Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. június 18 (203. szám) - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Tóbiás József (MSZP) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Meghiúsult ígéretek, kierőszakolt béremelések, zuhanó reálbérek” címmel - ELNÖK (Kövér László): - DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
27 többet keres és tízszer többet adózik majd” - Szijjártó Péter, 2010. október. “Az egykulcsos szja révén az ország KözépEu rópa legversenyképesebb állama lesz, a bevezetendő egykulcsos adórendszer családbarát, arányos teherviselést jelent” - mondta akkor még Matolcsy György, 2010 októberében. “Senki nem fizet több adót a következő évben” - mondta Rogán Antal. “Magyarországon f ontos azt jelezni, hogy nem a kemény munkát büntetik magas adókkal” - ezt ön mondta, államtitkár úr, 2011 januárjában. Az ígéretek nagyon hangzatosak voltak, megnyugtatónak tűntek, csak éppen hamar kiderült, hogy egyike sem volt igaz. 2011 februárjától ugy anis Magyarországon a januári fizetés kézhezvételét követően közel hárommillió ember, munkavállaló érezte úgy, hogy a hangzatos szavak mögött a valóság kevesebb nettó fizetés a korábbiakhoz képest. Ennek oka pedig éppen az igazságtalan egykulcsos adórendsz er bevezetése volt. A szocialisták akkor figyelmeztették önöket, hogy közel ez a szám lesz az, amely károsultja lesz ennek az adóváltozásnak, miközben a tehetősebb társadalmi csoportok a kedvezményezettjei lesznek ennek. Ekkor sem ön, sem Orbán Viktor, sem Szijjártó Péter, sem Matolcsy György, sem Rogán Antal nem ismerte be, hogy korábbi kijelentése nem volt igaz, ígéretét nem tudja betartani. A problémát saját bőrükön érzékelték, hiszen mindegyikük jól járt az adóváltozással. Ha igaz lett volna mindaz, ami t önök mondanak, akkor nem kellett volna 22 milliárd forintot bérkompenzációra költeni egy egykulcsos adórendszerben. Ha igaz lett volna, akkor nem kellett volna bérkommandónak álcázott csapatokat küldeni a vállalkozókat amúgy is terhelő gazdaságpolitika h iánya okán, amit nem is tudtak betartani. Szeretném kérdezni, tisztelt államtitkár úr, hogy most már, hogy vége van a matolcsyizmusnak, és tudjuk, hogy egy tündérmesében vagyunk - kérdés, hogy mikor fogjuk megérezni a valóságot, vagy önök mikor érzik a val óságot , mikor veszik már észre, hogy az egykulcsos, igazságtalan adórendszer nem segíti a magyar társadalom döntő többségének lehetőségét egy jobb életre, egy kiszámíthatóbb, stabilabb élet tervezésére. Mikor veszik észre, hogy nem jár jól mindenki ma Ma gyarországon ezzel az adóváltozással? És már nem is merem megkérdezni - mert inkább úgy gondolom, hogy önök oldják meg azt, amit elrontottak , hogy a miniszter úr mikor mond le. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : Csé falvay Zoltán államtitkár urat illeti a szó. DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány olyan adórendszer kialakítását és olyan adórendszeri átalakítást , ha úgy tetszik, adórendszerváltást tűzött ki célul, amely elősegíti a foglalkoztatást, szűkíti a szürkegazdaság lehetőségeit, támogatja a legális foglalkoztatást, bezár minden adózási kiskaput, erősíti a versenyképességet, és biztosítja stabilan az állam háztartás egyensúlyát. Nos, ezen belül a lakosságot közvetlenül érintő adórendszeri változások nagyon egyszerű alapelvre épülnek: aki többet fogyaszt, az többet is adózik, ugyanakkor aránytalanul nem fizet több adót az, aki többet dolgozik. Ez az alapelve az adórendszernek jelen pillanatban; az élőmunkát és a jövedelmet terhelő adók csökkennek a személyi jövedelemadó rendszerén keresztül is, miközben az egyensúly érdekében az adóterhek a fogyasztás és a forgalom felé tolódnak el. Ez az az adószerkezet, amel yik legkevésbé ártalmas a gazdasági növekedésnek, és ez az az adószerkezet, amelyik legjobban támogatja a foglalkoztatás átalakítását és bővítését. Kétségtelen, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadóra való átmenetnek a tavalyi és idei éve egy átmeneti e sztendő, ahol valóban kompenzációt kellett biztosítani annak érdekében, hogy senki ne járjon rosszabbul. Ezt szolgálja a közszférában lévő kompenzáció, a szükséges béremelésekhez megtett pályázati rendszer is.
