Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. június 19 (204. szám) - Az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
198 alapvető életviszonyokat szabályozó jogszabályok viszonylag kevés alkalommal, de akkor követhetően, egy jól megvilágított koncepció mentén változnak. Huszonké t alkalommal nyúlt hozzá ez a parlament a polgári perrendtartáshoz, és a huszonkét alkalomból nem egy olyan eset volt, amikor szintén a gyorsítás, a perek gyorsítása volt a cél. Ha a Fidesz fölkészült - fölkészült volna - az ország kormányzására, akkor nem igazán érthető, hogy a perek gyorsítását, az igazságszolgáltatás gyorsítását miért nem lehetett egy törvénymódosító csomaggal a parlament elé tálalni, mondjuk, 2010 nyarán. Miért kell a sokadik gyorsító csomagot behozni a Ház elé? Az a probléma, tisztelt államtitkár úr, hogy ha az alapvető civilisztikai törvények ilyen rohamsebességgel, ilyen áttekinthetetlenül, különböző salátákban feltálalva változnak, akkor tulajdonképpen maga az eredeti cél is csorbát szenved, tehát a hatékonyság, hiszen a hatékonyságo t nagymértékben rontja az, ha a jogalkalmazók számára nem teljesen világos az, hogy a legalapvetőbb törvények mikor, miért és mennyiben változnak. A Fidesz jogalkotási tempójának a tarthatatlanságára jó példa az, ahogy a tavalyi év végén elfogadott úgyneve zett civiltörvénynek egy eléggé alapos revíziója is megtörténik ebben a salátatörvényjavaslatban, vagy ahogyan a közigazgatási bírságnak a közérdekű munkára történő átváltásával kapcsolatos eljárási szabályok itt kerülnek rendezésre. Mi egyébként magával az intézménnyel nem értettünk egyet annak idején, de most itt nem is ez a lényeg, hanem az, hogy akkor, amikor nagyon gyakran nem is kormányzati műhelyben előkészülő előterjesztésekből, egymással párhuzamosan a parlament elé benyújtott törvénymódosításokbó l lesznek törvények, az ilyen munka megbosszulja magát, és nem véletlen az, hogy pár hónappal ezelőtt elfogadott kódexnek a módosítását most kellett salátában újra az Országgyűlés elé tárni. Szintén a kapkodó, koncepciótlan jogalkotásról tanúskodik az is, hogy az anyagi és az eljárásjogi szabályok között nincs egy világos rend. Miről van szó? A törvényjavaslat 9. §ában a munkaügyi pereket illetően a Pp. 358/A. § (2) bekezdésében egy olyat javasol a törvényjavaslat, hogy a munkaviszony megszüntetése ellen a perújításnak hat hónap utáni megindítása esetén a munkavállaló nem követelheti munkaviszonyának helyreállítását és az eredeti munkakörben vagy munkahelyen történő továbbfoglalkoztatását. Tehát egy olyan szabály kerül be a perjogba, ami tipikusan egy anyag i jogi szabály. És ez megint a kapkodó jogalkotásnak a végterméke. Tehát nemcsak arról van szó, ami tegnap se aratott önöknél túl nagy sikert, hogy egész egyszerűen olyan alapvető fogyatékosságokban szenvednek ezek a törvényjavaslatok, hogy nagyon gyakran hatályba sem lépett jogszabályokat módosítanak, de az is komoly fennakadás lehet a jogalkalmazásban, amikor az anyagi és az eljárásjogi szabályok ilyen módon keverednek össze. Ami az érdemi és koncepcionális problémánk ezzel a törvényjavaslattal, az a kis perértékek, a kis perérték alapján korlátozott rendkívüli perorvoslat intézményével függ össze. Abban egyetértünk, tisztelt államtitkár úr, hogy aggályos az, ha a rendkívüli perorvoslat intézménye akár a büntető eljárásjogban, akár a polgári perjogban egyf ajta harmadfokká alakul át. Azzal egyetértünk, hogy ezzel valamit kezdeni kell. A gond ott van, hogy 1997ben, egész pontosan az 1997. évi LXXII. törvénnyel az akkori álbaloldali technokrata kormány elkezdett egy olyan gyakorlatot, hogy kizárólag a perérté k alapján megpróbálta a garanciális szabályokat korlátozni a polgári perrendtartásban. Ez a gyakorlat folytatódott a következő álbaloldali kormányok idején is, 20092010ben volt egy hasonló típusú nagy módosítás, ezért is mulatságos, hogy szocialista képv iselők most az elénk tálalt javaslatot próbálják puhítani azzal, hogy bizonyos munkaügyi perekben ne legyen ennyire szigorú az elbánás. Ezt ők kezdték el. Jött egy megszorítócsomag, és utána jött egy olyan Pp.módosítás, amikor az úgynevezett kis perértéke k esetén a különböző garanciális szabályokat legyengítették.
