Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. június 18 (203. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - VONA GÁBOR (Jobbik):
18 kimentés történik most, százmilliárdos bankmentő csomaggal, ami aztán föl emeli 90 százalékra az államadósságot. Szeretném ezzel jelezni, lehet ezeken gondolkodni, de élő példaként itt áll Spanyolország. Egykét év alatt el lehet rontani az államháztartás egészét, amennyiben nem figyelünk az államháztartás stabilitására, amennyi ben nem teszünk meg mindent azért, hogy az államháztartás hiányát 3 százalék alatt tartsuk, az adósságot pedig csökkenő pályára helyezzük. Ezt Magyarország megtette. Ez van az idei költségvetésben és a következő esztendő költségvetésében is. Nos, tisztelt képviselő úr, ami pedig az “Adórendszerváltás” című anyagot illeti, nem mennék bele minden részletébe, de nyilvánvaló, hogy az a javaslatuk, amely a progresszív adórendszert hozná vissza, bünteti azokat, akik egyébként legálisan dolgoznak, és többletteljes ítményt nyújtanak. Van olyan javaslatuk is egyébként, amely a családi adókedvezmények megvonását célozza. Úgy gondolom, ez is egy olyan javaslat, amelyen a kormánynak még gondolkodnia sem kell. A 16 százalékos egykulcsos adó hatásai a gazdaságban érezhetők már a foglalkoztatás terén is. Nos, ha megengedi még, akkor az “Adórendszerváltás” című kiadvány utolsó sorát hadd idézzem, azt mondja: “Felelős szerkesztő Vágó Gábor, minden jog fenntartva”. Hadd idézzem azt, ha már egyszer fogalmakról beszélünk, és ilye n szavakat használunk, mint például tündérmese és hasonlók. Az adórendszerváltás fogalmát először Matolcsy György használja 2005ben. 2005 nyarán és őszén zajlik egy gazdasági konzultáció, a Fidesz szervezi és Matolcsy György használja először ezt a fogalm at: adórendszerváltás; adócsökkentés és mindaz a változás, ami egyébként jelenleg zajlik az adórendszerben, gyakorlatilag a Széll Kálmánterv 2.0val be is fejeződött. Én tudom, hogy nincs a politikában olyan, hogy copyright, bár önök ideírják azt, hogy mi nden jog fenntartva. Ez a fogalom kivételesen, a copyright Matolcsy miniszter úrnál van. Úgy gondolom, a fociEurópabajnokság idején ekkora öngólt nem érdemes rúgni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Kövér László) : Vona Gábor frakcióvezető úr a Jobbik részéről napirend előtti felszólalásra jelentkezett: “Európai válságból európai válságba” címmel. Parancsoljon, képviselő úr! Öné a szó. VONA GÁBOR (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kormányok jönnek, m ennek, egy, ami közös az elmúlt 22 évben, hogy minden kormány megszorításokra építi a politikáját, megszorítások, megszorítások, megszorítások. És joggal merül föl az átlagemberben, a mindennapok küzdelmét vívó emberben a kérdés, hogy miért. Miért van ez a sok megszorítás, miért nem tud egyik kormány sem ebből a spirálból kilépni? Erre persze megvannak a közkeletű válaszok. Vannak, akik világválsággal, európai uniós válsággal magyarázzák, de ez azért nem kielégítő, mert a válság előtt is megszorítások volta k. Vannak, akik azt mondják, hogy túlfogyaszt az ország, többet fogyaszt a magyar, mint amennyit megtermel. Ez sem igaz, valami más lehet az egész dolog mögött. Mi van valójában mögötte? Nem más, mint a gazdasági struktúránk torz szerkezete. Ez több dologb ól is áll, de három dolgot hadd emeljek ki. Egyrészt az államadósság csapdahelyzete, amelytől nem tudunk megszabadulni. A másik a duális gazdaság, vagyis a multinacionális cégek rettentő erőfölénye Magyarországon a hazai vállalkozói szféra rovására. A harm adik pedig a gazdaság stratégiai ágazatának, a mezőgazdaságnak és az erre épülő élelmiszeriparnak és feldolgozóiparnak a talpra állítására való képtelensége az elmúlt 22 évnek. Az az igazán fontos kérdés, hogy ezt a strukturális válságot mi okozza, miért n em tudunk sem az államadóssággal mit kezdeni, sem a duális gazdaság torzításain változtatni, sem a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart talpra állítani, miért nem tudunk ebből kitörni. Erre a válasz nagyon egyszerű: az Európai Unió miatt. Ennyi év távlatáb ól nyugodtan mondjuk meg, az Európai Unió nem nekünk kellett, hanem mi kellettünk az Európai Uniónak. Történt már ilyen a történelemben, egyszerűen
