padsoraiban. - Közbeszólás a KDNP padsoraiból: Mi a kérdés?) ELNÖK (Jakab István) : Válaszadásra megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miután kérdés nem hangzott el, ez meg itten az azonnali kérdése k órája, ezért jobb híján arra kell vállalkoznom, hogy az írásban benyújtott kérdést fölolvasom, hogy mindenki tudja, hogy miről beszélünk. Ez így hangzik: Milyen országban akarunk élni? Kaszárnyakapitalizmus vagy tudásalapú társadalom? Egy kiváló filozófu s szerint, aki nagyon hosszú és nehezen érthető szavakat használ, az vagy el akarja terelni a figyelmet valamiről, vagy nem tudja, mit akar mondani. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.) Ez jutott eszembe, amikor elolvastam ezt a kérdést. Az egye nes beszéd híve vagyok. Fölfogásunk szerint Magyarország a tudás földje, a magyar észjárás, a találékonyság és a tanulékonyság a legfőbb erőforrásunk, így volt ez mindig, és így van ma is. Ez határozza meg azt, amit teszünk. A mi célunk az, hogy a magyarok a jó szellemi képességeiket valóban kamatoztatni tudják a kiélezett gazdasági versenyben. A romkocsmák félhomályában merengő állástalan diplomásokkal ma Dunát lehet rekeszteni, de ez se nekik nem jó, se az országnak. A régi, kormányzásunk előtti oktatási rendszer tömegével termelte ki a piacképtelen tudással rendelkező embereket. Amikor Széchenyi a kiművelt emberfők sokaságáról beszélt, akkor nem hasznavehetetlen okleveleket álmodott meg, hanem alkotóképes szakembereket, akik hasznosítható tudással rendelk eznek, olyan tudással, amelyre ráadásul még igény is van, és amellyel hozzá tudnak járulni az ország fejlődéséhez és gyarapodásához. Mi olyan sikeres magyar embereket szeretnénk képezni, akik a nehéz, XXI. századi kihívások közepette egy kiélezett gazdaság i versenyben - igen, Kínával is, Brazíliával is, LatinAmerikával is, az Egyesült Államokkal futott versenyben is - megállják a helyüket. Ezért újítottuk meg az oktatási rendszert, hogy az állam az adófizetők pénzéből csak olyan képzéseket támogasson, amel yekkel el is lehet helyezkedni és sikeressé is lehet válni. Ráadásul a nemzeti konzultációban visszaküldött 1 millió 100 ezer válasz egyértelműen állást foglalt amellett, hogy csak munkahelyet eredményező képzéseket támogassunk közpénzből. Köszönöm megtisz telő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, miniszterelnök úr. A képviselő úrnak viszonválaszra megadom a szót.
