Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. június 19 (204. szám) - Az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
211 vagyoni érték nem ilyen elv. Súlyos hiba volt 1997ben és aztán 2009ben is az akkori kormányok részéről, hogy pusztán a hatékonyság növelése vagy a gyorsítás ér dekében perértékhez kötötték a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségét. Ez súlyos elvi zavarokat is okoz, és szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy miközben egy százezres követelés egy nagy cég vagy egy tehetős ember számára bagatell követelés, egy szegényebb ember, egy munkanélküli, egy nyugdíjas számára könnyen lehet, hogy létkérdés. S még valamiről szó van. Lehet, hogy egy perérték egy látszólag csipcsup ügyben alacsony, lehet, hogy az adóbírság csak 200 ezer forint, és emiatt a törvé nyjavaslat szerint nem kéne megengedni a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségét, viszont lehet, hogy egy 200 ezer forintos adóbírság vagy egy pár százezer forintos vagyoni követelés, vagy egy alacsony, egy minimálbéres munkabérkövetelés esetén egy o lyan elvi probléma merül fel, ami miatt pontosan a joggyakorlat egységessége érdekében nem megengedhető az, hogy tarthatatlan, elvtelen döntések szülessenek. Egyik oldalon szó van arról, hogy nem engedhető meg az, hogy vagyoni alapon szelektálunk emberek k özött, és a szegényebb, kevésbé tehetős emberek számára nem biztosítjuk a garanciális jogvédelmi intézményeket, másfelől viszont szó van arról, hogy ha elfogadjuk azt, hogy a felülvizsgálati kérelem nem pusztán csak az egyén számára jogvédelmi garancia, ha nem az egész joggyakorlat egységességét szolgáló garanciális intézmény, akkor ha és amennyiben a pertárgyértékre tekintettel bizonyos ügyeket nem engedünk fel a Kúriához, akkor egyben megengedjük azt, hogy tömegesen jelenjenek meg hibás, elvtelen, a joggya korlat egységességét semmiképpen sem tükröző döntések az alsóbb fokú bíróságokon. Ezt nem akarhatjuk, éppen ezért az LMPfrakció nevében azt kérem a kormánytól, hogy szakítson azzal a hibás 15 éves gyakorlattal, hogy különböző garanciális intézmények igény bevehetőségét a pertárgyértéktől teszi függővé. Ha továbbra is azt az utat járjuk, hogy pertárgyértéktől függően lehet garanciális intézményeket igénybe venni, az egyrészt felhívás keringőre az alsóbb fokú bíróságok számára, hogy ha egy egyszerű birtokügyr ől van szó, ha egy egyszerű százezer forintos kárkövetelésről vagy munkabérkövetelésről van szó, akkor lehet lazábban kezelni az eljárási garanciákat, lehet kevésbé odafigyelni egy ügyre, hiszen nem jön majd a Kúria végső kontrollja, másrészt ez a típusú törvényhozás azt fogja eredményezni, hogy miután a tömeges ügyek úgymond kis perértékűek, mert az emberek többsége ebben az országban szegény és nem nagyon találkozik 345 millió forintos követelésekkel, hiába van a nagy perértékek esetén egy egységes jog gyakorlat, a tömeges perek esetében megengedi a törvényhozás, és a Kúria sem tehet egyebet, hogy teljesen eltérő elvek alapján alkalmazzák a törvényeket az alsóbb fokú bíróságok. Azt gondolom, ez szembemegy a kormányzat jogpolitikai törekvéseivel is, hisze n nem szolgálja a joggyakorlat egységességét, és lássunk világosan, ez a fajta felfogás, tehát hogy kizárólag perérték alapján engedjük a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria elé a különböző pereket, ez azzal fog járni, hogy az egyszerű emberek, a kisembere k újra azzal szembesülnek, hogy az ő esetükben nincs végső jogvédelmi fórum, lehet lazán kezelni a különböző eljárási intézményeket, kevesebb jogvédelem jár annak az embernek, aki kevésbé tehetős. Ez ellen tiltakozunk, és azt gondolom, hogy a joggyakorlat egységességét szolgálja a perérték mindenhatóvá tétele. Azt javasoljuk, hogy a kormány hozza vissza a Ház elé a rendkívüli perorvoslatok intézményét, egyáltalán egy átfogó polgári perrendtartásmódosítást. Ebben az esetben van lehetőség arra, hogy az alapj án a hét elv alapján, amit felsoroltam, próbáljuk áttekinteni, hogy hogyan lehetne újabb szűrőket beépíteni a rendkívüli perorvoslatok elé, de azt nem tudjuk elfogadni, hogy pusztán a perérték legyen egy ilyen szűrő, mert ami egy szegény ember számára hata lmas vagyon, hatalmas pénzösszeg, hatalmas perérték, az egy gazdagabb ember vagy egy nagy cég számára nyilvánvalóan bagatell összeg, kis perérték. (11.50) Javasoljuk azt is, hogy amíg a perérték alapján lehet korlátozni különböző garanciális intézmények ig énybevehetőségét, addig legyen lehetőség arra, hogy az, aki költségkedvezményt kap
