Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. június 19 (204. szám) - Az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
214 szakértő és a bíróságok közötti nehézkes kapcsolattartás éveket vett igénybe, hogy odamegy az irat, visszamegy az irat, a szak értő nem veszi át, máshol lakik s a többi. Egyszerűen elképesztőnek tartom, hogy ilyen időveszteségeket eredményezzen. Amiről mindenképpen szólni szeretnék még, és itt államtitkár úrnak már jeleztem korábban, és nagyon kérem, hogy ebben legyen partner, hog y az egész törvénycsomag, tehát a polgári perrendtartási szabályváltozások hatálybalépésének a szabálya, amit itt most a javaslat tartalmaz, nagyon rosszul alkalmazható és nagyon nem gyakorlatias megoldás. Miről van szó? Azt mondja a javaslat 12. §a, hogy a törvény hatálybalépését követő 60. nap után jogerőre emelkedett határozatok tekintetében kell alkalmazni. (12.00) (Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Vegyünk egy nagy levegőt, gondoljuk át: mit is kell alkalmazni? Mik ezek a szabályok, amelyeket alapvetően itt beiktat most a rendszerbe ez a módosítás? Alapvetően a felülvizsgálati eljárás, tehát a Kúriához való fordulás szűkítése. Tehát mondják már meg nekem, milyen felkészülési idő kell arra, hogy azt várja a Kúria, ho gy mikor fog kevesebb ügy érkezni!? Miért kell erre ennyit várni? Miért kell 60 napot várni a hatálybalépést követően, és miért kell még megvárni azt, hogy az azután megszületett határozatok vagy akár a korábban meghozott határozatok úgymond jogerőre emelk edjenek? Itt azért ajánlom még különösen felhívni a kodifikátorok figyelmét erre - valószínűleg tényleg nem volt peres gyakorlatuk , mert nagyon jól tudjuk, hogy a jogerőre emelkedés egy másodfokú ítélet esetében a közléssel történik meg. Ha most valamely ik fél, mondjuk, nem érhető el, akkor a “nem kerestés”, a tértivevényvisszaérkezéstől számítottan emelkedik már jogerőre, tehát más időpontban emelkedik jogerőre az ítélet adott esetben az egyik fél és a másik fél tekintetében, van egy abszolút jogerőre e melkedési idő. Egy a lényeg: teljesen követhetetlen, teljesen alkalmazhatatlan lesz ez a hatályba léptetési rendelkezés; erre benyújtottam egy módosítót, vagy benyújtásban, előkészítés alatt van egy módosító javaslat. Egész egyszerűen a hatálybalépést köve tően hozott határozatokat kell alkalmazni. Ennyi, és akkor itt semmilyen problémát nem látunk. Amihez még hozzá szeretnék szólni, amit itt már Hegedűs Enikő képviselőtársam említett, tényleg megdöbbentő ez az önkormányzati szektor európai uniós beruházásai val kapcsolatos kormányzati lehetőségmegteremtés arra, hogy átvehesse, megvalósíthassa, ráoktrojálhassa az európai uniós beruházást egy adott helyi közösségre a kormányzat. Ez egy elborzasztó szabály, tehát nem is értem, ezt hogyan gondolhatták komolyan, i lletve sajnos értem, mert itt vitatkoztuk végig a megyei önkormányzatok és a települési önkormányzatok vagyonának lenyúlásáról szóló törvényjavaslatot, amit meg is csináltak azóta, illetve jelentős részben megcsináltak. Akkor is elmondtuk, hogy a helyi köz össégek évszázadokon át folytatott értékteremtő, értékgyarapító, szuverén élete, ami nyilván nem maximálisan szuverén, mert azért természetesen vannak kormányzati, központi, állami feladatok és hatáskörök, de az, hogy van egy közösség, amely vonatkozásában egy európai uniós beruházásról döntött, mondjuk, a helyi közösség, azután valamilyen oknál fogva úgy dönt, vagy úgy alakul az élet, hogy nem kívánják ezt a beruházást, amely, egyébként meg kell mondanom, a legtöbb esetben inkább ilyen úgynevezett presztíz sberuházásokat szolgál… - erről talán polgármester képviselőtársaink is tudnának nyilatkozni, de olyan típusú az európai uniós pályázatok egy jelentős szegmense, amelyekben mondjuk, a főtér díszburkolatfelújítása sokkal nagyobb - hogyan mondjam - prioritá st élvez, és nyilván, ahogyan elmondta Hegedűs Enikő képviselőtársam, jelentős önrészt is igényel. Tehát egy olyan furcsa helyzet állhat elő, hogy az önkormányzatok számára tulajdonképpen rosszabb üzlet megvalósítani azt az egyébként stratégiailag nem túl jelentős helyi beruházást, mintsem hogy ne valósítanák azt meg, és adott esetben az önrészre fordított kereteiket valamifajta értékesebb helyi értékmentő tevékenységre alkalmazzák, például megpróbálják elhárítani azokat a károkat, amelyeket a helyi önkormá nyzati vagyon lenyúlása miatt az állam okozott, mert azt
