Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. június 18 (203. szám) - Az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár:
157 hováfordíthatóságát, teh át nevezetesen azt, hogy csak arra lehet fordítani, hogy a közlekedés és a parkolás lehetőségeit javítsák, mindenképpen fontosnak tartom. A másik, csak röviden, nem akarom Bödecs képviselő úrral ezt a “hány kilométer” vitát. Magyarország közlekedési hálóza ta, bár örvendetesen sűrű, elsősorban a vasút, de az úthálózat is, így ezért ezeknek az övezeti vitáknak vagy övezeti megállapításoknak mindig van ilyen vagy olyan érvanyaguk. Azt hiszem, ez a törvény vitája során is felmerült, és akkor is elmondtam, hogy itt a kollégák az 50 kilométert mondták, mert az egy olyan, ami érvelhető, éppen azért, mert az elővárosi kötött pályás hálózat jellemzően 6070 kilométer között van. Kérem, gondoljon arra, hogy SzékesfehérvárDunaújváros talán 6162 kilométerre van, Cegl éd… Bevallom, Szolnok vagy Vác akkor nem jött szóba, így a törvényben én magam is a 70 kilométer mellett tettem le a kanalat, nem vitatva azt, hogy a képviselő úr érvelésében a 100 kilométer is logikus egy más szabályozási formában. Tehát nem arról van szó , hogy jó vagy rossz az egyik vagy a másik, hanem talán egy más logika szerint megy. A válaszomban, mint ahogy ez a mai napon elhangzott, és a több mint 20 módosító javaslatnál engedjék meg, hogy a legfontosabbakra reagáljak. Kovács Tibor az általános vitá ban, Göndör István képviselőtársam pedig most a részletes vitában is az elmondottak szerint az úgynevezett autópályatörvényben nevesített fejlesztési program és a nagy távú terv tartalmi meghatározását az Országgyűlés hatáskörébe utalását javasolták. Kovác s Tibor képviselő úr érvelésének az volt a logikája, hogy a távlati új utak nyomvonalainak eldöntése a kérdés társadalmi súlya alapján az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. Ezt a logikát az általános vita során is elmondottak és a most elmondottak alapján is tévesnek tartom. (23.20) A nagy távú úthálózat rendszerét, nyomvonalait kevésbé részletesen, de az országos területrendezési terv deklarálja törvényi erővel. Az országos területrendezési tervről szóló törvény kötelező ciklikus, legközelebb 2013ban esed ékes felülvizsgálata biztosítja, hogy ezekben a fő kérdésekben, mint ahogy képviselőtársaim igényelték, az Országgyűlésnek legyen kompetenciája. Az OTrTtörvényben nyomvonalait megyei rendeletekben a megyei területrendezési tervek részletezik, ennek során a kormányhatározattal elfogadott közúti terv csak javaslat státussal jelenik meg. Így a megyei és helyi önrendelkezés mozgásterét a dokumentum nem korlátozza. Tudjuk, hogy a tervnek ettől függetlenül is nagy jelentősége van, így annak megvitatására az előt erjesztésben szigorú előírások vannak megfogalmazva. Összességében a terv részletessége és várható módosítási gyakorisága miatt nem lenne célszerű az Országgyűlés hatáskörébe helyezni, mivel az állandó törvényhozási kényszert jelentene. Régebbi képviselőtá rsaim bizonyára emlékeznek rá, a közelmúltban a törvényhozásba bekerülteknek mondom, hogy erre a rossz példa éppen a 20032007 közötti időszak volt, amikor állandóan kényszer volt, hogy minden autópályaszakaszmódosításnál a törvényt kellett módosítani. Me ggyőződésem, hogy a közúti terv kötött módszerekkel történő megalkotása, előírt nyílt egyeztetése és kötelező meghirdetése jelentős demokratikus előrelépés. Jelzem, visszaemlékezve a 20032007 közötti időszakra, a jelenlegi szabályozási javaslat a különböz ő nyomvonal- és egyéb elképzeléseknek a - nem is tudom, hirtelen mit mondjak - fülbesúgásos lehetőségét is erősen mérsékli vagy reményeink szerint megszünteti. Józsa István MSZPs képviselőtársam a közúti ellenőrzésre vonatkozó garanciák hiányát említette felszólalásában, de ez más képviselő urak hozzászólásában, illetve módosítóiban is megjelent. Magyarország fejlődő úthálózatának hozománya a növekvő forgalom. Ugyanakkor a növekvő forgalommal csökkent az ellenőrzések hatékonysága, ez pedig negatívan hat az állampolgárok jogkövetésére. Az ellenőrzések hatékonyságát eszközeink célszerű felhasználásával kell erősítenünk. Logikátlan, hogy van egy szervezetünk, amely a túlsúlyt ellenőrzi, egy másik, amely az úthasználati díj megfizetését, egy harmadik az egyéb k özlekedési szabályok maradéktalan betartását. Eközben az ellenőrzések egy jelentős részében nem tudunk hatékonyan fellépni, mert
