Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. június 18 (203. szám) - Új bizottsági tagok megválasztása - A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény és a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KARÁCSONY GERGELY (LMP):
145 finanszírozásnál a kulturális ágazat elszenved, valamilyen módon kompenzálni lehessen a programalapú finanszírozásnál. Egy ilyen válságos időszakban tulajdonképpen van abban ráció, hogy a teljes kulturális költségve tésben mindaz, amit a magyar adófizetők vagy a költségvetésből, vagy pedig tulajdonképpen az adóbevételekből való lemondás révén a kulturális ágazatra fordítanak, ezek valamilyen szinten egy kézbe kerülve legyenek elköltve, és valamilyen szinten a Kulturál is Alap valamilyen módon ki tudja egészíteni azokat a hiányzó forrásokat, amelyeket az intézményi finanszírozás esetében tapasztalunk. S van egy másik filozófiai megfontolás emögött, és ezzel kapcsolatban én már egy vitát lefolytattam L. Simon képviselőtár sammal az előadóművészeti törvény újraszabályozása kapcsán. Kifejtettem azt, hogy az LMP nem fogja tudni támogatni ezt a javaslatot, leginkább azért, mert bizonyos olyan döntéseket, amelyeket korábban a szakmai szervezetek által delegált tagok hozhattak m eg, azokat a minisztérium vagy a minisztérium által delegált tagok hoznak meg. Erre az volt akkor a fideszes érv, hogy éppen azért, hogy a kultúrpolitika prioritásait jobban lehessen érvényesíteni. Nem állítom azt, hogy ez egy bornírt, rossz ö tlet. Nem állítom azt, hogy ez egy olyanfajta kultúrpolitikai koncepció, amely ördögtől való. Azt azonban el kell hogy mondjam, ez egy olyan koncepció, amivel nem tudunk egyetérteni. Azért nem, mert azt gondolom, hogy a kultúra különösen egy olyan terület, ahol az a helyes, ha az egyre szűkülő források elosztása kapcsán nem a politikai szempontok érvényesülnek. A kormányzatnak szerintem egy fontos politikai célja kell hogy legyen, ez pedig a kulturális sokszínűség érvényesítése. Szerintem ennek kellene lenn ie a magyar kormány politikai filozófiájának vagy alapelvének, és nem annak, hogy a saját prioritásait érvényesítse a kulturális források elosztásában. Nem akarom túlértékelni azokat a változtatásokat, amelyeket ez a törvényjavaslat megfogalmaz ezen a terü leten, de azért az, hogy valóban van vétójoga az alelnöknek és az elnöknek bizonyos kuratóriumi döntésekkel szemben, méghozzá indoklás nélkül, vagy az, hogy a főbizottságban valóban a minisztérium felé billen a mérleg, ezek mind olyan apró lépések, amelyek végül is a koncentráció, a centralizáció irányában mennek, ami egyébként ellentétes az az alapállással, amit mi képviselünk az LMPben, de azt kell mondjam, ellentétes azzal is, amit önök 2009ben a “Minőség a kultúrában” című vitairatban megfogalmaztak. Most, hogy készültem egy sajtótájékoztatóra, amiben értékeltem az elmúlt két év kultúrpolitikáját, újra elolvastam ezt a szöveget, amit egyébként korábban olvastam, és azt kell mondjam, hogy egy nagyon színvonalas írásmű. Egy nagyon komoly probléma van vel e, hogy teljesen ellentétes azzal, ami itt az elmúlt két évben történt. Például benne van az, hogy decentralizálni kell a kultúrpolitikai döntéseket, és erősíteni a szakmai autonómiákat. Ugye nem gondolják komolyan, hogy ez a javaslat erről szól, hogy ez i s egy decentralizáló és a szakmai autonómiát erősítő javaslat? Azért ezt ne mondják! Azt is aláírom, hogy eddig is a törvény tulajdonképpen a miniszter kezébe tette a Nemzeti Kulturális Alap irányítását, de kialakult egy szokásjog, amely szerint a miniszte rek ezzel nem éltek. Azt gondolom, nem teljesen mindegy az, hogy a bizottságban maga a miniszter ül, vagy pedig a minisztert helyettesítő, a kormány tagjaként számon tartott államtitkár, vagy pedig valaki, akit ők erre felkérnek. Tehát azért ez mégiscsak e gy autonómabb, egy önjáróbb működést feltételez, márpedig szerintem kulturális területen az a legjobb, ha ezek a források, a kultúrába beforgatott adófizetői forintok nem valamifajta politikai szűrőn keresztül érkeznek meg az alkotókhoz és a befogadókhoz, hanem egy olyan okosan kialakított rendszerben, ahol önjáró módon találja meg az a kulturális közeg azokat a szükséges forrásokat, amelyeket a magyar adófizetők kultúrára szántak. Ezzel a filozófiával, amit az LMP képvisel, és amit én egyébként kiolvastam az önök 2009es írásából, ez a javaslat ellentétes. Ezzel együtt is, és én ezt a bizottságban is elmondtam, én el tudom képzelni azt, hogy ebben a nehéz helyzetben ez a fajta új törvényi szabályozás hatékonyabb tud lenni. Ezt a kérdést összekötném azzal a kérdéssel, amiről Menczer képviselőtársam is szólt, hogy kevesebb kuratórium működik már a Nemzeti Kulturális Alapnál, amivel kapcsolatosan ambivalens
